2016. november 20., vasárnap

Penelope Douglas: Corrupt, Misconduct, Punk 57

Az olvasottsági számokból ezennel közjegyző jelenétében megállapíttatik, hogy eddigi legnépszerűbb kritikám Penelope Douglas Fall Away sorozatáról született. Vagyis nem csak az én szívemnek (és nemző szerveimnek) kedves az írónő munkássága. S ugyan magyarul eddig még csak két könyve jelent meg, angoltanár voltomnak köszönhetően – hála a jau istennek – különösebben nem korlátoz az angol nyelv csodája, így aztán a közelmúltban volt szerencsém további három Douglas alkotáshoz is. A közjó érdekében nem fojtom hát magamba újabb élményeim sem! You’re welcome!

Miről szól:

Corrupt: Erika Fane és Michael Crist gyerekkoruk óta ismerik egymást. Rika Trevor barátnője. Trevor Michael öccse. Kénytelenek hát elviselni egymás közelségét. De Rika nem szerelmes Trevorba, Michael figyelmére vágyik. Michael viszont emberszámba se veszi a lányt. Rika tehát alig várja, hogy végre új életet kezdhessen a főiskolán. De mint kiderül, mégsem kerül elég távol az ismerősöktől, az albérlete ugyanis a Crist család felhőkarcolójában, pont Michael lakosztálya alatt van. Mindez persze nem véletlen, Michaelnek ugyanis tervei vannak a lánnyal. Kegyetlen bosszút forral haverjaival, amiért azok néhány éve börtönbe kerültek a lány miatt. De Rikát egyáltalán nem olyan könnyű megijeszteni... Michael kezdhet félni, hogy talán ő lesz az, akinek hamarosan választania kell barátai és a lány között.

Misconduct: Easton Bradburry teniszkarrierjét hátrahagyva lelkes kezdő tanárként próbál új életet kezdeni. Imádja a munkáját, időt, energiát nem kímélve, izgalmas új módszerekkel próbálja bevonni az unatkozó tiniket történelemóráiba. Szörnyű családi tragédiától terhes múltja után kezd végre egyenesbe jönni, amikor ismét nagy dilemma elé állítja a sors. Kiderül, hogy egyik diákja apja a dúsgazdag, szenátori babérokra törő Tyler Marek, akivel korábban már ismeretlenül összefutottak egy álarcos bálon. Pár pillanatnyi buja flörtölés után útjaik akkor szétváltak ugyan, de Tyler megígérte, hogy ha újra összefutnának, nem lesz, ami visszatartsa. Arra azonban egyikük sem számított, hogy legközelebb egy szülői értekezleten látják majd viszont egymást. Pontosan tudják, hogy ez a kapcsolat nem működhet, hiszen mindkettejükre túl veszélyes volna, de persze a tiltott gyümölcs a legédesebb...

Punk 57: Ryen és Misha hosszú évek óta ismerik egymást. Bármiről el tudnak beszélgetni, legjobb barátok, tökéletesen megértik egymást… na jó, inkább bármilyen témáról szívesen vitatkoznak. De még sosem találkoztak, nem látták a másik arcát, vagy hallották egymás hangját. Ötödikben egy félreértésnek köszönhetően lettek levelezőtársak. Most pedig egy újabb véletlen folytán összefutnak. De csak Misha ismeri fel a lányt. S Ryen ugyan dögösebb, mint azt a fiú valaha is képzelte volna, a személyisége viszont szöges ellentéte annak a visszafogott, aranyos lánynak, akit a leveleiben úgy megkedvelt. Találkozásuk után Misha többhónapos hallgatásba burkolózik, amit Ryen nem tud hova tenni. Fél, hogy elveszítette legjobb barátját, és nem is sejti, hogy a fiú valójában közelebb került hozzá, mint eddig valaha. Egészen közel, egy karnyújtásnyira. Akár meg is érinthetnék egymást, sőt, ha nem vigyáznak, még egymásba is szeretnek… De hogy eljusson a fiúhoz, Ryennek előbb vissza kell találnia önmagához.

Könyvtündér a sorok között:

Az írónő stílusa változatlanul könyvei elé szegez. Kis túlzással egy ültő helyemben olvastam ki őket, szemgolyókat nem kímélve, sőt, végletekig kínozva. A Fall Away sorozatot (persze) nem tudta felülmúlni, de hát az piszok nehéz is lett volna!
Már a Fall Awaynél is be kellett ismerjem, imádtam a karaktereit, pedig távolabb talán nem is állhatnának tőlem. Ha lehet ezt fokozni, a Corruptban (az én értékrendemhez kicsit túl "betegek" voltak a szereplők, de ez mondjuk mit sem von le az élvezhetőségből) és a Punk 57-ben (cheerleader… nem kell többet magyaráznom) sikerült. A Misconduct főszereplője viszont egy tanárnő!!! Na mondjuk ettől még nem vagyunk egy súlycsoport, és nem is ez a könyv jött be leginkább, mindenesetre felüdülés volt, még ha nem is távolodtunk el túlzottan az iskolai környezettől. Szóval, bár az írónő újra és újra bizonyítja, hogy karaktereit nem rólam mintázta (kiváltképp külsőleg nem, minek oka örök rejtély marad az emberiség számára…), azért nagyon is szimpatikusak a főszereplők. Különösen hősnői, akik nem ijednek meg a saját árnyékuktól, és ha fejlődésre is szorulnak (még jó, hiszen ez teszi őket hús-vér emberekké), mindben van valami csodálni való kitartás. Igazi ’self-made girl’-ök ők, még akkor is, ha göröngyös az út, amin járnak és nekik is megbicsaklik néha a térdük. Férfiak nélkül is elérnék a céljaikat – és azt hiszem, ez jó példát mutat a könyvek fiatal leányzó célközönségének –,  de egy másik erős társsal már csak számtanilag is jobbak az esélyek, meg aztán több a fun, úgyhogy megengedtem Douglasnek, hogy maradjanak a könyvben a pasik is – főleg ezek, akik az ő fejében laknak. Persze továbbra is birizgálják kicsit a csőröm a klisék, vagyis a hölgyek makulátlan külseje és a fickók állandóan duzzadó… köhöm… pénztárcája, de egye fene, megbocsátok, mert a szerző többnyire ezeket is helyén tudja kezelni.
Nagyon tetszik az írónőnél az is, hogy bár művei elsőre romantikus-erotikus vattacukor történeteknek tűnnek, mindegyikbe csempészik komolyabb témákat jóval mélyebb mondanivalóval – és itt most nyilván nem az örök szerelemre meg a lelki társak egymásra találására gondolok, mert kövezzetek meg királylányok, de az csak a habcsók a szivárványtorta tetején. De nem is feltétlen az olyan, szinte már inkább túlzásokra utalok, mint a börtön vagy a halál megjelenítése, hanem a mindennapokat megkeserítő, majd szép lassan elburjánzó és ránk telepedő „apróságokra”, mint például az iskolai bullying, a külső elvárásoknak való megfelelési kényszer és ezért önmagunk meghazudtolása, régi sérelmek nyughatatlan görgetése, közeli hozzátartozóink felszínes ismerete, és az érzelmek örökké elégtelen mértékű kimutatása. Szeretem, hogy az emberi kapcsolatok sokrétűen megjelennek és – bár nyilván azon van a hangsúly – nem merülnek ki a szerelmi szálban. Sokatmondóak a baráti, testvéri, szülői viszonyok is. Vagyis rengeteget dob történetein a körítéssel, de persze reflektorfényben mindig a love story tündököl. Mivel a nyáladzást nem bírom, romantika terén mindig is a love-hate koncepció volt a kis kedvencem, amivel úgy tűnik Penelope is erősen szimpatizál, hiszen minden könyvébe belecsempészi. Aphrodité áldja érte!

Most pedig néhány mondat erejéig nézzük kicsit specifikusabban a műveket! (Ez most úgy hangzott, mint egy egyetemi professzor, de félreértés ne essék, alapvetően azért mégiscsak romantikus-erotikus szórakoztató irodalomról van szó, nem holmi Pulitzer- és Nobel-díjjal megáldott szépirodalmi remekművekről… Viszont saját kategóriájukban szerintem kiemelkedőek.) Nem akarok eltenni láb alól poénokat, úgyhogy a történeteket nem vesézném ki, de nézzük a végleteket. Mi az, amit imádtam, és ami összeborzolta a szemöldököm:

Képek forrása
Corrupt: Ahogy már utaltam rá, kissé lipótmezei hangulata volt ennek a könyvnek… Túlzásnak éreztem a börtönt, főleg a mennyiségét (mármint a három évet), és még annál is túlzóbbnak a durva bosszút. Rika hozzáállásáról már nem is beszélve. Ugyanakkor én sem vagyok normális, mert közben meg be is jött, hogy van vér a pucájában! Például a pasik klubjában történő látogatásait nagyon csíptem. Vagy a házibulis jelenetet az escort csaj bevonásával. Vagy azt, hogy a legnagyobb fenyegetés közben is volt mersze visszafordulni és felvenni a kesztyűt. (Ami persze a legidiótább húzás lenne a valóságban, mert ha az élet írta volna a könyvet, ott megerőszakolják, megölik és vége, függöny le…) Az epilógus is egy nyers, egyben nagyon édes visszatekintés volt, utalva a könyv címére. Viszont az a bizzzonyos 25. fejezet már nálam is kiverte a biztosítékot. Nem ítélkezem, lelkük rajta, de nehezen tudom elfogadni, hogy ez a lépés oldotta a feszkót, ahelyett, hogy újabbakat generált volna.
Mint mondottam volt, felcsillan a szemem az ilyen intenzív „annyira szeretlek, hogy meg tudnálak ölni” típusú cuki kis romantikázás olvastán, de a Corrupt-tal már-már elszaladt a ló. Sőt a végén a yachtos eksönnel már az unikornis is elrepült… Douglas itt egy jóval sötétebb oldalát mutatta meg, amihez jóval erősebb gyomor is kellett, mint az eddigiekhez, de részemről így is jöhet a következő felvonás!

Képek forrása
Misconduct: Tanárnő főszereplő? Mit tagadjam, megvett kilóra! Valószínűleg a legizgibb részek nem mindenkinek a tanítással kapcsolatos jelenetek voltak/lesznek, de én érthető okokból buzgó kíváncsisággal, egyben mérsékelt szégyenkezéssel olvastam őket. Tudnék is írni az ezzel kapcsolatos véleményemről egy esszét, de mivel ez itt senkit sem érdekel, dióhéjban maradjunk annyiban, hogy egyrészt tök jó lenne, ha így, ilyen eszközökkel, módszerekkel működne az oktatási rendszer a la 21. század, másrészt tök jó lenne, ha ad 1: adottak lennének hozzá a feltételek, ad 2: nem 150 vagy akár több száz gyerekre kellene készülni heti 23-26 órában. Elképzeltem ugyanis azt a tervezési munkát, ami megelőzött egy karcsú 45 perces órát, és jobban belegondolva nekem is simán menne, csak az alvást kellene kiiktatnom az életemből, meg esetleg jól jönne egy klón, vagy egy minion sereg… Na de nemmm ez a lényeg! Itt is tetszett, hogy a nyilvánvaló problematikán, a szerelmi viszonyon túl is volt mondanivalója a könyvnek, például a testvéri kapcsolatokról, a szülői elvárásokról, vagy a kényszerbetegségekről. De ha ezek nem is lettek volna, elég feszültséget keltett már az a kérdés is, hogy több szempontból is etikus-e a két főszereplő egymásba gabalyodása.
Ami mégsem tetszett, azt nem is tudom pontosan megfogalmazni, mert nem éreztem semminek hiányát, viszont valami miatt mégsem élveztem annyira és faltam megszállottan a sorokat, mint az írónő többi könyvénél. Ebbe időnként picit beleuntam és nem izgatott annyira, hogy mi lesz a vége. (Mondjuk ezen nem is kellett sokat görcsölni, mert hát mi más is lehetne, mint a klasszikus happily-ever-after?!) De az is lehet, hogy egyszerűen csak nem voltam hangulatban. (Ám ha igazán ász a könyv, magához alakítja a hangulatom, nemdebár?!)

Képek forrása
Punk 57: Imádtam az alapkoncepciót, a nevek félreértéséből adódóan kialakult levelezgetést, és azt, hogy Misha mindent tud Ryenről, míg a lánynak fogalma sincs ki áll az orra előtt. Tetszett a bullying ábrázolása kivételesen nem az áldozat, hanem a bántalmazó menő gyerekek oldaláról, akik, ha elég mélyre ásunk, kiderül, hogy akár maguk is lehetnek áldozatok, ahogyan Ryen viselkedése sem zsigeri gonoszságból fakadt. Vagyis nagyon szépen ábrázolja a könyv, hogy sokszor a látszat csal, semmi sem fekete-fehér. Thherrrmészetesen nagy kedvencem volt Misha is, hogy nem hagyta Ryent a saját maga felépített álcájába fulladni, és nem ment világgá rögvest egy „bitch, please” felkiáltással, mikor megismerte a lányt a valóságban. (Ugyanakkor megjegyezném, nem tűnik olyan fogcsikorgatóan nehéznek megváltozni, jó kislánynak lenni és tojni a népszerű, ellenben mások életét megkeserítő hülyegyerekek véleményére, ha melletted van egy Misha és fogja a kezed… Úgyhogy erre a srácnak sem kellett túl sokáig várnia...) És plusz egy apróság: a Twilightos levezetésen behaltam! Töredelmesen bevallom, én anno azért is rajongtam, de ez egy akkora burn volt egy üdítően értelmes párbeszéd közepette, hogy ott tapsoltam az első padban, amikor elhangzott.
Amin viszont indurka-pindurkát fanyalogtam, az az epilógus. Kicsit túlzásnak éreztem a zsírkirálykodást. Annyira bejött az élet, hogy biztos irigy lettem és bemorciztam, de soknak tűnt már így mezei halandóként. Ellenben újabb pozitívum, hogy az írónő beemelte a Corrupt világát, ami jópofa átkötés volt a két történet között.

Száz szónak is egy a vége: olvassátok! Aki érdeklődne a műfaj iránt, de óckodik annak hajkitépős közhelyeitől, annak merem ajánlani Penelope Douglast, mert ugyan ő is dolgozik jól bevált kaptafákkal, de van stílusa, van humora és vannak másfél tőmmondatnál jóval többet érdemlő háttértörténetei is. Nálam nagy kedvenc lett, alig várom a folytatás(oka)t!

Végül pedig, ha valaki kedvet kapna (egyelőre) angolul olvasni a könyveket és hasonlóan felpezsdítené az élmény – majd elveszettnek érezné magát, ahogy véget érnek , ajánlom az írónő honlapjának megkukkantását, mert mindenféle bónusz jelenetekkel kedveskedik a telhetetleneknek!

Tündérfaktor:
A Fall Away megkapta a 10 pontot, és ha kizárólag a szívemre hallgatnék, most is megadnám a maxot, de próbálok egy fokkal racionálisabb lenni a számszerű értékelésnél, főleg az olvasás óta eltelt időnek hála, bár úgy érzem, sehogy sem leszek igazságos...
Corrupt10/7
Misconduct: 10/8
Punk 57: 10/9
(...de igazából mindegyik 10 pont, csak shhh!)


Könyv adatai:
Eredeti címe: Corrupt, Misconduct, Punk 57
Eredeti kiadási éve: 2015, 2015, 2016
Oldalszám: nem tudom, ahány honlap, annyi infó, én meg pdf-ben olvastam… kb 350-450 oldal közöttiek

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése