Milly Johnson: A pompás Mrs. Mayhew (The Magnificent Mrs Mayhew)

Miről szól:

Főszereplőnk, Sophie trófeafeleségként éldegél egy hatalmas, Lakáskultúra magazinba kívánkozó házban politikus férje, a veszettül jóképű családügyi államtitkár John F. Mayhew oldalán. Sophie-t gyerekkora óta erre az életre trenírozták, ám a nyilvánosságnak mutatott örökké higgadt, összeszedett és rideg maszkja mögött sokkal érzékenyebb lélek lakozik, aki meleg otthonra, boldog családra és igaz barátokra vágyna a politikai élet kegyetlen és képmutató világa helyett (vagy mellett). Mégis mindent eltűr és mindenben igyekszik segíteni férje munkáját, bár tudja, hogy koránt sincs annyira megbecsülve, mint amennyi feladatot magára vállal. Ám házasságuk pilléreit leginkább az rázza meg, hogy férje első számú szerelme a munkája, pontosabban saját ambíciói, és ha időnként mégis egy kis törődésre vágyna, azt sem otthon keresi, hanem csinos és fiatal titkárnői körében, amit néha sikerül eltitkolnia, de van, hogy hatalmas botrány kerekedik belőle.

Egy ilyen botrányból pedig egyedül felesége húzhatná ki, Sophie-nál viszont betelik a pohár és végre nem a betanult szöveget mondja fel a sajtó előtt, amit persze nem néz jó szemmel a család. Sophie fogja magát, összedobálja a bőröndjét és elszökik, mielőtt utolérné a rokonok és a PR gépezet bosszúja. Megváltoztatott külsővel és Pom néven Yorkshire-ba utazik, oda, ahol senki sem keresné, mert tudják, hogy gyűlöli a helyet rémséges volt bentlakásos iskolája miatt. Ezúttal azonban egészen más környezet várja. Ismeretlen emberek kisebb hada segít neki önzetlen vendégszeretetből, amitől azonnal beleszeret a kis faluba és lakóiba. Igaz barátra lel a fogadó- és pubtulajdonos Tracey személyében, akinek négyéves unokaöccse, Luke rögvest elrabolja a szívét, ahogyan a kisfiú sármos apukája, a helyi lelkész, Elliott is. Segítségükkel a templom tulajdonában álló szeretetházban húzza meg magát néhány hétig, amíg elcsitulnak a kedélyek, majd az itt megélt kalandok után döntenie kell: marad vagy visszatér Sophie a Pofi régi életéhez és ad még egy esélyt a házasságának?

Könyvtündér a sorok között:

Nehogy itten zsákbamacskát áruljak, kezdjük rögtön azzal a leleplezéssel, hogy ez a második regény, amit az Alexandra Kiadócsoportnak, azon belül a Pioneer Booksnak köszönhetően én fordíthattam (hip, hip, hurrá!), úgyhogy tudnotok kell, hogy elfogult vagyok, mert bár nem én vagyok a szerző, szóval nem egészen a saját könyvbabámról van szó, de kvázi keresztszülőként közreműködtem a nevelésben, úgyhogy nehéz nem rajongani a piciért ennyi belefektetett munka után, de aki követi a blogom, az tudja, hogy szigorú vagyok és nem kell izgulni, ebből „szülőként” sem engedek!

Milly Johnson munkásságát nem ismertem korábban és megmondom őszintén, a borítói alapján (tudom, tudom, csúnya dolog az alapján ítélni, mindjárt rá is csapok a kezemre!) nem is kaptam volna le a polcról, de most, hogy munka lett a hobbimból és a fordítás révén ízelítőt kaphattam belőle, szívesen olvasnék tőle mást is! Félreértések elkerülése végett, a borítók amúgy szépek, szeretem ezt a stílust, csak olyan pehelykönnyű romantikus vattacukorsztorikat sejtetnek, amik nem igazán az én világom. Nos, a többi regényéről egyelőre nem tudok nyilatkozni, de Mrs Mayhew története jóval mélyebbre ásott egy felejthető strandolvasmánynál. Persze alapvetően a kötelező happy endes feel-good hangulat dominál benne, de pedzeget azért komolyabb témákat is, úgyhogy összességében egy aranyos, lélekmelengető, napfeldobós, helyenként vicces, de mondanivalóval is rendelkező olvasmány, és hát mi mást is kívánhatna az ember lánya könyvválasztás terén, különösen ebben az elátkozott 2020-as esztendőben?

Sophie Mayhew (képek forrása: Pinterest)

A történet alapvetően egy romantikus szösszenet, feminista önmegvalósítással megspékelve, nem rágod tövig a körmeid, hogy vajon „boldogan éltek, míg meg nem haltak” lesz-e a vége, de felhőtlen bugyutaságnak nyoma sincs benne, amivel sikerült engem is megvennie magának. Úgy igazi nőcis regény, hogy közben alapvetően mellőzi a pejoratív töltetet. Például fontos szerephez jut a divat, a ruhák, de nem a szokványos cicababa értelmezésben. Főszereplőnk imád varrni, így ő maga készíti el az áhított dresszeket, s bár van ezer meg egy márkás és aranyárú darabja is, Sophie nem az a kirakatnő, akit az tesz boldoggá, ha villoghat a legújabb haute couture szettekben a pletykaebédeken (még ha mások körülbelül ennyit is várnak tőle). Ahogyan az sem lételeme, hogy ezeken a pletykapartikon ármánykodhasson. Csupa szív karakter, aki kiszakadva abból a környezetből, ami rákényszerít bizonyos női szerepeket, miközben az anyagiakon kívül semmit nem ad cserébe, végre rátalál önmagára és rájön, hogy nem áldozhatja fel magát a végtelenségig a férje, a családja és a siker(ük) oltárán; a saját boldogságát kell keresnie és megvalósítania olyan emberek társaságában, akik nem elnyomni és kihasználni akarják, hanem őszintén szeretik és támogatják őt.

A könyv tulajdonképpen nem mond nagy újdonságokat, de nagyon érdekesen és tanulságosan mesél a női létről, különösen Betsabé legendáján keresztül. Elsősorban azokról a nőkről, akik a „trón”, avagy a férfi mögött rejlő hatalmat képviselik, mégis háttérbe szorítva élik életüket és elsődleges funkciójuk az eye-candység (és/vagy a babagyárság). Ugyanakkor mellékszereplők tanúsága szerint (Tracey, a játékboltos nő vagy az újságcikk hölgyei) van lehetőség a kibontakozásra és az álmok megvalósítására akkor is, ha nőnek születtünk (legyen az maga az anyaság vagy valami amellett, ne adj isten ahelyett), ráadásul mindehhez sosincs késő. Ugyan az a sztereotípia(?) egy kicsit zavart, hogy az álmokhoz pénz kell, amihez nőként jellemzően öröklés/partner/válás során lehet hozzájutni, na nem mintha a történet szemére vethetném, hogy ezzel elrugaszkodott volna a valóságtól… Van még hova fejlődnie a világnak, na!

Pom Nincsvezetékneve (képek forrása: Pinterest)

Ami a komolyabb témákat illeti, nem süllyedünk drámai mélységekbe, hisz ez nem is az a műfaj, de azért könnyed szórakoztató irodalomhoz mérten is kapunk gondolkodnivalót. Van benne szó családi dinamikáról, szülő-gyerek és testvéri kapcsolatokról, házassági problémákról, félrelépésről, megcsalásról, hazugságokról, kihasználásról, vetélésről, koraszülött gyermek elvesztéséről és egy ilyen tragédia következményeiről, egyedülálló szülőségről, szülő elvesztéséről, mostohaszülőségről, politikáról/politikusokról, a hatalom mérgező befolyásáról, avagy a Betsabé szindrómáról, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal jár, ha valaki egy kicsit pszichopata, vallásról, hitről és hitetlenségről, Istenről, karmáról, a jóság, a kedvesség, az altruizmus és a szeretet (vagy épp a szeretet hiányának) erejéről, őszinte és felszínes barátságokról, dédelgetett álmok elengedéséről vagy megvalósításáról, nehéz döntések meghozataláról, és mindezt fantasztikus brit helyszínekkel és emberekkel körítve.

Imádtam a karaktereket a főszereplőktől az utolsó taxisofőrig. Abszolút hihető, élő és lélegző figurák. A legeslegnagyobb kis kedvencem azonban a tüneményes, vonatmániás Luke volt, akinek minden megszólalását meg kell zabálni, annyira édes egy kisfiú! Na meg az ő irgalmatlanul nagy kaksibonbonokat pottyantó fekete kiscicája. Ha már most nem is túl aktuális utazgatni, legalább a lapokon keresztül érezhettem a tengerparti sós levegőt, a homokot a lábujjaim között és bejárhattam a yorkshire-i kisvárosok utcácskáit. A fish and chipsért, vajas pirítósért, croissant-ért, lekváros teasüteményért és tejeskávéért pedig szerencsére elég volt a konyháig elmennem, úgyhogy ha belekezdtek, ajánlom is, hogy ezek legyenek készenlétben otthon, különben csak nyelhettek majd közben nagyokat!

Összességében tehát szerettem ezt a könyvet, nem is igazán tudnék negatívumokat említeni. Egy kicsit talán hosszú, időnként lassabban csordogáló, elmerengős fajta, de lehet, hogy csak azért tűnt így, mert nem csak olvastam, hanem fordítottam is, ami nem tagadom, melós volt, de nagyon élveztem benne minden kis apró érdekességet, amiknek utánanézhettem, mert addig nem hallottam róluk, és a szójátékokat, amiket magyarítani kellett. Például (hogy egy-két kulisszatitkot is említsek) így lett Little Loste falucskából El Chatan Golow (elcsatangoló), a Forwarding Address ingatlanügynökségből pedig ÁtruHÁZ/LAK, merthogy valahogy a ruhákkal is össze kellett kötni… hogy miért, az a könyvből kiderül! :) Remélem, legalább annyira fog tetszeni másoknak is, mint nekem! A fordítással kapcsolatban pedig mindenféle észrevételt, kritikát szívesen fogadok kommentben! Addig is a jó szagú rántott hal legyen veletek!

Innen máris meg tudjátok rendelni, ha már nem bírtok magatokkal:

https://pioneerbooks.hu/konyv/regeny/romantikus/a-pompas-mrs-mayhew/

Tündérfaktor:

10/8

                 

Könyv adatai:

Eredeti címe: The Magnificent Mrs Mayhew

Eredeti kiadási éve: 2019

Magyar fordítás kiadási éve: 2020

Kiadta: Pioneer Books

Fordította: Nagy Szilvia :)

Oldalszám: 448

ISBN: 9789634477426