Boldog, Békés, Bejglis Ünnepeket!

Képek forrása: 1,2: Pinterest, 3: http://athousandsheetsofpaper.blogspot.hu/, 4: http://peppermintpattys-papercraft.blogspot.hu/

Penelope Douglas: Corrupt, Misconduct, Punk 57

Az olvasottsági számokból ezennel közjegyző jelenétében megállapíttatik, hogy eddigi legnépszerűbb kritikám Penelope Douglas Fall Away sorozatáról született. Vagyis nem csak az én szívemnek (és nemző szerveimnek) kedves az írónő munkássága. S ugyan magyarul eddig még csak két könyve jelent meg, angoltanár voltomnak köszönhetően – hála a jau istennek – különösebben nem korlátoz az angol nyelv csodája, így aztán a közelmúltban volt szerencsém további három Douglas alkotáshoz is. A közjó érdekében nem fojtom hát magamba újabb élményeim sem! You’re welcome!

Miről szól:

Corrupt: Erika Fane és Michael Crist gyerekkoruk óta ismerik egymást. Rika Trevor barátnője. Trevor Michael öccse. Kénytelenek hát elviselni egymás közelségét. De Rika nem szerelmes Trevorba, Michael figyelmére vágyik. Michael viszont emberszámba se veszi a lányt. Rika tehát alig várja, hogy végre új életet kezdhessen a főiskolán. De mint kiderül, mégsem kerül elég távol az ismerősöktől, az albérlete ugyanis a Crist család felhőkarcolójában, pont Michael lakosztálya alatt van. Mindez persze nem véletlen, Michaelnek ugyanis tervei vannak a lánnyal. Kegyetlen bosszút forral haverjaival, amiért azok néhány éve börtönbe kerültek a lány miatt. De Rikát egyáltalán nem olyan könnyű megijeszteni... Michael kezdhet félni, hogy talán ő lesz az, akinek hamarosan választania kell barátai és a lány között.

Misconduct: Easton Bradburry teniszkarrierjét hátrahagyva lelkes kezdő tanárként próbál új életet kezdeni. Imádja a munkáját, időt, energiát nem kímélve, izgalmas új módszerekkel próbálja bevonni az unatkozó tiniket történelemóráiba. Szörnyű családi tragédiától terhes múltja után kezd végre egyenesbe jönni, amikor ismét nagy dilemma elé állítja a sors. Kiderül, hogy egyik diákja apja a dúsgazdag, szenátori babérokra törő Tyler Marek, akivel korábban már ismeretlenül összefutottak egy álarcos bálon. Pár pillanatnyi buja flörtölés után útjaik akkor szétváltak ugyan, de Tyler megígérte, hogy ha újra összefutnának, nem lesz, ami visszatartsa. Arra azonban egyikük sem számított, hogy legközelebb egy szülői értekezleten látják majd viszont egymást. Pontosan tudják, hogy ez a kapcsolat nem működhet, hiszen mindkettejükre túl veszélyes volna, de persze a tiltott gyümölcs a legédesebb...

Punk 57: Ryen és Misha hosszú évek óta ismerik egymást. Bármiről el tudnak beszélgetni, legjobb barátok, tökéletesen megértik egymást… na jó, inkább bármilyen témáról szívesen vitatkoznak. De még sosem találkoztak, nem látták a másik arcát, vagy hallották egymás hangját. Ötödikben egy félreértésnek köszönhetően lettek levelezőtársak. Most pedig egy újabb véletlen folytán összefutnak. De csak Misha ismeri fel a lányt. S Ryen ugyan dögösebb, mint azt a fiú valaha is képzelte volna, a személyisége viszont szöges ellentéte annak a visszafogott, aranyos lánynak, akit a leveleiben úgy megkedvelt. Találkozásuk után Misha többhónapos hallgatásba burkolózik, amit Ryen nem tud hova tenni. Fél, hogy elveszítette legjobb barátját, és nem is sejti, hogy a fiú valójában közelebb került hozzá, mint eddig valaha. Egészen közel, egy karnyújtásnyira. Akár meg is érinthetnék egymást, sőt, ha nem vigyáznak, még egymásba is szeretnek… De hogy eljusson a fiúhoz, Ryennek előbb vissza kell találnia önmagához.

Könyvtündér a sorok között:

Harlan Coben: Az idegen

Miről szól:

Te hogyan reagálnál, ha egy ismeretlen olyan titkot árulna el neked, ami alapjaiban változtatná meg az életed? Vagy ha tőle tudnád meg, hogy a titkod nem titok többé, és ha nem fizetsz, másoknak is elárulja?

Adam Price is ebben a helyzetben találja magát, mikor egy idegen közli vele felesége rejtegetett titkát, ami egész idillinek hitt családi életüket bombázhatja szét. Adam nyomozni kezd, s közben olyan darázsfészekbe tenyerel, ami nem csak otthona melegét sodorja válságba, de az élete is veszélybe kerül.

Könyvtündér a sorok között:

Halloween, Halloween, Creepy, Crawly Halloween

Akárhogy is nézem, szörnyen röstellem, de tavaly bejegyzés nélkül suhantam tova október 31-e eme jeles ünnepén, úgyhogy most kötelező cukiskodás közepette, bélkieresztős, japán hallott kislányos, láncfűrészes sorozatgyilkosos horrorban gazdag Halloween éjszakát kívánok sok szeretettel mindenkinek, akinek nem habzik a szája, hogy ilyen nincs is kis hazánkban! (Pedig jó buli! Szomorkodni pedig ráérünk 1-én is…)

By pumpkins fat and witches lean,

By coal black cats with eyes of green,

By all the magic ever seen,

I wish you luck this HALLOWE'EN.

William Landay: Jacob védelmében

Miről szól:

Andy Barber ősidők óta megbecsült helyettes kerületi ügyész. Munkáját egészen addig hozzáértően és lelkiismeretesen végzi, míg egy nap saját fia kerül a vádlottak padjára. Jacobot ugyanis osztálytársa meggyilkolásával vádolják. Andy átáll a védelem oldalára és minden jogi tudását igyekszik latba vetni, hogy megmentse fiát, aki ártatlannak vallja magát. De sajnos egyre több olyan bizonyíték kerül elő, ami Jacobra tereli a gyanút, ráadásul a család számára is kiderülnek megdöbbentő titkok, melyek még a szülőkben is kétséget ébreszthetnek.

Könyvtündér a sorok között:

Damu Roland: Az igazság

Miről szól:

Damu Roland könyvet írt életéről, hogy szélesebb képet kapjunk személyéről, ne csak a média által beállított erőszakos rosszfiú szerepén csámcsogjunk. Végre megismerhetjük Az Igazságot, a gyökereket, s az okokat, melyek a börtönig juttatták ezt a drága jó embert, aki legalább végre valahára megtalálta lelki társát, így élete újra – vagy talán életében először – a rendes kerékvágásba került.

Haha! Hát nem. Igazából pontosan ugyanolyan unszimpatikus marad a könyv elolvasása után is, mint azelőtt volt, sőt, a saját szavaival elmesélt sztorik alapján és az új kedvesével történtek ismeretében talán még inkább csak a negatív vonalat sikerült erősítenie.  Úgyhogy bocs, Roli, ez most nem jött össze!

Könyvtündér a sorok között:

Blogszülinap Nr. 3 - szörd bö-bö-bö-börszdéééj!

2014. augusztus 13-án lett egy éves a blog, akkor 3250 megtekintéssel. Megint elsuhant egy év, immáron a harmadik. Most 13750 megtekintésnél járunk, annak ellenére, hogy idén alig jelentkeztem (pedig már tavaly is szántam-bántam, hogy nem voltam elég aktív…). Bár a blogot elsősorban saját magamnak kezdtem írni (és még most is úgy gondolom, hogy talán magamat szórakoztatom vele leginkább), köszönettel tartozom minden látogatómnak, hogy időt szán az olvasásomra, hát még ha tetszik is neki, amit lát, ezért vissza is tér! Szóval köszönöm ezt a 3 évet NEKTEK!

Képek forrása: innen-onnan... haha, amúgy Google

Mea culpa, mea maxima culpa

A cudar mindenségit! Hát most mit tagadjam, meg már úgyis észrevettétek, megállt az élet a blogon. Akadozik a vétel. Már megint… Lecsapott rám a munkásélet jégkorszaka és lehibernálódott a kreatív agyféltekém. Négy hónap (!) írói válság, ihlet- és időhiány, illetve azért leginkább lustaság, a.k.a. indokolatlan elhanyagolás és mellőzés után végre meglett az új kritika (meg egy-két félbehagyott is várakozik már/még a szülőcsatornában).

Azért mondom, hogy indokolatlan, mert legalábbis júli eleje óta nyári szüneten vagyok, úgyhogy lett volna időm pótolni az elmaradást, és azért az a június sem volt már olyan feszített tempójú, de valahogy mégis beszívott valami örvény, ami kirántotta a kezemből a billentyűzetet. Olvasni se nagyon volt türelmem, vagy csak nem talált meg olyan szuper olvasmányélmény, ami berántott volna annyira, hogy újra érezzem, miért is imádok olvasni. (Vagy épp valami olyan szemkikaparós borzadály, amit azonnal szét akartam volna cincálni a blogon.)

De azért történtek kimerítő dolgok is. Ad 1 írtam már a csodálatos pedagógus életpályamodell áldásos vívmányáról, a minősítésről, aminek első fázisával, a portfólióírással novemberben vívtam közelharcot, májusban pedig életbe lépett a phase two: vizsgatanítás. Nem mondhatnám, hogy rommá görcsöltem magam, de azért halványan éreztem a szoruló hurok árnyjátékát a nyakam körül. De az egészséges lámpalázon kívül, mint kiderült, nem volt okom aggódni. Olyan ügyibügyi voltam, hogy csak na. Minden ment a terv szerint, ahogy a nagykönyvben meg vagyon írva. Én is jól éreztem magam, a gyerekek is brillíroztak, a vizsgabiztosok is pirulásig dicsértek. Szóval felemelő érzés volt. Azért ott még nem tartok, hogy magasztaljam a rendszert, de tény, hogy ha valaki sikeresen produkálja magát ezen a megmérettetésen és ennyi pozitív visszajelzést kap, az elismerés igencsak megdobja az ember önbizalmát. Ha meg nem sikerül, az szivattyú, úgyhogy azért thank God, hogy pár évig most nem kell ezzel az őrülettel foglalkoznom újra!

(Gabi, te mentorok mentora és patrónusom a bajban, ha olvasnád, itt is köszönöm a közreműködésed! Nélküled nem ment volna! És Hédi, a te nevednek is itt kell állnia, ha már hálálkodom! :) )

R.I.P. Kicsikém

Aztán sajnos volt még egy letaglózó esemény. A minősítésem előtt két és fél héttel, április 24-én az örök vadászmezőkre vándorolt kiskutyám, Viki, aki két hónap híján 17 évet töltött velünk családtagként. Szörnyen megviselt, azóta is a sírás fojtogat, ha rá gondolok. Nagyon-nagyon szerettük őt, rettenetesen hiányzik. Nem is tudok róla még írni se rendesen, nemhogy beszélni. Nem is akarom részletezni tehát, nem is erről szól a blog, csak szerettem volna itt is hangot adni neki, hogy milyen sokat jelentett ő nekem, és hogy aki olvas engem, az higgye el, hogy egy háziállat, talán különösen egy kutya elvesztése is okozhat olyan bénító fájdalmat, mint bármely más veszteség – még ha ez (sajnos) nem is mindenkinek evidens…

Az élet persze könyörtelenül megy tovább, a minősítés végeredményben meghozta az első mosolyt az arcomra, és egy hosszú és fárasztó tanév végére is pontot tehettünk. A nyári szünet kitörésével pedig, bár úgy érzem, mintha lajhár üzemmódban lennék a napok 90%-ában, azért zajlanak a programok is, nem unatkozom. És már csapdos a szeptemberi évkezdés szele is, hiszen már augusztus van. Szóval hiperszonikus sebességbe kapcsolt az idei nyár (is). Azt hittem, majd behozom az elmaradást itt könyvek terén, hiszen idén még csak 4, azaz négy, tehát NÉGY könyvről írtam, ami vitathatatlanul skandallllum, de hát ezt dobta a gép.

Most további három könyv vár még vesézésre, plusz az egy évvel korábban beígérteknek is még a fele. Muhaha. Úgyhogy tervezek egy bejegyzést villámértékelésekkel, mert különösen több mint egy év távlatából részletes kritikát már nem nagyon mernék bevállalni újraolvasás nélkül, de lemondani sem akarok róluk, mert legalább pár mondatot megérdemelnének. De majd meglátjuk, mert az ígéretekkel nem vagyunk puszipajtások…

Na de lassan már több lesz itt az ilyen mea culpázás, mint a könyvkritika. :P Ezt viszont nem szeretném, úgyhogy remélem, zötyögünk tovább és nem tünedezek el megint hónapokra! De ha mégis így hozná az élet, előre is küldeném szeretettel minden kedves olvasómnak Justin Bieber Sorry című számát. Hallgassátok addig, amíg vissza nem térek! Vagy amíg bírjátok dobhártyával. Merthogy visszatérek, ez egészen biztos. I’ll be back!

Könyvtündér

Jojo Moyes: Miután elvesztettelek

Miről szól:

Will halála után Lou nem találja helyét az életben, hiába a kinyílt látókör, a világjárás, az önismereti utazások. A hirtelen jött rövidke boldogság szerelmének elvesztésével hamar elpárolgott. Maradtak a fájdalmas, szürke hétköznapok, a gyász, a magány, és a küzdelem a depresszió árnyaival, amik egy éjjel egészen a tetőterasz szélére sodorják a lányt, s egy véletlen baleset folytán le onnan. Lou kénytelen visszaköltözni szüleihez, amíg fel nem épül, és csoportterápiára is elkezd járni, mert nem csak törött csontjainak van szükségük a gyógyulásra. Lelke szép lassan kezd magához térni hibernált állapotából, ám a múlt nem enged: egy tizenhat éves lány kopogtat az ajtaján és azt állítja, ő Will lánya...

Könyvtündér a sorok között:

Nathan Filer: A zuhanás sokkja

Miről szól:

Matthew és családja vakációjukat töltik, amikor egyik éjjel Matthew kitalálja, hogy megvicceli értelmi fogyatékos bátyját, s kicsábítja a lakókocsiból a környező erdőbe. Az ártatlan tréfának indult mókázás azonban rosszul sül el. Simon megrémül és egy szerencsétlen baleset következtében meghal. Matthew nem tudja feldolgozni bátyja halálát és a kínzó bűntudatot – skizofrén lesz. A könyv az ő történetét meséli el naplószerűen. Fiatal felnőtt koráig követhetjük nyomon betegséggel súlyosbított életét otthon és az elmegyógyintézetekben, a valóságban és hallucinációkkal tarkított képzelete világában.

Könyvtündér a sorok között:

Boldog Nyuszit, Kellemes Húsvétolást! :)

10.000. avagy tízezzzerrrrr!!!

Drága blogomra tévedők, még drágább visszajárók!

A héten elértük a 10.000. oldalmegtekintést!

Csupa öröm és bódottá! Nagyon szépen köszönöm Nektek, tartsátok meg jó szokásotok és gyertek máskor is!

Kép forrása: http://athousandsheetsofpaper.blogspot.hu/

Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?

Miről szól:

A 17 éves Hadley bárhol szívesebben lenne most, mint a reptérre rohanva, apja londoni esküvőjére tartva. Rég nem látták egymást, haragszik is apjára, amiért őt és édesanyját elhagyva a tengerentúlra költözött, s most újranősül. De mégiscsak az apja, úgyhogy 24 órát csak ki fog bírni. Átvészeli a szertartást, a fogadást, és siet is haza Amerikába. De mintha az esküvő gondolata nem lenne elég bosszúság, még le is kési a gépét. Négy nyomorult perccel. De talán semmi sem véletlen. Talán jobb lesz így, hogy a szülei elváltak. Talán most mind boldogabbak lehetnek új életet kezdve. És talán az sem véletlen, hogy Hadley jegye pont a mellé a helyes srác mellé szól a váróteremből...

Könyvtündér a sorok között:

Kody Keplinger: The DUFF

Miről szól:

A középiskolás Bianca cinikus, szarkasztikus stílusával küzd tinédzser életével, szülei válásával, az iskolai hierarchiával, de elég érett és okos ő ahhoz, hogy ne hagyja, hogy a körülmények, külsőségek negatív bélyeget nyomjanak hangulatára. Kivéve Wesleyt, a suli legmenőbb, legszexibb és egyben legidegesítőbb pasiját, aki Bianca agyára tud menni, ha csak a közelébe kerül. És mivel az ellenszenv kölcsönös, ugyan miért pont az ő szavára adna? Ám amikor Wesley DUFF-nak (Designated Ugly Fat Friend), vagyis Ügyeletes Ronda Dagi Barátnőnek titulálja a lányt, Bianca nem tudja kiverni fejéből ezt a címkét. Még akkor sem, mikor kettejüket egyre közelebb hozzák a családi és szerelmi gondok, na meg a titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolat.

Könyvtündér a sorok között: