Miről
szól:
Van egy lány, rákos.
Van egy fiú, rákos, volt. Van egy támaszcsoport. Itt találkoznak. Lesz egy gyönyörű
szerelem. Lesz egy gyönyörű utazás. És lesz néhány könnyáztatta utolsó oldal…
Nem is tudom, hogyan
találtam rá a könyvre, de nem volt kérdés, hogy kell nekem! Pedig biztos nem a
borítóra figyeltem fel, elég semmilyen, ötlettelen, sőt mondhatni csúnya. De
aztán elolvastam az ismertetőjét, és tudtam, hogy nekem való lesz. Keserédes
romantikus dráma. Kell bele a „keser”, különben túl édes lenne. És az író
nagyon jól egyensúlyoz a két íz között. Egyrészt szurkolunk, hogy összejöjjenek
a főhősök, másrészt szörnyülködünk a betegség brutalitásán, ami mélyrehatóan van
ábrázolva, mégsem gyomorforgatóan. A legnehezebb perceket is egy félmosoly
övezi, mert süt a szereplőkből az élet szeretete és a humor, ami minden
nehézségnek lecsíp az éléből.
Kicsit bővebben és
spoileresebben a történetről: A támaszcsoportban találkozik Hazel és Augustus,
a fiúnak rögtön megtetszik a lány, a lány felfigyel az érdeklődésre,
barátkoznak, egymásba szeretnek, de a lány fél engedni az érzelmeinek, mert nem
akar túl nagy terhet róni a másikra és nem akar sem csalódást okozni, sem
csalódni. Hazel-nek van egy kedvenc könyve, amit megoszt Augustus-szal, aki
szintén szenvedélyesen belemerül. Közös érdeklődésüknek ezen tárgya elviszi
őket Hollandiába az íróhoz, akitől választ várnak, mi történik a könyv
félbehagyott befejezése után. Közben a Hollandiában töltött néhány meseszép,
romantikus nap alatt áttörik a korlát, elcsattan az első csók, és miegymás… De
aztán haza kell térni, vissza kell zökkeni, élni kell a reményekkel, vágyakkal,
tervekkel teli hosszú életet… pontosabban kellene, de van még egy főszereplőnk,
akiről egy percre se feledkezhetünk el: a rák. És a ráknak nem elég Hazel…
A karakterek igazán
szerethetőek. Külön kiemelném a mellékszereplőket. Isaac-et, az egyik srácot a
támaszcsoportból, aki rákja miatt a szeme világát is elveszti, majd barátnője
is elhagyja. Igazán intenzíven éli meg ezeket a negatív élményeket, de közben
nem szűnik meg a legjobb barátnak maradni. Aztán ott vannak a szülők, akik
szintén remekül vannak ábrázolva, kicsit az ő lelkükbe is betekinthetünk egy
ilyen trauma megélése során. És Van Houten, az író, aki először egy nagyon
furcsa karakter, nem értjük a viselkedését, nem értjük a miérteket, nem tiszta,
hogy bizonyos helyzetekben miért bukkan fel, de aztán a vége felé minden a
helyére kerül és megkapjuk a választ. Ami a főszereplőket illeti, Hazel-t és
Augustus-t, kedveltem őket, bájosak voltak és erősek, csak számomra nem 17
évesek voltak, hanem inkább huszonvalahány. Biztosan a betegség rájuk
parancsolta a komolyságot, elvette tőlük az átlag tinik „gondtalan”
életvitelét, gondolkodásmódját, de akkor is helyenként jóval idősebbnek éreztem
őket koruknál. Nem csak viselkedésükben (amit esetleg lehet kulturális különbségekkel
magyarázni, hiszen amerikai fiatalokról van szó, akikre talán jellemzőbb a nagyobb
szabadság, a függetlenség, a lazaság), hanem ahogyan és amikről beszélgettek
(amit viszont már egyáltalán nem magyaráznék amerikai létükkel).
Kedvenc részem a
hollandiai utazás, különösen az éttermes jelenet, ami szinte már gejl, de mégis
gyönyörű, és az Anne Frank házában tett hegymászás. A vége pedig nem akkora
meglepetés, mégis megrázó és muszáj megkönnyezni. Ajánlom mindenkinek, aki
szereti az ilyen jellegű könyveket, kicsit vidám, kicsit (nagyon) szomorú,
kicsit mese, kicsit (nagyon) valós, és így hibátlan, nem úgy, mint a csillagok.
Tündérfaktor:
10/10
Könyv
adatai:
Eredeti címe: The Fault In Our Stars
Eredeti kiadási éve: 2012
Magyar fordítás kiadási éve: 2013
Kiadta: Gabo
Fordította: Bihari György
Oldalszám: 295
ISBN: 9789636896171
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése