Miről
szól:
Hát
nem arról, amit ígér…
Bár
utólag újraolvasva, nem hazudik nagyot a borító, de számomra teljesen
félrevezetőnek bizonyult. „Letehetetlenül
izgalmas”? „Váratlan fordulatokban
gazdag”?? „Feszesen megírt regény”???
Hol? Melyik? Ide vele!… Ja, hogy erre gondolunk? A vasággyal 40 kilós, 150
centis vegyszermágus kishölgy szerelmi kalandozásaira az irrealizmus földjén?
Ahol az ember a metrón egyetlen pillantásra lesz hősszerelmes, s ezt az érzést csak tetézi,
ha szíve választottja még majdnem a halálba is vallatja első randiként? Ahol gengszterek
és/vagy a kormány felszentelt bérgyilkosai tömegével képtelenek sarokba
állítani egy „kislányt” és egy középiskolai tanárt? Ahol a rendkívül rafinált
fő- és mellékgonoszok kiiktatása a történet hosszához képest körülbelül két és
fél másodpercet vesz igénybe? És ahol a szerelmi szál lényegében a főszereplő
keményleány összes kínzási technikáját meghazudtolva csapkodja halálra
nyáltengere habzó hullámaival a kétségbeesett halálsikolyok között lelkét
kilehelő thriller vonalat? … Well, how about NO? Cause ain’t nobody got time
fo dat!
 |
| Egy mém többet mond ezer szónál... |
Kevésbé
ízesen arról szól, hogy van egy nádszál virágszál, aki a kormánynak dolgozott
főállású kínvallatóként, de utolérte a rosszkor-rossz-helyen, ezért eltennék
láb alól, de ő inkább köszöni, nem, és főállású bujkálásra vált. Persze ahogy
lenni szokott, van egy utolsó meló, amit ha elintéz, talán békén hagyják. Persze
csapda. Persze nem hagyják. Úgyhogy bemorcizik, és egy-két életébe toppanó adonisz
segítségével bosszút áll. Mert This is
Spartaaaaaa!!! Ez így a sztori eleje meg a vége, a közepén pedig Celine
Dion és Whitney Houston énekel egy végtelenített My Heart Will Go On és I Will
Always Love You mashupot. (…Hát nem sikerült kevésbé ízesen…)
Könyvtündér
a sorok között:
