A krimi-thriller műfaj rajongói dörzsölhetik a tenyerüket, mert újabb névvel bővül a magyarul is elérhető paletta. Ráadásul nagyon bízhat a kiadó Jack Jordanben, hiszen kapásból két regényének a fordítására is felkértek. Mi tagadás, az író már akkor megvett engem is kilóra, amikor a Szemtől szemben prológusában cseppet sem finomkodva elásott egy hullát, megadva ezzel az alaphangot. Végül egyik regénye sem lett annyira vérben tapicskolós, mint ahogy azt mondjuk Chris Carterről írtam, sokkal inkább maradunk a pszichothriller műfaján belül, mintsem átmennénk horrorba, de hátborzongató atmoszférateremtésből itt sincs hiány. Annyira nincs, hogy pindurkát talán már túl is lett tolva a bringa, de erről majd később. Krimiknél különösen kényes kérdés a spoilerezés, úgyhogy igyekszem legalább olyan ködösen fogalmazni, mint Jack Jordan regényeinek helyszíne, a ködös Albion, de már most szólok, hogy ha valaki nagyon érzékeny az ilyesmire, akkor én szóltam!
Szemtől
szemben
Naomi
egy tengerparti kisvárosban él, ami régen turistaparadicsom volt, de mióta húsz
éve eltűnt onnan egy lány, a turisták is felszívódtak, a városkában pedig
valahogy állandóan esik az eső és fúj a szél. Naomi születése óta vak, és ha ez
nem lenne elég sorscsapás, még drogos szülőanyja is magára hagyta őt egy
buszmegállóban, bár végül szerető családba került. Ennek ellenére boldogtalan,
öngyilkosságot fontolgat, de amikor már majdnem egy vonat elé vetné magát, összetalálkozik
leendő férjével, aki szó szerint és átvitt értelemben is megmenti őt.
Házasságuk azonban később zátonyra fut, Naomi pedig ismét depresszióval küzd.
Ekkor történik egy gyilkosság, majd még egy a városkában, amikből az egyikbe
Naomi is belesétál, ám a gyilkos őt rejtélyes módon megkíméli. Naomi a
rendőrséghez fordul, persze sok információval nem tud szolgálni, hiszen nem
látta az elkövetőt. Odáig jut a remek nyomozás, hogy már őt kezdik vádolni,
miközben az élete folyamatosan veszélyben forog. Végül fény derül rá, hogy a
húsz évvel ezelőtt eltűnt lány esete hogyan kapcsolódik a jelen
gyilkosságokhoz, Naomi vakon is túlél minden támadást, legyűri az összes
kevésbé vak ellenséget, újra összejön az exférjével, a gyilkost pedig
lecsukják… vagy nem.
 |
| Képek forrása: Pinterest |
A hideglelős kezdés mellett szerintem nagyon ígéretes a sztori is, bár tulajdonképpen semmi agyeldobós eredetiség nincs benne, kapásból három film is beugrott róla (a vak nő és a nyomozó kapcsán a Jennifer 8, a kiinduló konfliktus miatt az Ígéretes fiatal nő, a vége pedig a Holtodiglanra emlékeztetett), de hát vannak klisék, amik instant nyerők, lásd vak nőt vegzáló rejtélyes gyilkos. A történet elég csavarosan fel van építve, az eleje és a vége különösen tetszett, de a közepén kicsit leül, ami elsősorban talán annak köszönhető, hogy az atmoszférateremtés olyan erős hangsúlyt kapott, hogy ezerötszáz leírást olvashatunk az esőről, a szélről, a part menti sziklákon lamentáló Naomiról, aki képtelen levetni magát, pedig nagyon unja már az életét, a mindenféle rejtélyes hangokról a házban és az állandó tapogatózásról, mivel ugye főszereplőnk a fülével és a kezeivel lát. Ettől elég repetitívvé válik a dolog. Ami viszont ennél sokkal jobban zavart, hogy voltak benne agyzsibbasztó jelenetek, amik a valóságban (remélem) nem történnének meg. Például amikor Naomi már sokadjára nyit ajtót éjnek évadján egy kopogásra, miközben tudja jól, hogy látta őt a gyilkos, még az is lehet, hogy ismeri, és nem először fordul elő, hogy az ajtó túloldaláról senki nem válaszol, majd belelihegnek az arcába, miközben a kutyája morog és ugat… Nyilván kinyitod az ajtót harmadjára is, nem?… Amúgy meg szerintem az, aki vak létére ennyire nem veszi a képzett vakvezető kutyája jeleit, az meg is érdemli, hogy Jack Jordan krimit írjon róla!
Szokásos kritikus fanyalgásom ellenére senkit sem szeretnék bevinni a csalitosba. Összességében nagyon is élvezhető krimi-thrillerről van szó, izgalmas, fordulatos, abszolút vászonra kívánkozik, jó kis körömrágós film lehetne belőle, úgyhogy olvassátok, érdemes, ajánlom!
Értük
bármit
Louise-t megcsalja elhidegült férje, méghozzá a nő húgával, ejnye-bejnye és fúj! De Louise férje legalább gazdag, úgyhogy Louise Londonból Cotwoldsba tud utazni depressziózni, mert ott is van egy vidéki nyaralójuk (vagy telelőjük). Ám ez már csak az utolsó csepp volt a pohárban, Louise-t már előtte is rágta a szorongás, mert a lánya elkövetett valamit, amibe őt is belekeverte, és amit senkinek sem árultak el, még apukának sem. Louise tehát hátrahagyja férjét és két gyermekét, és vidékre szökik búsulni meg elmélkedni a hogyan továbbról. Ám valaki nem hagyja neki, mert döglött vörösbegyeket hagy a küszöbén, betör a házába, szétveri az autóját, majd megy a kergetőzés, de Louise csak nagy vonakodva hajlandó kihívni a rendőrséget, amikor már a lánya is odautazik hozzá, aki aztán szépen el is tűnik. És még ekkor is csak a felét árulja el a történteknek, az meg eszébe sem jut, hogy talán mégis biztonságosabb lenne hazamenni. Lánya tettének persze köze van az inzultusokhoz, de a rendőrség tehetetlen, mivel lányát védve Louise titkolózik tovább, nem árulja el a lényeget. Pedig jobban tette volna.
 |
| Képek forrása: Pinterest |
Első körben ki voltam akadva, hogy micsoda felesleges hajcihő volt ez az egész, hogy miért kellett mindenkinek a halálba szenvednie magát egy hülye baleset miatt, ami az adott körülmények között borítékolható volt, de minél többet gondolkozom rajta, igazából nem tudok belekötni a motivációk életszerűségébe. A gyilkos indítéka, a bosszúvágy evidens és érthető, bár a kivitelezés kicsit talán meseszerűen alakult úgy, hogy épp mindig neki kedvezzenek a körülmények. (De a vörösbegyekért azért kifejezetten haragszom, szegénykék nem ezt érdemelték!) Az anya tette a pillanat hevében szintén érthető, de baromi szomorú, hogy ez az egész egy nyüves baleset miatt történt, ami nem volt szándékos, és bár nem vagyok jogász, nem tartom valószínűnek, hogy ha a felelősségvállalás útját választják, akkor annak az útnak a végén esetleg egy életfogytiglani várt volna a lányra. Azt viszont nem értem, hogy hogy sikerült mindent eltitkolniuk, és hogy a rendőrség hogy nem vont senkit felelősségre, miközben a gyilkos egy éven belül ki tudott deríteni mindent egymaga… Jack Jordan nem rajonghat túlzottan a rendőrökért, mert elég töketlenek a nyomozói… Mindenesetre tanulság: bármi van, inkább vállaljuk a felelősséget, mert ha meg is ússzuk a történteket, a bűntudat idővel így is, úgy is felemészt.
A történet(ek) mélyebb boncolgatásával már tényleg nem hagynék meglepetést, úgyhogy ajánlónak remélhetőleg ennyi is elég lesz. Ha rám hallgattok, mindkettőbe érdemes belevágni, hiszen nem is vállalnék olyan fordítást, amit én magam nem tennék a saját polcomra. (Az most más kérdés, hogy szégyenszemre az íróasztalom mellett tornyosulnak, mert a polcomon már nincs is hely...)
Tündérfaktor:
10/8
Könyv
adatai:
Eredeti címe: Before Her Eyes, Anything for Her
Eredeti kiadási éve: 2018, 2015
Magyar fordítás kiadási éve: 2022
Kiadta: Pioneer Books
Fordította: Nagy Szilvia :)
Oldalszám: 398, 302
ISBN: 9786156187673, 9786156187642
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése