A
húszas évei közepén járó Molly szobalányként dolgozik egy szállodában, és
imádja a munkáját. Ha épp nem a hotelben takarít, akkor otthon folytatja. Világ
életében ez a hivatás érdekelte, nála pedánsabban talán csak nagymamája értett
a szakmához, aki bejárónőként dolgozott, és közben nevelte Mollyt, akit az
anyja ráhagyott. Amikor a nagyi meghal, Molly egyedül marad, és mivel
autisztikus tüneteket mutat, nagymamája segítsége nélkül nem csak a lakbér előteremtésével
gyűlik meg a baja, hanem a társas kapcsolatok, az emberek viselkedésének
értelmezésével is. Tetézve a problémákat, egyik műszakja alkalmával ágyában
holtan fekve találja az egyik dúsgazdag szállóvendéget, és mivel mások számára
furcsán reagál a történtekre, a rendőrség gyilkossággal kezdi őt gyanúsítani.
És miközben Molly lassan ráébred, hogy ha gyilkos nem is, tudtán kívül bűnöző vált
belőle, szerencsére nem marad teljesen magára a slamasztikában: barátai,
akikről addig nem is sejtette, hogy vannak neki, a megmentésére sietnek.
Könyvtündér a sorok között:
A
fülszöveg alapján én egy izgalmas kombóra számítottam, ami vegyíti a
krimi-thriller műfaját az autizmus jelenségével, amiről sosem árt eleget
tanulni, de végül egyik téren sem azt kaptam, amit vártam. Ahhoz túlontúl el
lett cukiskodva, hogy krimiként, hát még thrillerként értékelhessem,
autizmusról pedig valójában szó sem esik benne, vagy legalábbis bélyeget nem nyomtak
rá. Ez persze még nem feltétlen von le a könyv értékéből/élvezhetőségéből, csak
ne krimi-thrillert várva vegyük kézbe, illetve azon túl, hogy a főszereplőnk
egy „furcsa” lány, ne reméljük, hogy ki lesz bontva ennek a háttere, vagy hogy
a könyv kvázi okító célzattal esetleg mélyebben is belemegy ennek a
furcsaságnak a fejtegetésébe.
Maga
a történet nem egy nagy truváj. (Innentől némiképp spoileres lehetek, úgyhogy ki itt belépsz... Én szóltam!) Molly az egyik lakosztályt takarítva holtan
találja az ott megszálló iparmágnás vendéget, Mr. Blacket, és amikor a
rendőrség kikérdezi őt, egyre csak halmozza a szemöldökráncoltató mondatokat és
a mások számára szokatlan megnyilvánulásokat, úgyhogy hamar a fő gyanúsított
szerepében találja magát. Nem könnyű tisztáznia a helyzetet, hiszen furcsaságán
túl még az is bonyolítja a dolgokat, hogy tudtán kívül ugyan, de nem csak annyi
fűzte a beszédes nevű Mr. Blackhez, hogy a szobáját takarította. A hotelben
szárnyra kél a pletyka, hogy Mr. Blacknek törvénytelen üzelmekhez is köze lehetett,
nevezetesen drogcsempészetet folytatott a szállodán keresztül, amibe Molly és
más alkalmazottak is akarva-akaratlanul belekeveredtek. Ráadásul Molly Mr.
Black évtizedekkel fiatalabb második nejével is bizalmas, már-már baráti
kapcsolatba került, s mivel a párnak nem volt túl fényes a házassága, beszélgetéseik során nem egyszer felmerült, hogy Giselle-nek talán jobb lenne a férje nélkül. Adódik hát a
felvetés, hogy itt valami előre kitervelt alattomosság történhetett, sőt Molly
pénzügyi problémáit, Giselle-nek pedig a várható örökségét figyelembe véve
talán anyagi motiváció is hajthatta a két nőt. De ahogy egy kriminél annak
lennie kell, természetesen más lehetőségek és nevek is bekerülnek a kalapba. Talán nem
árulok el hatalmas titkot azzal (hiszen már a fülszöveg is utal rá), hogy
újdonsült barátai révén Mollyt végül felmentik, anyagi és magánéleti gondjai egy csapásra megoldódnak, a
negatív figurák pedig elnyerik méltó büntetésüket, avagy makulátlan happy end a
vége, mint a mesében.
 |
| Képek forrása: Pinterest |
Ami
feldobja a nem túl bonyolult sztorit, az a stílus, no meg két váratlan csavar, amik
a madárcsicsergős happy enden nem változtatnak ugyan, az én szemem elé mégis
sötét fellegeket vontak. Ami a stílust illeti, talán a retró a legjobb szó rá.
Mivel Mollyt konzervatív nagymamája nevelte fel, Molly is kicsit le van maradva
a korral, neki is a nagyi retró lakása, retró szóhasználata, retró életvitele
és retró etikettszabályai a természetesek. Visszatérő elem például, hogy nagyi
kedvenc retró sorozatát, a Columbót nézik a tévében, és valóban maga a
könyv krimiszála is körülbelül olyan, mint egy Columbo rész. Anno izgik voltak, de ma már kevésbé ütik meg az ingerküszöböt. Ugyanakkor pont ez a dolog
bája is, hogy megidéz egy olyan kort, aminek számtalan elemét talán sokan
visszasírják, mert hát ki ne bánná például, ha az emberek választékos
szókinccsel, illedelmesen kommunikálnának egymással, meg különben is, régen
minden jobb volt… De közben olyan érzésem is támadt, mint amikor fintorogva
konstatálom, hogy újra divatba jött a 80-as, 90-es évek divatja, és a boltokban
körülnézve nem akarom elhinni, hogy ezeket a ruhadarabokat megveszi/felveszi
még valaki… pedig de. A stílus tehát e tekintetben kettős, biztos lesz, aki
pont emiatt fogja imádni, és lesz, akit zavar majd. Én nem tartom akkora
ájulásnak, hogy „a régi az új új”, de fordítani igazából szerettem nagyi
bölcsességeit és Molly ma már megmosolyogtatóan fárasztó mondatait.
Amit
viszont nem szerettem, hogy bár értem, hogy valahogy be kell mutatni, hogy
Molly imád takarítani, de az amúgy sem vaskos sztoriban nem kevés az ismétlés,
amiben hol otthon, hol a szállodában takarít hosszadalmasan és részletekbe
menően, hol a takarítókocsiját töltögeti a kellékeivel, hol az öltözőszekrénye
ajtajára akasztott egyenruháját vagy a hotel lobbiját csodálja ezredjére.
De
ami még ennél is sokkal jobban birizgálta a csőrömet, az a tanulság. Első blikkre valószínűleg
minden olvasóban együttérzést kelt az esetlen főszereplő, és zsigerből
egyetértünk a nagyi bölcseletein alapuló igazságszolgáltatással, meg elvonja a
figyelmünket a cuki happy end, bennem azonban felvillant a piros villogó, hogy
persze, girl power és elfogadás meg minden, de álljunk már meg egy szóra, és pillantsunk
vissza, hogy mi is történt itt valójában! Ahhoz képest, hogy Molly úgy van
beállítva, mint a tipikus lúzer figura, akin mindenki csak röhög, elég sokáig,
mit sokáig, végig titkolja, hogy mennyire érintett is ő a Mr. Blackkel
történtekben, hogy mi mindent is tud. És amikor a segítségére siet a
felmentősereg, és kieszelnek egy tervet, hogy leleplezzék a hotelben folyó
drogbizniszt, elég prímán megy neki a színészkedés is, annak ellenére, hogy még
feszkó nélkül sem tud „normálisan” viselkedni másokkal, nemhogy kvázi
életveszélyben. Kihallgatásaikor jelentős információkat tart vissza, amit aztán
egyszerűen azzal magyaráz, hogy hát nem kérdezték, de érdekes módon azért
mindig fény derül rá, hogy vagy magát vagy másokat védve csak-csak volt
szándékosság abban, ahogy keverte a lapokat. És akkor még kiderülnek a
nagyikájával történtek is… Szóval ha a cukiskodás helyett egy fokkal sötétebbre
vette volna a formát a szerző, én azon se lepődtem volna meg a végén, ha bebizonyosodik, hogy Molly mégsem annyira ártatlan bárányka, mint ahogy azt előadja.
 |
| Ezt majd érteni fogjátok, ha elolvastátok. ;) Kép forrása: Pinterest |
Az emlegetett tanulság pedig nagyon úgy tűnik,
az, hogy az önbíráskodással az égvilágon nincs is semmi baj, ha meggyőződésed,
hogy neked van igazad… Az ugyanis egy dolog, hogy a drogügyletek miatt elfogják
és börtönbe juttatják a felelőst, aki valahol mellesleg szintén áldozat volt,
de mivel csúnyán bánt Mollyval, és amúgy is tenyérbemászó egy karakter,
megérdemli a bűnhődést, sőt, ha már lúd, legyen kövér alapon Molly, bár nem kezd ujjal mutogatni rá, annak ellenére, hogy ő
bizony tudja, mi is történt valójában, tanúvallomásában egyáltalán nem siet
tisztázni az illetőt, így lényegében női sértettségből egy el nem követett
gyilkosságot is a nyakába varr. És ha már a nők szerepénél tartunk a
történetben, Mr. Black felesége, Giselle is megéri a pénzét. Egyfelől együtt
kellene éreznünk szerencsétlennel, ahogyan Molly is teszi, hiszen úgy tűnik,
bántja őt a férje, nem törődik már úgy vele, mint a kapcsolatuk elején, és még
egy kajmán-szigeteki villát sem hajlandó a nevére íratni. Brühühü, felháborító!
Igaz, az érem azon oldalát már kevésbé mutogatja az írónő, hogy Giselle vajon
mit látott a nála évtizedekkel idősebb milliárdosban, akinek az exneje
figyelmeztette is őt, hogy meneküljön, amíg lehet, de hát úgy látszik, van az a
pénz… És amikor kiderül, hogy szegény gyámoltalan Giselle kivel csalta csúnya
gonosz férjét, és hogyan tervezte elhagyni őt, miközben Mr. Black a halála
előtt mégis csak átíratta a nevére azt a tengerparti villát, tehát csak-csak
szerette őt, akkor azért elgondolkozik az ember, hogy most végül is kik is az
áldozatok ebben a történetben? Az a baj, hogy a háttérben ott vannak eldugva
ezek a kérdések, ami helyes, mert a való élet sem csupán fekete vagy fehér, jó
vagy rossz, de a stílus, a műfaj, a végkifejlet sokkal lazább, sokkal derűsebb,
sokkal limonádébb, semhogy feltételezzem, hogy az írónőnek szándéka lett volna
rávilágítani ezekre a szürke zónákra. Ott vannak, de ha utólag nem gondolsz
bele, simán elsikkadnak, mert Nita Prose nem kezd velük semmit, csak nyakon
önti cukormázzal.
Utolsó
gondolatként annyit, hogy a regényből filmadaptáció is várható Florence Pugh
főszereplésével. Kíváncsian várom, bár mivel pont a Johnny Depp vs. Amber Heard
tárgyalás közepette dolgoztam a fordításon, én inkább képzeltem Amber Heardöt
Molly helyére, és azt hiszem, ez sokat elárul arról, hogy mit is gondolok a
karakterről… de legalábbis Giselle-nek mindenképp tökéletes lenne. Aztán lehet, hogy velem van a baj, és én nem vagyok eléggé feminista, vagy csak a felső tízezer sorscsapásait nem tudom átérezni. (Ezen fejlesztendő, megjegyzésben várom milliárdos férjjelöltek jelentkezését Igazságot Az Aranyásóknak jeligére!)
Aki
velem ellentétben kevésbé szőrszálhasogató, mindenben megtalálja a szépet, és
már az is elég neki, hogy a történet végül is aranyos, Molly pedig tulajdonképpen kedvelhető karakterként van megírva, esetleg nagyon szeret takarítani, és/vagy Columbo
rajongó, annak garantáltan tetszeni fog! Aki pedig a hasát szereti annyira,
mint én, az ugyan recepteket sajnos nem fog találni benne, de legalább
inspirálódhat a másnapi ebédhez. Ti készítettetek már például enchiladát? Na és
crumpetet, olasz tésztavariációkat, sült mozzarellarudacskákat,
lazacos-krémsajtos miniszendvicseket ötórai tea mellé? Hát akkor hajrá!
Tündérfaktor:
10/7
Könyv
adatai:
Eredeti címe: The Maid
Eredeti kiadási éve: 2022
Magyar fordítás kiadási éve: 2022
Kiadta: Alexandra
Fordította: Nagy Szilvia :)
Oldalszám: 383
ISBN: 9789635823284
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése