Happy Holidays Y'all! 🎄😇🙏

Bár úgy tűnhet, hogy kipurcantam augusztus óta, örömmel jelentem, hogy a látszat csal! Születnek az új fordítások serényen, amikről elsőkézből természetesen jövőre is nálam olvashattok majd kritikákat. Illetve van még néhány bejegyzés talonban, amik szintén jövőre remélhetőleg már formát is mernek majd ölteni. Addig is olvassatok sokat a fa alatt, és két fejezet között ragadjatok villát, kanalat, és lapátoljátok a töltött kapi-halászlé-bejgli szentháromságot, nehogy elragadja előletek az infláció!

Meghitt, kellemes ünnepeket, drága Könyvmolyok! 😘

Kép forrása: Pinterest

Az idei termés (remélem, került belőlük a fa alá!) :)

🥳 9. blogbörszdéj 🥳

Kis blogocskám ismét megtett egy kört a Nap körül, kilenc évesek lettünk! #fanfár

Azt olvastam a végtelen tudás kincsestárában, avagy a neten, hogy a kilences "Az isteni hármas megsokszorozódása, a tökéletesség és az örökkévalóság száma." Abszolút nem érdekel a számmisztika, de kellett ide írni valami mélyet és okosat, és ez a tökéletes örökkévalóság nem hangzik rosszul. Egyébként fordításom is pont kilenc készült el eddig, ez nyilván nem lehet véletlen! (Vagy de.)

Mindenesetre abban nem lehet vita, hogy ez ismét tökéletes alkalom arra, hogy hálálkodjak egy sort. Köszönöm hát minden kedves olvasómnak, hogy vagytok, duplán köszi, ha szeretitek is az írásaimat, és triplán, ha ezt még szóvá is szoktátok tenni! Jár a cupcake! Cupp

GIF forrása: Pinterest

Jack Jordan: Szemtől szemben (Before Her Eyes) & Értük bármit (Anything for Her)

A krimi-thriller műfaj rajongói dörzsölhetik a tenyerüket, mert újabb névvel bővül a magyarul is elérhető paletta. Ráadásul nagyon bízhat a kiadó Jack Jordanben, hiszen kapásból két regényének a fordítására is felkértek. Mi tagadás, az író már akkor megvett engem is kilóra, amikor a Szemtől szemben prológusában cseppet sem finomkodva elásott egy hullát, megadva ezzel az alaphangot. Végül egyik regénye sem lett annyira vérben tapicskolós, mint ahogy azt mondjuk Chris Carterről írtam, sokkal inkább maradunk a pszichothriller műfaján belül, mintsem átmennénk horrorba, de hátborzongató atmoszférateremtésből itt sincs hiány. Annyira nincs, hogy pindurkát talán már túl is lett tolva a bringa, de erről majd később. Krimiknél különösen kényes kérdés a spoilerezés, úgyhogy igyekszem legalább olyan ködösen fogalmazni, mint Jack Jordan regényeinek helyszíne, a ködös Albion, de már most szólok, hogy ha valaki nagyon érzékeny az ilyesmire, akkor én szóltam!

Nita Prose: A szobalány (The Maid)

Miről szól:

 

A húszas évei közepén járó Molly szobalányként dolgozik egy szállodában, és imádja a munkáját. Ha épp nem a hotelben takarít, akkor otthon folytatja. Világ életében ez a hivatás érdekelte, nála pedánsabban talán csak nagymamája értett a szakmához, aki bejárónőként dolgozott, és közben nevelte Mollyt, akit az anyja ráhagyott. Amikor a nagyi meghal, Molly egyedül marad, és mivel autisztikus tüneteket mutat, nagymamája segítsége nélkül nem csak a lakbér előteremtésével gyűlik meg a baja, hanem a társas kapcsolatok, az emberek viselkedésének értelmezésével is. Tetézve a problémákat, egyik műszakja alkalmával ágyában holtan fekve találja az egyik dúsgazdag szállóvendéget, és mivel mások számára furcsán reagál a történtekre, a rendőrség gyilkossággal kezdi őt gyanúsítani. És miközben Molly lassan ráébred, hogy ha gyilkos nem is, tudtán kívül bűnöző vált belőle, szerencsére nem marad teljesen magára a slamasztikában: barátai, akikről addig nem is sejtette, hogy vannak neki, a megmentésére sietnek.

 

Könyvtündér a sorok között:

Abbie Greaves: A világ végéig (The Ends of the Earth)

Miről szól:

 

Ha a szerelmed, akivel azt hitted, hogy imádjátok egymást és nem is lehetnétek boldogabbak együtt, egyszer csak felszívódna, te mit tennél, hogy visszakapd őt? Tovább tudnál lépni, ha nem ismernéd az okokat, csak azt, hogy önszántából hagyott el? Kimennél még elé a pályaudvarra, mint korábban mindig, várva, hogy hazaérjen a munkából? Meddig várnád reménykedve, hogy egyszer csak felbukkan? Napokig? Hetekig? Egy év már túlzás? Na és hét? Mary már hét éve várja egy „Gyere haza, Jim!” feliratú táblával, hogy szerelme visszatérjen hozzá. Ha elég kitartó, vajon a szerelem tényleg mindent legyőz, és jöhet a megérdemelt happy end, vagy ez már őrültség? Te kíváncsi lennél a történetére, vagy inkább szemlesütve sietnél el mellette? Újságíróként látnál benne fantáziát? Alice látott, és nem nyugszik, amíg ki nem deríti az igazságot.

 

Könyvtündér a sorok között:

Chris Carter: A hívás (The Caller) (Robert Hunter 8.)

Miről szól:

 

Ha valaki személyes dolgokat kérdezne tőled az egyik közeli családtagodról vagy a legjobb barátodról, például a telefonszámát, a születésnapját, vagy hogy mit posztolt utoljára a neten, te tudnál kisujjból válaszolni? Necces? Na de azért a saját házassági évfordulódat csak tudnád, nem? És ha a kérdező egy maszkos pszichopata lenne, aki betört a szeretted lakásába, megkötözte őt, videóchaten felhívott a mobiljáról, és most azzal fenyeget, hogy a szemed láttára öli meg, ha nem tudsz válaszolni? Érzed már a pánikot? Ja és azt mondtam, hogy öt másodperced van?

 

Könyvtündér a sorok között:

Hellósziaszevasz, szavazz rám! 🙏

Legdrágább Nyájas Olvasó!… Ja nem, ez már foglalt. Na mindegy, a lényeg az, hogy ha ezt olvasod, akkor szia! Maradj még egy picit, kivételesen szeretnék kérni tőled valamit, a számlaszámom… dehogyis, csak vicceltem, nem kerül pénzbe!

Szóval az van, hogy műfordítóként jelölt lettem a Dugonics András Irodalmi Díjra. Hogy mi? Még sose hallottál róla??? Nyugi, én sem, de megkerestek, és ha már adódott a lehetőség, igyekszem élni vele. Vagy inkább csak az esélytelenek nyugalmával próbálkozgatok. Mindenesetre megteszem a tőlem telhető minimumot.

2020-ban alapították a díjat, úgyhogy nem egy különösebben neves vagy rangos dologról van szó, de valahol ugye el kell kezdeni. Ha valakit jobban érdekel a háttere, van Wikipédia oldaluk. Mivel ez egy közönségdíj, nyilván azok a szerzők és fordítók vannak előnyben, akik ismertebbek, nagyobb a követőbázisuk, fent vannak mindenféle közösségi média platformon, és nem pirulnak bele, ha reklámozniuk kell magukat. Tehát ez nem én vagyok, de azért próba szerencse, mert mindenki a saját szerencséjének pogácsa!

Arra szeretnélek kérni, ha már erre jársz, különösen, ha nem először sodor ide a szél, szereted az írásaimat, sőt, esetleg már a fordításaimhoz is volt szerencséd és tetszettek, hogy az alábbi weboldalon dobj rám egy-egy szavazatot május 31-ig, hátha továbbjutok a következő fordulóba!

https://linktr.ee/DAID2022

Háromféleképpen lehet támogatni. Az első link a Molyra vezet, ahol regisztráció/bejelentkezés után öt eddigi fordításomat kellene megkeresni a polcokon (jelenleg szerzők szerinti ábécésorrendben találod őket), és nyomni rájuk egy csillagocskát. Ők azok:

Ha nem vagy és nem is szeretnél Moly tag lenni (amit egyébként a szavazástól függetlenül is szívből ajánlok!), akkor a második linken egy Google űrlapot is ki tudsz tölteni, amin a műfordító kategóriához kell beírni a nevemet (Nagy Szilvia) és a könyvcímeket. A harmadik link pedig az esemény Facebook oldalára visz, ahol szintén lehet kommentben javasolni. Kicsit bonyolultnak tűnik a folyamat, számomra sem teljesen világos, hogyan is összesítik a jelöléseket, végül csak a Molyos csillagokat számolják-e majd vagy a Google és Facebook jelölések is külön számítanak, mert ha az utóbbi, akkor hálás lennék, ha mind a három linken szavaznál, de ennél már lehet, hogy az is esélyesebb lenne, ha mégis inkább pénzt kérnék…

Köszönöm, ha egyáltalán eddig elolvastad a bejegyzést, a statisztikák szerint ennek kicsi a valószínűsége, úgyhogy te vagy az én hősöm! Hát még, ha szavazol is!

Q. B. Tyler háromazegyben

Annak ellenére, hogy Penelope Douglasben a magyar kiadók valamilyen rejtélyes szem- és/vagy mentális betegség folytán nem látják a kincsesbányát, kis hazánkban is sok olvasó kedveli őt, sőt mi több, rajong érte! Oké-oké, ÉN legalábbis rajongok érte. Q. B. Tyler hasonló műfajban alkot, de az ő neve talán még kevesebbeknek mond bármit is, hiszen tőle meg aztán végképp semmi nem jelent még meg magyarul. Máris elmesélem, hogy Pen Douglasszel ellentétben ez miért nem akkora probléma.

Penelope Douglas háromazegyben

Aki járt már a blogon vagy ismer engem személyesen, az tudhatja, hogy Penelope Douglas az egyik kedvenc szerzőm (különösen „guilty pleasure” kategóriában), olyannyira, hogy új regényeinek megjelenési dátumait konkrétan a naptáramban tartom számon. Rengetegen rajongunk az írónőért, a blogon is az ő nevéhez fűződő írásaimnak van a legnagyobb olvasottsága. Ebből kifolyólag az emberiség nagy rejtélyeinek dobogós listája úgy alakul, hogy: Létezik-e Isten?, Vannak-e űrlények?, Ki lőtte le valójában Kennedyt?, Miért tűnnek el a repülők a Bermuda-háromszögben?, Miért csak a Fall Away sorozat első két kötete (Szívatás, Nélküled) jelent meg magyarul??? Erre sajnos nem tudom a választ, az viszont biztos, hogy Penelope a 2013-as Bully (Szívatás) óta már kiegészítő novellákkal és bónuszjelenetekkel együtt 4+3 kötetesre bővítette Fall Away szériáját, írt egy 4+2 kötetes Devil’s Night sorozatot, 5 további különálló regényt, legutóbb egy dark romance antológiához járult hozzá egy kisregénnyel, és napokon belül érkezik a Fall Away spin-off, a 6 kötetes Hellbent sorozat, szóval míg mi jócskán le vagyunk maradva, ő bizony nem tétlenkedett az elmúlt években. Hirtelen nem is tudok jobb érvet felhozni a nyelvtanulás mellett, mint hogy tessék angolul tanulni, és akkor fordítás nélkül is el tudjátok olvasni az agyszüleményeit!

B.Ú.É.K. 2022! 🥂🍾🥳