Carla Buckley: Perzselő titkok (The Good Goodbye)

Miről szól:

Arden és Rory unokatestvérek, akik együtt nőttek fel, mindent együtt csináltak, főiskolára is ugyanoda mentek, a kollégiumban szobatársak lettek, szüleik közös éttermet vezetnek, családjaik közel állnak egymáshoz. Ám a családtagok között szövődő kapcsolatok korántsem olyan egészségesek és idilliek, mint amilyennek első blikkre tűnik az életük. Az elfojtott titkokat már nem lehet tovább rejtegetni, amikor a lányok szobájában tűz üt ki és mindketten súlyos állapotban, eszméletlenül, életveszélyes égési sérülésekkel kerülnek kórházba. A lángokban egy harmadik diák meghalt, a rendőrség gyújtogatásra gyanakszik. Vajon mi történhetett, milyen titkokat őriztek a lányok, amikről szüleiknek fogalma sem volt? És milyen titkokat őriznek a szülők, amik tönkretehetik mindannyiuk életét? Vagy már tönkre is tették.

Könyvtündér a sorok között:

Aki látta az előző blogszülinapos bejegyzést, annak már nem titok, de a biztonság kedvéért azzal kezdeném, hogy Carla Buckley The Good Goodbye, avagy a Perzselő titkok című regényének magyar változatát szerény személyem követte el, úgyhogy az elfogultság nem kizárt. Annál is inkább, mert az Alexandra Kiadócsoportnak és a Pioneer Booksnak hála ez a legelső műfordításom, tehát elképzelhető, hogy akkor is odáig lennék érte, ha egy mosógép kezelési útmutatóját fordítottam volna, de garantálom nektek, hogy ez a történet nem pusztán a szentimentalizmusnak köszönhetően került a kedvenceim listájára!

Mondtam már ezt párszor és most is az a helyzet, hogy nem könnyű írnom róla, mert veszett jó, feszült, izgalmas, rejtélyes, csavaros kis sztoriról van szó, amiről spoilerek nélkül nehéz bármi olyat mondani, amivel igazán érzékeltethetném, hogy mi szegezett a sorok elé, de azért megpróbálok pár értelmesebb gondolatot összeszedni annál, minthogy fejvesztett csirke módjára rohangászva rikácsoljam az éterbe, hogy OLVASSÁTOK!!!

A történetvezetés három mesélő szemszögéből történik. Natalie-tól, Arden anyukájától értesülünk a jelenről, a lányok kórházba kerüléséről, a kórházi eseményekről. A két lány, Arden és Rory szemszögéből pedig felváltva bontakozik ki, hogy mi vezetett a tűzig. Ezzel be is figyel némi Jodi Picoult-s beütés, aki nagy mestere a nézőpontok váltogatásának, úgyhogy máris bizalomgerjesztő a kezdés. Natalie séf, aki sógorával, avagy Rory apjával vezet közös éttermet, ami még szorosabbra fűzte a családi viszonyokat, de az már hamar kiderül az olvasó számára, hogy érdemesebb lett volna megfogadni az örökbecsű tanácsot és nem bizniszelni családtagokkal, ugyanis ha valami félresiklik, a családnak akkor sem lehet hátat fordítani. Éttermük, s azzal együtt mindkét család egzisztenciája a csőd szélén táncol. A bedőlt anyagiak miatt pedig a lányok továbbtanulása is veszélybe került, így találják magukat egy olyan főiskolán, amire egyikük sem vágyott. Távol az otthon melegétől (vagy fagyos poklától) felszínre törnek és elszabadulnak az indulatok, amik a két lány se veled se nélküled kapcsolatát a színfalak mögött jellemzik. Amikor pedig két dudás nem fér meg egy csárdában, akkor előfordul, hogy felcsapnak a lángok, kiugrálnak a negyedikről csinos fiatal leányzók és helyes fiúk halnak meg, ahogy az már csak lenni szokott… A szüleik meg azt se tudják, hova kapkodják a fejüket értetlenkedésükben, hogy mi lelhette az ő tökéletes, bájos, ártatlan mintagyermeküket, hiszen úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben van. Na de van a szülőségnek ez a szörnyű átka, a kínzó kérdés, hogy vajon ismer(het)jük-e igazán a saját gyerekünket? Vagy akár a párunkat, rokonunkat, egy másik lelket, ha már itt tartunk. Sőt, ismerjük-e magunkat, merjük-e ismerni és vállalni önmagunkat?

Képek forrása: Pinterest

Ez a könyv műfaját tekintve egy domestic thriller, vagyis gyönyörűen ábrázol egy családi drámát körömrágós krimivonallal fűszerezve. Pusztán szórakoztató olvasmányként is kiváló, de érintett témáit tekintve bőséggel nyújt mélyebb gondolkodnivalót is. Kezdem úgy érezni, ha még egyszer leírom, hogy család, aprót kellene dobnom a szóismétlés-perselybe, de tény, hogy a regény szól a család működéséről, a családtagok közötti kapcsolatokról, akár szülő-gyerek, akár házastársi, testvéri és különböző rokoni értelemben, szól a párválasztásról, a házasságról, a megcsalásról, a családi, szerelmi és hatalmi játszmákról, az érzések/érzelmek elfojtásáról és kimutatásáról, a barátságról, a se veled se nélküled kapcsolatokról, gyerekkori traumákról, a jó/rossz anyaságról, tanár-diák kapcsolatokról/viszonyokról, kicsit a biszexualitásról, a megfelelni vágyásról, a tinilétről, a drogokról (vagy nevezzük most inkább serkentőknek), a művészetről, az útkeresésről, önmagunk megtalálásáról, arról, hogy gyakran azokat bántjuk igazán, akiket őszintén szeretünk, és még bőséggel puffogtathatnék ilyen hangzatos szép szavakat, de tessék elolvasni, ahhoz, hogy értsétek, mi minden mondanivalót sikerült az írónőnek ebbe a lebilincselő történetbe sűrítenie!

Számomra hibátlan volt, annyira együtt éltem a szereplőkkel és bravúrosnak tartom, hogy bár nem mindig szimpatikusak a lányok, képtelenség elítélni őket, ha megismerjük a démonaikat. Ha már szereplők, mindenki jellemábrázolása pöpec, szürke zónában mozgó, ettől életszagú. Kedvencek mostanában valahogy mégis inkább a mellékszereplők közül lopják magukat a szívem csücskébe. Jelen esetben imádtam Arden ikeröcsikéit (pedig nem vagyok az a típus, aki mások gyerekeinek haját borzolja és a pofikájukat szorongatja, miközben azt gügyögi, mint egy erdő mélyén lakó hibbant boszorkány, hogy „meg kell téged zabálni”) és thhherrrmészetesen a kutyájukat, Percyt, a lobogó fülű tacskótüneményt (mert az a típus vagyok, aki pocsolyába olvad négylábú barátainktól).

Ezt a könyvet nem olvastam el előre, a fordítással együtt haladtam vele, így engem is sodort a kíváncsiság, hogy vajon mi lesz a nagy titok, amiből szép fokozatosan kapunk többet is. Semmi valóságtól elrugaszkodott agyeldobós döbbenetre nem kell számítani, de pont ettől olyan felkavaró, mert bárkivel megtörténhetne. A végén már olyan felfokozott állapotban éltem a sztorival/ban, hogy alig bírtam gépelni, úgy összebőgtem a szemüveglencséim, mert bizony megríkatott az, amiért történt, ahogyan történt és ami végül lett belőle. Nem véletlen az eredeti, kissé furcsa angol cím, aminek a legutolsó sorok adnak szívfacsaró értelmet.

Ami pedig a fordítás talán kevésbé perzselő kulisszatitkait illeti, a kedvenc momentumom elárulom, amibe majdnem bele is buktam, mert elsőre észre se vettem… Volt egy jelenet, amiben egy könyv borítóját nézegeti az egyik szereplő, amin egy imádkozó szerzetes szerepel és a címe The Dog in All of Us. Furcsállja is, s mint később kiderül, az olvasó diszlexiás, így a címe valójában The God in All of Us. Én bevallom, elsőre majdnem átsiklottam a tényen, hogy ez magyarra lefordítva értelmét veszti, hiszen itt a dog-god szójátékáról van szó, márpedig a kutyában és istenben magyarul már csak annyi a hasonlóság, mint Balaton szeletben a hullámverés. Egyébként a szójátékok a fordító kínzására teremtetett pokoli találmányok, ugyanakkor az olyan mazochistábbak számára, mint én is vagyok, ez az élet sava-borsa. Az elvetett ötleteket nem írom le, elég annyi, hogy azon az estén volt min röhögni. Végül az az agyszülemény lett a nyertes, hogy Isten lánya lettem/Isten látja lelkem. Szerintem maradjunk annyiban, hogy close enough!

További általam észre nem vett szójátékokat lehet keresgélni a szövegben, de ahhoz előbb tessék gyorsan beszerezni ezt a remek kis könyvet! (Például innen: https://pioneerbooks.hu/konyv/regeny/thriller/perzselo-titkok/) Ha valaki talál, adhat egy kokit, én meg adok cserébe egy csokit! Bárminemű észrevételt a fordítás tekintetében szívesen fogadok kommentben, ne kíméljetek!

Tündérfaktor:

10/10*

Könyv adatai:

Eredeti címe: The Good Goodbye

Eredeti kiadási éve: 2016

Magyar fordítás kiadási éve: 2020

Kiadta: Pioneer Books

Fordította: Nagy Szilvia :)

Oldalszám: 428

ISBN: 9786155435980