Lori Lansens: A lányok

Miről szól:

Rose és Ruby két csodálatos lány. Különleges testvérek ők, az orvosi jóslatokkal ellentétben 30. születésnapjukhoz közeledvén ők lehetnek a legidősebb kort megélt craniopagus ikrek, vagyis a fejüknél összenőtt sziámi ikrek. Azonban egészségi állapotuk rohamosan romlik, így Rose elhatározza, hogy önéletrajzot ír. És mivel mondhatni egy testben két lélek lakik, Ruby is betársul néha az írásba egy-egy fejezet erejéig. Így ismerhetjük meg a Lányok történetét életükről, nevelőszüleikről, munkájukról, barátaikról, szerelmeikről és a még egymás előtt is rejtett titkaikról.

Könyvtündér a sorok között:

Nehéz erről a könyvről írni, mert bár fikció, nem egy(etlen) konkrét történet, ahol indulunk A-ból és tartunk B-be, közben esetleg izgulva, hogy eljutunk-e oda és vajon hogyan. Nincs igazán se eleje, se vége. Pontosabban van, egy sziámi ikerpár születése és (valószínűleg) halála foglalja keretbe a történetet. De ami közte van, az bárhol, bármikor, bárkivel történhetne, csak nem ebben a formában.

Nagyon jó stílusban és hangulatban megírt kis könyv ez, először nem is volt egyértelmű számomra, hogy nem igazi önéletrajz, hanem regény. Annyira szépen, bájosan, árnyalatnyi humorral fűszerezve van minden ábrázolva, megfogalmazva, lefestve, és annyira élethűek a Lányok, hogy ki is léphetnének a sorok közül, azon se lepődnénk meg. Rose és Ruby fantasztikus emberek, nagyon mások ők, mégis mindkettejük világlátása tiszteletre és szeretetre méltó. Hogy ilyen kellemes, kedves, őszinte személyiségekké váltak, az valószínűleg örökbefogadóiknak, Lovey néninek és Stash bácsinak köszönhető. Sokat hallhatunk róluk is, akik annyira szimpatikus emberek, hogy jobb szülőket nem is kívánhattak volna a Lányok. De olvashatunk barátaikról, munkatársaikról, segítőikről, szerelmeikről, és nem csak a Lányokhoz kapcsolódva, hanem a saját külön élettörténeteikről is. De persze legfőképp a Lányokat ismerhetjük meg, mindennapjaikat, nehézségeiket, az őket ért tragédiákat és csodákat, egymáshoz fűződő viszonyukat. És olvashatunk rengeteg életbölcsességet, melyeket érdemes elraktározni.

Számomra a könyv elsősorban a szeretetről szól. És nem nyálas-romantikus-ezoterikus módon, hanem nagyon is emberközelien. Két olyan lány nézőpontjából, akik mások, ezért máshogy is viselkednek velük, sok negatívum éri őket életük során, de mindent elhalványít azok szerepe, akik igazán szeretik őket. Egymás közt is nehéz nekik, hiszen gondoljunk csak bele, milyen az, ha egy pillanatra sincs magánéletünk, mert mindig ott lóg rajtunk a másik, szó szerint. Ráadásul két külön személyiségről van szó, különböző érdeklődési körökkel, hobbikkal, vágyakkal. Mégis sikerül megtalálniuk a harmóniát, ami sugárzik a könyvből és átragad az olvasóra is. Egy idő után már nem is sajnáljuk a Lányokat, mert ők sem teszik ezt, így lettek nevelve, ebben a szellemben nőttek fel, hogy erősnek kell lenni, nem szabad feladni, mindig tovább kell lépni, és a tudatban, hogy ők sose lesznek egyedül, mert mindig, minden körülmények között ott vannak ők egymásnak.

Hamar szívembe zártam Rose-t, Ruby-t, Lovey nénit és Stash bácsit, és a könyvet magát, mert igazán gyönyörű történet, árad belőle a szeretet, sok mosollyal, kacagással és könnycseppel. Igazi gyöngyszem, egyik nagy kedvencem. Annyi kedves apróbb sztori van benne, amiket szívesen idéznék, de ami leginkább bemutatja a könyvet, azok az első sorok:

„Sosem néztem a húgom szemébe. Sosem fürödtem egyedül. Sosem álltam egyedül a fűben éjszaka és emeltem a karjaim a csábító hold felé. Sosem mentem vécére repülőgépen. Sosem volt rajtam kalap. Sosem csókolóztam. Sosem vezettem autót. Sosem aludtam át az éjszakát. Soha egy titkos beszélgetés, egy magányos séta. Sosem másztam fára. Sosem szürkültem bele a tömegbe. Annyi mindent nem csináltam, viszont nagyon szerettek. És ha úgy alakulnának a dolgok, ezerszer is leélném az életem így, ahogy vagyok, csak hogy ennyire szeressenek.”

...és (bár tudom, ilyet nem illik, de nem árulok el vele titkot) az utolsók:

„Lehet, hogy még valamit átírok, és azt mondom, hogy nem ezerszer, hanem milliószor, a végtelenségig élném így az életem. Rose Darlen vagyok Baldoon megyéből. Ruby húgom szeretett nővére. Mi vagyunk a világ legmagasabb kort megért craniopagus ikrei. Igaza volt Lovey néninek meg Stash bácsinak. Milyen szerencsések vagyunk, hogy mi lehettünk „A Lányok”!

És tessék, itt van, mindig is itt volt, a cím, amit kerestem.

Összeér a kezdet és a vég.

A Lányok.”

A borító pedig ismét hű a Pioneer Books kiadóhoz, vagyis szép is és a könyv tartalmát és hangulatát is jól tükrözi. Az a hajfonat annyira találó, igazi mestermunka.

Tündérfaktor:

10/10*

Könyv adatai:

Eredeti címe: The Girls

Eredeti kiadási éve: 2005

Magyar fordítás kiadási éve: 2012

Kiadta: Pioneer Books (Pipacs könyvek)

Fordította: Spiegl Máté

Oldalszám: 398

ISBN: 9789638942340