Emylia Hall: Nyarak könyve

Miről szól:

            Elizabeth, Erzsébet, Beth, Erzsi. Ugyanaz a lány, két élettel. Félig angol, félig magyar. Édesapja Angliához köti, anyukája Magyarországhoz. Egy balatoni nyaralás alkalmával az anyuka Magyarországon marad, a 8 éves kislány pedig édesapjával hazatér Devonba. Erzsi innentől kezdve minden nyáron Magyarországra, Esztergomba utazik látogatóba. Felfedezi a magyar tájakat, ételeket, szokásokat, embereket, szerelmes lesz, és átvedlik magyar lánnyá. Aztán fény derül egy szörnyű hazugságra és Erzsi nem jön többé. Majd – több mint egy évtizeddel később – csomagot kap, benne egy megrázó levéllel és egy fotóalbummal, a Nyarak Könyvével. Erzsit pedig megrohamozzák az emlékek…

Könyvtündér a sorok között:

            Először a borítóról: Imádom, gyönyörű. A színe, az anyaga, a mintája az aranyozott hajnalkákkal. Szépen tükrözi a tartalom hangulatát. És még a belső borítója is mintázott, néhány bájos fényképpel, akárcsak a történetben szereplő fotóalbum, a Nyarak Könyve. Szóval ez egy szép könyv, kívül-belül.

            Ami a borítón kívül felkeltette az érdeklődésem, az a tény, hogy a könyvet egy angol írónő szerezte, aki maga is gyerekként, édesanyjának köszönhetően ismerte és szerette meg Magyarországot, így egy külföldi, tulajdonképpen „kívülálló” tollából kaphatunk képet kis hazánkról a 90-es évekből. És ez a kép igencsak hízelgő. Főszereplőnk, Erzsi szenvedélyesen rajong Magyarországért és anyukájáért, Marikáért. Minden évben önmaga árnyékaként várja a nyarakat, és mikor végre ide utazhat, kivirágzik. Mert nálunk minden gyönyörű és varázslatos, csupa meglepetés, minden fűszál valami új kalandot rejt, itt egy percig sem lehet unatkozni. Főleg angol lányként, akinek annyira más itt minden, más ország, más világ.

Szívet melengető volt olvasni a magyar szavakat Erzsi szájából (hát még ha eredeti angol nyelven forgatja valaki, ahol ezek még inkább kitűnnek, nem csak a dőlt betűstílusnak köszönhetően). Kellemes és megnyugtató a könyv hangulata. Igazán árnyaltan és szemléletesen mutat be minden pillanatot, apró mozzanatot, eseményt. Nagyon érzékletes képeket tár elénk az írónő.  Kedvünk lenne ott lenni a Villa Serenában, bejárni a szobákat, ott feküdni a nyugágyon, érezni az illatokat, inni a limonádéból, enni a sült húsból, szaladni a poros úton, barangolni a dombokon, megmártózni az erdei tóban, miközben süt ránk az a csodálatos magyar nyári napsugár. És személyesen is megismerni Marikát, ezt a lenyűgöző, szenvedélyes magyar nőt, Zoltánt, a festőt és Tamást, aki elrabolta Erzsi szívét (vagy fordítva).

Nem túl mozgalmas a történet, ’91-től ’97-ig kísérhetjük végig Erzsi nyarait (és a köztük töltött időket otthon), amik kicsit egyhangúak és arra a bizonyos hazugságra, a fő konfliktusra is csak nagyon a vége felé derül fény, de az legalább tényleg megdöbbentő (legalábbis én egyáltalán nem sejtettem), és talán az anyának, Marikának is feloldozást ad, amiért elhagyta családját. Viszont a magyarázatot, a körülményeit nem éreztem elég kidolgozottnak, illetve Erzsi reakcióját is kissé túlzottnak tartom. A pillanat hevében tett hirtelen cselekvése még talán elfogadható, de hogy minden kapcsolatot megszakítson hosszú éveken át, az nekem sok volt. Különösen Tamást sajnáltam végtelenül, mert ő nem tehetett semmiről, egyetlen vétke, hogy magyar volt. Mindez azonban nem von le a könyv élvezhetőségéből, bár nem haladtam vele túl gyorsan. Akármilyen szép is volt, nem tudott teljesen beszippantani.

Tündérfaktor:

10/7

Könyv adatai:

Eredeti címe: The Book of Summers

Eredeti kiadási éve: 2012

Magyar fordítás kiadási éve: 2013

Kiadta: Park

Fordította: Mesterházi Mónika

Oldalszám: 342

ISBN: 9789633550113