Miről
szól:
1984: Winston Smith a Nagy Testvér elnyomó
diktatúrájának polgára, ahol négy szép nevű minisztériumból (Béke- (=háború),
Igazság- (=hazugságok), Szeretet- (=kínzások), Bőség-minisztérium (=éheztetés)) irányítják
a három részre osztott világ egyik országát, Óceániát, ami folyamatos háborúban
áll hol Eurázsiával, hol Keletázsiával. A Párt három jelmondata: A HÁBORÚ:
BÉKE, A SZABADSÁG: SZOLGASÁG, A TUDATLANSÁG: ERŐ, és plakátokon terjesztett szlogenje:
NAGY TESTVÉR SZEMMEL TART. És ez így is van, mert mindenhol, minden percben
teleképek figyelik meg és hallgatják le az embereket, miközben megállás nélkül
népbutító, valótlan híreket duruzsolnak a háborúról, a győzelmekről, a jobban
teljesítésről, a jobb életről. És hogy ezt igazolni is tudják, nagyüzemben
folyik a történelem meghamisítása, a megjelent hírek, fényképek, elmondottak,
beígértek manipulálása, utólagos megváltoztatása. Winstonnak is ez a foglalkozása,
adatokat, információkat, személyeket másít meg, cserél ki, tűntet el. Aki
később máshogy emlékszik, az úgysem tudná bizonyítani, de ha megpróbálná, ha
csak felmerülne benne a lázadás lehetősége, a Gondolatrendőrség azonnal
lecsapna és megsemmisítené az illetőt. Mindennapos a nélkülözés, az éhezés, az
elkeseredettség, a frusztráció, a kivégzések. Még a gyerekeket is szüleik ellen
fordított besúgóknak nevelik. Pozitív érzelmeket, szeretetet nagyítóval sem
találni. Az újbeszél nyelv bevezetésével még a szókincset is megpróbálják a
feltétlenül szükséges minimumra redukálni, hogy megfelelő szavak híján lassan
már gondolatban se lehessen pártellenes bűnt elkövetni. Winston tehát ebben a
rémálomban él, dolgozik és közreműködik, próbál beilleszkedni, beolvadni,
túlélni, de közben egyre erősebben érzi, hogy valami nem jó, valami nem helyes
körülötte, hogy ez így nem normális, ennek nem így kéne lennie. Közben
találkozik Juliával, viszonyt kezdenek és amint a szerelem értelmet ad Winston
életének, felesküdik a rendszer ellen. De tudjuk, hogy Nagy Testvér mindent lát
és senkit sem enged kibújni a karmai közül!
Állatfarm: Őrnagy, az öreg disznó halála előtt
megálmodja és megjövendöli a Mr. Jones vezette Major állatainak a forradalom
eljövetelét, amikor is véget ér a szolgaság, az életfogytig tartó fáradságos
robot, az emberi kegyetlenkedés, a mészárlás, s az állatok önellátóan
önmaguknak termelik majd az élelmet és élnek boldogan, egyetértésben. A
lelkesítő beszéd után a jószágok fellázadnak és elüldözik Mr. Jonest, átveszik
az uralmat, megalapítják az Állatfarmot, ahol Angliában először az állatok
uralkodnak. A disznók vezetésével virágzik a gazdaság, és a pajta falára
felfestik az alapszabályt, mely szerint minden állat egyenlő, és a „négy láb
jó, két láb rossz” jelmondat értelmében állat sose viselkedhet emberként és nem
szövetkezhet velük. Eleinte nagy az öröm és működik is a terv, de aztán
Napóleon, a vezérdisznó megrészegül a hatalomtól, átírja a szabályokat,
meghazudtolja a múltat, és egy olyan diktatúrát alakít ki, ahol minden állat
egyenlő ugyan, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél… Az állatok pedig csak
későn veszik észre, hogy becsapták őket és sokkal sötétebb, vészjóslóbb jövő
vár rájuk, mint valaha.
Könyvtündér
a sorok között:
