Miről
szól:
Igaz
történet egy dél-afrikai fiúról, aki 12 éves korában elvesztette a kapcsolatot
a külvilággal egy ritka, rejtélyes betegség miatt, mely kómába, majd kerekesszékbe
kényszerítette őt. Az orvosok úgy vélték, Martin szellemileg is visszazuhant,
hamar lemondtak róla. Azonban néhány évvel később a fiú magához tért mozdulatlan
teste börtönében, de ezt sehogyan sem tudta jelezi. Csaknem 10 évnek kellett
eltelnie, hogy egy elhivatott ápolónő észrevegye, hogy van odabent valaki, aki
ki akar törni, csak segítségre van szüksége, amit meg is kapott szerető
szüleitől, és a fejlődő technikától, melyek lehetővé tették, hogy újra
kommunikáljon. Sőt még a szerelem is rátalált.
Itt
nincsenek spoilerek, tudjuk, mi lesz a vége, illetve tudjuk, hogy nincs vége,
hanem csak most kezdődik igazán, az utolsó oldal után. Ez egy sok tekintetben
és sok helyen lehangoló és szomorú, mégis egy feel-good könyv. Nem regény, a fejezetek
sem igazán kapcsolódnak egymáshoz, sokszor a kronológiai sorrendet sem követi,
de nem is ez a lényeg (bár be kell valljam, jobban örültem volna, ha kicsit
összefüggőbb a történet, és ha kicsit többet tudunk meg a betegség praktikus
részéről, kezeléséről, nehézségeiről, a szülők oldaláról esetleg). Betekintést
kapunk Martin életébe, egy teste börtönébe zárt kommunikációképtelen ember
életébe, és a csodába, hogy innen is van kiút, méghozzá csakis felfelé.
Olvashatunk az ápoló intézmények visszás világáról, az élni akarásról, a soha
fel nem adott harcról és kitartásról, a meg nem álló életről, arról hogy egy
beteg gyermekből hogyan válik felnőtt férfi nem tűnő testi-lelki vágyakkal. És
a csodáról, hogy igenis sikerülhet. Hogy nem szabad feladni, nem szabad lemondani
az álmokról semmilyen körülmények között.
Van
egy kedvenc részem a könyvben, pár sor, egy dél-afrikai szokás, ami nagyon megtetszett.
Ha el nem felejtem, én is fogom mondogatni.
„Ha a dél-afrikai gyerekeket valami
igazságtalanság éri, mondjuk, a játszótéren, és sírva futnak anyjukhoz
panaszkodni, anyjuk rendszerint így vigasztalja őket:
- Semmi baj! Az a kis só is kell!
Mert meg kell tanulniuk, hogy az életben
semmi sem tökéletes.”
Vonzanak
az ilyen betegségekről szóló könyvek. Ez olyasmi lehet, mint az
ismeretterjesztő csatornákon a bizarr testek, különös betegségek, tabu dolgok,
amik nem jönnek szembe lépten-nyomon az utcán, nem is gondolnánk, hogy
léteznek. Vagy mint a holocaustos könyvek iránti érdeklődésem. Nem valami
morbid katasztrófa-turizmus jelleggel, csak, bár átélni nem akarom, tudni róla
azért nem árt. Szélesíti az ember látókörét, és remélhetőleg elfogadóbbá,
empatikusabbá tesz. Ezt a könyvet is ezért választottam, mert kíváncsi voltam.
Nem szórakozni akartam, nem egy fantáziavilágba teleportálni néhány órára, nem
menekülni, elvágyódni, kikapcsolni, hanem megismerni, valami olyasmit, amiben
remélhetőleg soha nem lesz részem, mégis tudni, hogy van ilyen, és hogy ezt is
túl lehet élni.
Azt
kaptam, amire számítottam, amit ígért a könyv, és talán egy kis pluszt is, az
élethez. Mert az ilyen témájú könyvek akarva-akaratlanul is mindig megrázzák
kicsit az olvasó vállát, hogy „Hé, te! Örülj, hogy neked nincsenek ilyen
gondjaid, hogy neked ehhez képest csupa móka és kacagás! Kit érdekel, hogy épp
bal lábbal keltél fel… inkább örülj, hogy van bal lábad, amire egyáltalán fel
tudsz kelni, már jól indult a nap!” És bár ez elég sarkított, azért tudjuk,
hogy ez az igazság, és ettől máris kicsit könnyebb az élet, kicsit erősebbnek
érezzük magunkat, hogy nekünk azért mégis csak jó(bb), arról nem is beszélve,
hogy ezek a történetek, ezek az emberek igazi példaképek lehetnek sok
szempontból. A kitartás, az akaraterő, az életkedv, amit sugároznak, kicsit
ránk is átragad, mert ha nekik sikerült, akkor lehet, hogy tényleg csak akarni
kell. És ha valami mégsem egészen úgy alakul, ahogy szeretnénk, akkor
gondoljunk arra, hogy kell a só is, nem lehet, mindig minden cukorból!
Tündérfaktor:
10/7
Könyv
adatai:
Eredeti
címe: Ghost Boy
Eredeti
kiadási éve: 2011
Magyar
fordítás kiadási éve: 2013
Kiadta: Athenaeum
Fordította:
Mente Éva
Oldalszám:
288
ISBN:
9789632932514
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése