Q. B. Tyler háromazegyben

Annak ellenére, hogy Penelope Douglasben a magyar kiadók valamilyen rejtélyes szem- és/vagy mentális betegség folytán nem látják a kincsesbányát, kis hazánkban is sok olvasó kedveli őt, sőt mi több, rajong érte! Oké-oké, ÉN legalábbis rajongok érte. Q. B. Tyler hasonló műfajban alkot, de az ő neve talán még kevesebbeknek mond bármit is, hiszen tőle meg aztán végképp semmi nem jelent még meg magyarul. Máris elmesélem, hogy Pen Douglasszel ellentétben ez miért nem akkora probléma.

Az Instagram hemzseg az úgynevezett bookstagrammeröktől, vagyis nemes egyszerűséggel az olyan profiloktól, akik könyvekkel, könyvajánlókkal foglalkoznak, gyönyörű könyves fotókat osztanak meg, vicces videókat készítenek, és terjesztik az olvasás szeretetének igéjét. Könyvimádó berkekben ezzel bizonyára nem mondtam újat, és nem is akarok úgy tenni, mintha én amúgy jártas lennék ebben a világban, mert bevallom töredelmesen, se blogokat, se YouTube vlogokat, se bookstragram oldalakat nem követek, TikTokon meg fent se vagyok, szóval a booktokok sem szerves részei az életemnek, de azért hébe-hóba belefutok mindezekbe. Illetve füllentettem, egy bookstagrammert mégis követek @entirelybonkerz, avagy a jelenleg Denverben élő, egyébként brazil származású Julia személyében, akinek az agymenésein rendszeresen jókat szoktam kuncogni. És hogy ez miért fontos? Hát egyrészt azért, mert rohamléptekben nő a követőbázisa, és senkit sem szeretnék megfosztani attól az élménytől, hogy a tábor tagja lehessen; másrészt pedig Q. B. Tyler nevével az ő ajánlásában találkoztam először, innen tehát a kapcsolat.

Az írónőnek eddig három regényét olvastam Julia jóvoltából, és ugyan azt nem jelenteném ki, hogy bánom, de – bár Juliát tényleg bírom – azt sem mondhatom, hogy új kedvenc szerzőre leltem volna. Annyira nem, hogy három a magyar igazság, és a dolgok jelenlegi állása szerint részemről nem lesz plusz egy ráadás. De hogy ne legyek már ennyire negatív, a háromból egy (számomra az első) még kellemes élmény volt, aztán a másik kettővel kiégtem. Nézzük, mikről is van szó!

Ha valaki eddig nem érzett volna rá, a borítók láttán talán már sejti, hogy ismét az erotikus irodalom mocsarába tévedtem, ahol nagyon nehéz ám olyan igazgyöngyre bukkanni, mint… ki? Na ki? Hát persze, hogy Penelope Douglas, bizony-bizony. A 18+os műfajban alkotók nagy része ugyanis mintha nem lenne tisztában azzal, hogy talán nem ártana történetet is gyártani az ágyjelenetek köré. Q. B. Tyler egyetlen összetevővel spékeli meg könyveiben a lepedőakrobatikát, hogy ne fulladjon unalomba és legyen valami drámai mélységnek tűnő körítés: a tabuszámba menő szerelmi kapcsolataival. Egyrészt tabu a korkülönbségeket tekintve, másrészt a családi viszonyokat boncolgatva. Az Unconditionalben (ami még tetszett is) egy fiatal, kezdő rendőr fogad magához egy családgyilkosság helyszínén talált, elárvult kislányt, aki felnövése közben beleszeret a „papába”. Ennél egy fokkal durvább a Love Unexpected, amiben a főszereplő csaj anyja hozzámegy az iskolaigazgatóhoz, de aztán az anyuka meghal autóbalesetben, a lány meg összemelegszik a mostohaapjával. Az Always Been You gerlepárja pedig testvérek. Nyugi, nem vér szerinti, a kislányt örökbe fogadták, aki felnövése közben rácuppan a „bátyjára”, a cuppanás pedig kölcsönösnek bizonyul.

Az Unconditionalt nem akarom bántani, ott még történet is volt, nem minden rokon volt elragadtatva az eseményektől, a főszereplők részéről volt némi lelki vívódás, küzdés a józan ésszel, és még egy kis thrillerszerű akció is befigyelt, ha már rendőr az „apuka”. (Na jó, nem akarok igazságtalan lenni, lelki vívódás van azért a többiben is, de kábé addig tart, amíg bekötöm a cipőfűzőm.)

A Love Unexpected ezzel szemben számomra színtiszta cringe volt. Lehet, hogy egyszerűen ez volt az a pont, ahol már én is keresztet kellett, hogy vessek, mert még az én gyomrom is nehezen vette be, hogy az romantikus, ha az anyuka halála után nem sokkal a mostohacsaj ráveti magát a mostohapapára, akik a kufircszessönök közben két konklúziót tudnak levonni: az egyik az, hogy ők így gyászolnak (WTF?), a másik meg dióhéjban kvázi az, hogy „még anyádnál is jobb vagy az ágyban, bébi” (WTF??). Ja és ezzel amúgy egyik rokonnak és ismerősnek sem volt végül is semmi ellenvetése, mert hát ilyenek ezek a gyerekek, love is love… Illetve de, a lány vér szerinti maffiózó apjának nem tetszett a dolog, de ő negatív karakterként volt beállítva, szóval vele nem szabad egyetérteni, I guess.

Mivel eddig 1-1, adtam még egy esélyt az írónőnek az Always Been Youval, ami a Love Unexpected mellé felzárkózva sajnos el is döntötte a meccset. Egyáltalán nem a tabuval van a bajom, ha lenne, bele sem kezdtem volna az olvasásba. Azzal van problémám, hogy a három közül ez meg aztán végképp nem szólt semmiről. Egy nagyon szoros „testvéri” viszonyból alakul ki szerelem, miután a lány, aki világ életében rajongott a „bátyjáért”, tinédzserként cicit meg popót növeszt, a pasiknak meg a regény tanúsága szerint ennyi bőven elég is. Kicsit kínlódnak, hogy hogyan robbantsák a hírt a szülők meg a másik lánytestvér előtt, de egy-két kényelmetlen beszélgetésen kívül nincs itt semmi látnivaló.

Amit az Unconditionalnél még nem vettem észre, a másik kettőnél viszont kiszúrta a szemem, hogy mivel állandóan pásztorórára jár a vekker, de néhány gondolatot azért a szereplők szájába is kéne adni, ezek még orál közben is képesek monológokat nyomni, ami önmagában is nevetséges, de legalább lenne valami hasznuk a történet szempontjából – ami persze nincs, szóval be is zárult a kör. Beszélgetni is kizárólag arról tudnak (és még ezek az eszmecserék is elég bénácskák), hogy milyen szexi a másik, mennyire szeretik egymást (kupakolni), konstans kívánják egymást bárhol is legyenek, de ha épp nincsenek egymás közelében, életük azon részeire jótékonyan pislantunk egyet és már el is múltak, vagyis lényegében nem tudunk meg a szereplőkről szinte semmit a nemző szerveik beható tanulmányozásán kívül. Ha pedig felmerülne bennünk, hogy izguljunk a boldogságukért, az epilógusból mindig megtudjuk, hogy happy end van, gondtalanság, esküvő és gyerekek, mert all you need is love, azt jó'van.

Biztos az ilyen jellegű olvasmányokra is megvan a kereslet, és nincs is ezzel semmi baj, ha a célközönséget boldoggá teszi. Engem végül annyira felpaprikázott az írónő, hogy illusztrációt már nem is volt kedvem gyártani hozzá. Ráadásul a legkifejezőbb visual aideket már úgyis elkészítették mások: PornHubon találjátok őket a step daddy/daughter/siblings kategóriák alatt… :P

Ha másra nem is, arra azért mindenképp jó volt Q. B. Tyler munkásságát is megismerni, hogy Pen Douglas, ha lehet, még jobban felértékelődött a szememben, és legújabb regényét, a Falls Boyst még egy fokkal jobban tudtam élvezni és becsülni, de erről majd egy másik kritikában!

 

Tündérfaktor:

Unconditional: 10/7

Love Unexpected: 10/3

Always Been You: 10/3

 

 

Könyv adatai:

Eredeti címe: Unconditional, Love Unexpected, Always Been You

Eredeti kiadási éve: 2019, 2020, 2022

Oldalszám: 308, 248, 256

GIFek forrása: Pinterest