Holly Goldberg Sloan: 7esével

Miről szól:

Willow Chance egy korántsem átlagos 12 éves amerikai kislány. Igazi kis különc zseni, aki rajong a természetért és az orvostudományért, és szeret mindent hetesével számolni, mert az megnyugtatja. Babakorában örökbe fogadták, ám a nyugodt családi élet nem tart sokáig: nevelőszüleit elveszti egy tragikus autóbalesetben. A kislány magára marad, és csak a környezetében lévő néhány ismerős idegenre számíthat a bajban. A gyámügy és az élet útvesztőjében könnyű elkeveredni, de a legváratlanabb helyekről mindig érkezik segítség, így egy tanácstalan iskolai tanácsadó és egy furcsa vietnámi család felkarolják Willow-t, aki a különleges felmentősereg rendkívüli szeretetének hála kilábalhat a gödörből és új életet kezdhet, miközben a körülötte lévőkét is gyökeresen megváltoztatja.

Könyvtündér a sorok között:

Kép forrása: Pinterest

Valószínűleg tanári hivatásomból adódóan érdekelnek a gyerekekről szóló regények, különösen, ha azok valamilyen rendhagyó élethelyzetben mutatják be a fiatalok történetét. Gondolok itt például nehéz sorsokra, családon belüli erőszakra, fizikai és mentális betegségekre, fogyatékosságokra, vagy kirívó tehetségekre, különleges kapcsolatokra, és ezek bárminemű kombinációira. Így figyeltem fel Holly Goldberg Sloan 7esével című regényére is, mely először (legutóbbi bejegyzésem tárgyához, vagyis a Ha megtalálsz-hoz hasonlóan) a borítójával fogott meg. Nem mintha valami halrajongó lennék, de szép, igényes a grafika, ami még belül is folytatódik elől és hátul is, illetve tetszik a rajta lévő életvezetési tipp is: Ha úgy érzed, elvesztél, ússz az árral szemben! (Bár az nem teljesen vált világossá, hogy ez pontosan hogyan is kapcsolódik a tartalomhoz...)

Kép forrása: Pinterest

Valami rejtélyes okból olvasás előtt azt hittem, hogy főszereplő hősnőnk, pontosabban hőskislányunk, a 12 éves, beszédes nevű Willow Chance autista. Szerettem volna ebben a témában is okosodni kicsit, de mint kiderült, nem az. Viszont zsenge kora ellenére valóságos IQ bajnok zseni, akinek az iskola intézménye maga lehet a halálos unalom melegágya, mivel minden tesztet, dolgozatot, felmérőt 100%-osan old meg a rendelkezésre álló idő töredéke alatt. Tanárnője rögtön csalással is vádolja, így kerül Dellhez, az iskolai pszichológushoz / nevelési tanácsadóhoz. Csakhogy szakmáját tekintve Dell teljesen alkalmatlan. Vért izzadva nagy nehezen sikerült diplomát szereznie, bár sosem erre a munkára vágyott. De nem csak karrierjében, élete más területein is egy kupac kudarc a férfi. (Még normális bútorokat sem képes venni a lakásába, egy hálózsákban alszik, hogy ne kelljen ágyneműt cserélnie, és a szekrénye tele van használt alsógatya halmokkal, elkerülendő a mosást.) Willow-ban ugyan ő is felismeri a zsenipalántát, semmiféle lépést nem tesz, hogy ezt esetleg másokkal is tudassa, sőt kifejezetten titkolja, így a kislány tehetséggondozás gyanánt tulajdonképpen semmiféle segítséget nem kap. Még arra sem derül fény, hogy nem csalt a vizsgán, hanem valóban kiemelkedően okos. És amikor azt mondom „kiemelkedően”, azt nem úgy értem, hogy a többiekhez képest mondjuk egy festő létra tetején áll, de még csak nem is egy kihúzott tolólétrán, vagy egy tűzoltóautó létrakosarában, hanem úgy, mintha kilőtték volna a Holdra és ott még felmászott egy létrára is! Kiemelt érdeklődési köreibe tartozik az orvostudomány, a növényvilág és a kertészkedés, az idegen nyelvek, illetve „hobbi szinten” néha számítógépeket is összerak, valamint tanácsokat ad pénzügyekből, tér- és lakberendezésből, s ha szabadideje engedi, ujjnyi vastagságú kérvényeket fogalmaz hivatali benyújtásra. Ezek mellé persze óhatatlanul párosul a szociális különcség, a mások számára furcsának mondható viselkedés, kommunikáció, vagy akár az öltözködés is. Mindez egyrészt rendkívül érdekes kis figurává teszi őt az olvasó számára, másrészt képtelenség elhessegetni a gondolatot, hogy ilyen nincs! Zsenik léteznek, ez tény, de az, hogy egy tizenéves kiskamasz az átlagosnál (sokkal) jobban érdeklődik egy téma iránt, rengeteget olvas hozzá, amit az agya mind fel is szív, mint a szivacs, szerintem még nem fogja őt az adott szakmában tevékenykedőket megszégyenítő mindentudóvá varázsolni. De ám legyen, tételezzük fel, hogy mégis, viszont még ezt elfogadva is nyilvánvaló, hogy ha valaki zseni is egy területen, vagy akár legyen kettő, akkor sem lehet szakértője mindennek IS! Szóval ezen a vonalon durván túltolta a bringát az írónő, de ha túl tudunk rajta lendülni, szórakoztató és tanulságos kis történet kerekedik ki a végére.

Képek forrása: Pinterest

Willow-nak különcsége és az iskola a legkisebb problémája. Örökbefogadott gyerek, de ez őt cseppet sem nyomasztja, boldog családban él nevelőszüleivel. Ám ez a harmónia már az első oldalakon szilánkjaira robban, mikor a szülők egy autóbalesetben meghalnak, Willow pedig egyedül marad rokonok és anyagi tartalék nélkül. Így kerül abba a bizarr helyzetbe, hogy két támasza marad, Dell, a tanácstalan tanácsadó és a foglalkozásain megismert vietnámi tinilány, akivel barátságot kötnek, s aki értesülvén a tragédiáról azonnal ráveszi manikűrös anyját és magatartási problémás bátyját, hogy fogadják be a lányt, aki így átmenetileg hozzájuk is kerül. A gond az, hogy a család egy zsúfolt garázsban él, ahova a gyámügy nyilván nem engedne még egy gyereket, de valószínűleg még hármójuk is bajba kerülne, ha kitudódnának a körülmények. Ekkor jön a fantasztikus (és ugyanannyira hihetetlen) ötlet, hogy amíg gyámügyi ellenőrzések várhatóak, költözzön az egész pereputty Dell lakásába, aki nem mer ellenkezni, még akkor sem, mikor őt magát pedig kipaterolják egy szomszédhoz lakótársnak, saját lakását pedig teljesen átrendezik. Willow-t közben megbénítja a gyász, és csak sodródik az árral, de ahogy múlik az idő, kezd újra hódolni szenvedélyeinek, aminek következtében a könyv második felében az újdonsült kiscsalád legnagyobb projektje az lesz, hogy néhány napraforgómagból kiindulva a lakótömb sóderos udvarából zöldellő kertet varázsoljanak.

Képek forrása: Pinterest

Időközben még egy spanyolajkú taxisofőr is csatlakozik a mellékszereplők táborához, aki fuvarozgatja Willow-t, amikor az például könyvtárba igyekszik. Willow ezen utak alkalmával egészségügyi és életvezetési tanácsokkal látja el Jairo-t, akit teljesen ledöbbent és elvarázsol a kislány 12 éveseket meghazudtoló viselkedése, és égi jelként tekint mindenre, amit mond. Végül a néhány hetes-hónapos átmeneti együttélés után eljön a gyermekelhelyezési tárgyalás ideje, ahol (SPOILER!) az utolsó pillanatban kiderül, hogy Pattie, a vietnami anyuka (karöltve Jairo-val, akivel közben titkon összemelegedtek) és Dell is felszívta magát és beadta a kérvényt, hogy örökbe fogadhassa a kislányt. Dell kísérlete dicséretes, s bár komoly személyiségfejlődésen megy keresztül a történet során, terve azért elég nevetséges, ugyanakkor Pattie vietnámi családja újabb gyerekkel bővülhet Willow személyében (aki egyébként színes bőrű, Jairo pedig hispán, úgyhogy multikulti polkorrektségből sincs hiány). Szép-szép, de nem egészen értettem, hogy miért kellett ezt a döntést az utolsó pillanatra hagyni Willow tudta nélkül. Nyilván így drámaibb a történet vége, de én azért megkérdeztem volna a kislányt, hogy ő mit szeretne. Illetve a legvégén még csavar egyet az írónő azzal, hogy kiderül, Pattie a műkörmözésből Bill Gates-é kereste magát, s a felgyülemlett tartalékból szándéka megvenni az egész apartmanházat, ahol átmenetileg laktak Dell helyén. Ezen mindenki jól megdöbben, majd vidáman elsasszéznak a naplementében. Az senkinek nem fordul meg a fejében, hogy ha ennyi lóvét őrizgetett a dunyhában, akkor miért kellett Willow érkezéséig egy garázsban nyomorogni a gyerekeivel, és miért kellett kipaterolni Dell-t a lakásából, mikor szerezhettek volna sajátot is?… De ezt a kérdést inkább fedje jótékony homály! (SPOILER vége)

Kép forrása: Pinterest

Visszaolvasva nem sok pozitívumot és dicsérő szavak tömkelegét írtam eddig a könyvről, pedig nem akartam lehúzni. Utólag átgondolva sok dologba bele lehet kötni. Furák a szereplők, élőben valószínűleg idegesítőnek tűnnének, a lapokon mégis szimpatikusak és karakterfejlődésük során mind egyre szerethetőbbé válnak. Fura a történet is, nem nevezhető pergőnek, és ha valakit nem izgatnak különösebben a növények, a kertészkedős részek (amiből van elég) könnyen uncsivá válhatnak. Mégis összességében lekötött a sztori, szívesen olvastam, és jó érzéssel töltött el ennek a különös bagázsnak az egymásra találása. Bár életszerűség tekintetében sok volt Willow zsenije, érdekesek és humorosak voltak a szituációk, ahogy például felmérte a vele kapcsolatba kerülők egészségügyi állapotát és kertelés nélkül az arcukba vágta, hogy azonnal forduljanak orvoshoz, vagy amikor a kidobásra szánt számítógépekből összerakott egy működőt, vagy ahogyan egyik napról a másikra megtanult társalgási szinten vietnámiul, s ahogy akaratlanul is feje tetejére állította a környezetében lévők életét. Összességében tehát egy aranyos történetről van szó kellemes stílussal, szokatlan karakterekkel, hol szomorú, hol megható, hol humoros jelenetekkel. Nem lett favorit, de érdemes rááldozni az időt! És film is várható belőle!

Willow pár év múlva :) Képek forrása: Pinterest

„Amikor kicsi voltam, megkérdeztem a mamit, hogy miért ilyen boldogok a képen, és azt mondta, azért, mert tudták, hogy egy nap bejövök az életükbe harmadiknak.

Nem volt logikus, de azért volt értelme.”

Kép forrása: Pinterest

„Szerintem nem jó ötlet egyfélének venni bárkit is. Minden ember egy csomó összetevőből van, és ettől olyan, hogy nem lehet senki mással sem összetéveszteni. Mindannyian tökéletlen genetikai katyvaszok vagyunk.”

„Rájövök, hogy mindegyikükért aggódom. Még mindig jobb, minth magam miatt aggódnék. Ez az egyik titok, amit az utóbbi hónapokban tanultam. Amikor másokkal törődsz, akkor a magad drámájáról elfordítod a reflektorfényt.”

„A legszívesebben itt laknék a Beale Memorial Könyvtárban, ha ez lehetséges volna. (…) ahogy belépek a duplaszárnyú ajtón erre a szent helyre, azt kívánom, bárcsak lehetséges volna. Mert hiszen a könyv a legjobb barát. Könyvben a vigasz. Legalábbis nekem.”

Tündérfaktor:

10/7

Könyv adatai:

Eredeti címe: Counting by 7s

Eredeti kiadási éve: 2013

Magyar fordítás kiadási éve: 2014

Kiadta: Maxim

Fordította: Kocsis Anikó

Oldalszám: 312

ISBN: 9789632615394