Miről
szól:
Mindannyian
vétkezünk. Ha hithű, templomjáró katolikusok vagyunk, talán meg is gyónjuk
bűneinket. A gyóntatószék sötétjében vallunk, ki csak a megkönnyebbülés, ki a
feloldozás, a bűnbocsánat reményében, de ha politikus vagy, az is lehet, hogy
csak hencegni vagy üzletelni jársz oda is. A másik oldal pedig végighallgat,
mert ez a dolga. És mivel köti az eskü, ami terhet te ledobsz, azt ő magába
zárja. De ha isten engedi, hogy kicsit korrupt legyen, még arra is ráveheted,
hogy neked kampányoljon az egész egyháza. Zsebre teszed a pénzeket, felfuttatod
a rokonokat, kizsákmányolod a népet, hazudsz az embereknek, eladod a hazát,
mérgezed a környezetet? Isten szeret téged, s megbocsát! De vajon meddig tűr a
nép, a környezet vagy egy tiszta lelkű pap?
Hargitai
regényének főszereplője egy ilyen tiszta lelkű pap, akit a kísértés a
templomban is utolér. Ahogy közszereplők, politikusok, miniszterek gyónnak
neki, olyan világ tárul fel előtte, ami elől szándékosan menekült az egyház
lemondásokkal teli közösségébe, de amellyel szemben az egyház sem tudja
megvédeni, hiszen már annak falai közé is beszivárgott a politika. A gyónásokat
hallgatva végül addigi szilárdnak gondolt hitét is súlyos kérdőjelek kezdik a
mélybe húzni. Isteni szerencse, hogy a történet csak egy elképzelt papról szól,
egy elképzelt országban…
Könyvtündér
a sorok között: