Miről
szól:
Angliában
járunk az 1900-as évek elején. Thomas és Charlie Peaceful testvérek, szüleikkel
és fogyatékos bátyjukkal élnek az Ezredes birtokán. Már gyerekkoruk sem
egyszerű, egy balesetben elveszítik édesapjukat, innentől kezdve pedig
számtalan nehézséggel kell megbirkózniuk mind az iskolában, mind otthon. De
közben mégis boldogok és örömtelien élik a hétköznapokat. Azonban egyre gyűlnek
az első világháború sötét fellegei és a fiúkat besorozzák. A kegyetlen
kiképzést követően a frontra kerülnek, ahol az egyik őrmester biztos halálba
vezető parancsának Charlie ellenszegül…
Ezt
a könyvet még megjelenésekor, évekkel ezelőtt, tiniként olvastam. Már nem
igazán emlékeztem a részletekre, csak az érzés maradt meg, hogy imádtam. Aztán
elolvastattam a szüleimmel is, nekik is nagyon tetszett, nem voltam tehát ezzel
egyedül. Most, hogy blogot indítottam, tudtam, hogy mindenképp szeretnék majd
írni róla, mert az egyik kedvencem. Pontosan emlékszem, hogy anno a balatoni
nyaralóban, a szobámba zárkózva faltam a sorokat és a végén nagyon sírtam. Újra
elővettem hát és mit hoz a sors, most is a balatoni szobámban olvastam ki egy
nap alatt, és ugyanúgy megérintett. A végén most is sírtam.
A
könyv hivatalosan ifjúsági irodalom kategória, a Bookline szerint 10-14
éveseknek szól. Erre az adhat okot, hogy Michael Morpurgo-t elsősorban ifjúsági
szerzőként tartják számon, illetve talán a könyv rövidsége, a röpke 170 oldal.
Ezeket leszámítva azonban vétek lenne félretenni a művet, ha már elmúltunk
10-14 évesek! Sőt!!! Szerintem ez nem is gyerekkönyv, sem témáját, sem stílusát
tekintve. Igazából semmi gyerekeset nem látok benne, maximum azt, hogy
tizenévesek a főszereplők. Persze szívesen odaadnám tiniknek is, hiszen sokat
tanulhatnak belőle, de felnőtteknek ugyanolyan élményt nyújthat.
Tele
van érzelemgazdag leírásokkal, a karakterek nagyon jól ábrázoltak, a háború
borzalmai pedig szívszorítóan élethűek. Nagyon megszerettem Tommo-t, a
zárkózottabb, édesapja halála miatt nem szűnő bűntudatot érző, az örök öcskös
szerepében élő, de nem múló bizonyítási vágytól fűtött fiatalabb testvért.
Charlie-t, az idősebb fiút, aki egy fantasztikus testvér és örök optimista
személyiség. Big Joe-t, a fogyatékos nagytestvért, akit nem lehet nem szeretni,
akkora szíve van. Anyjukat, aki minden pillanatban igazi édesanya, legfontosabbak
számára a gyerekei és minden helyzetben példaértékűen viselkedik. És Molly-t,
aki felkarolja Tommo-t az iskola első napján, majd a fivérek legjobb barátjává
válik, később egyikük vágyott-, másikuk igaz szerelme lesz, és mindig kitart
mellettük.
Szívszorongató
az egész történet már az első oldaltól kezdve, de a legsúlyosabb nehézségek
közepette, még a lövészárkok mélyén is mosolyt csalnak az arcunkra a karakterek
és a belőlük áradó szeretet. A végén pedig értelmet nyernek a fejezetek eleji
kis intermezzok, hogy miért is emlékezik vissza Tommo a gyerekkorukra és az
eseményekre, amik a megrázó végkifejletig sodorták őket. A fülszöveg egyébként
elég sokat elárul, amiből sejthető a dráma a végén. Én ugyan nem szeretném
„lelőni a poént” (atyavilág de rossz kifejezés ez ide…), mindenesetre az
történelmi tény, hogy „Az első
világháború alatt több száz fiatalt végeztettek ki parancsmegtagadás miatt,
miközben sohasem vizsgálták ki a körülményeket. Tizenéveseket küldtek a
tűzvonalba és a lövészárkokba, ráadásul a kíméletlen bánásmód és fenyegetés
gyakran nagyobb veszélyt jelentett a besorozottakra, mint maga a harctéri
pokol. A brit kormány azóta sem hajlandó semmiféle posztumusz rehabilitációra…”
Ha
hinnék a kötelező irodalom intézményében – amit nem teszek, mert általában
elrontja az élményt minden, amit muszájból kell –, akkor szívesen kötelező
olvasmánnyá nyilvánítanám, hogy minden fiatalhoz eljusson a könyv, mert ezzel
olyan élményben lenne részük, ami biztosan megszerettetné velük az olvasást.
Tündérfaktor:
10/10*
Könyv
adatai:
Eredeti
címe: Private Peaceful
Eredeti
kiadási éve: 2003
Magyar
fordítás kiadási éve: 2005
Kiadta: Móra
Fordította: Nagy Nóra
Oldalszám: 171
ISBN: 9789631180152
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése