Ha egy varázsvilágban élnél, ahol tízévesen minden gyerek kap egy tetoválást a kézfejére, ami megjósolja a jövőjét, te milyen ábrát szeretnél? Peddy, avagy Pedáns Jones olyasmit kap, amire rémálmaiban sem számított volna: egy lila kesztyűs tenyér tartotta koponyát. Mi mást is jelképezhetne ez, mint a halált? Azt, hogy Peddyből gyilkos lesz. Miközben a kislány azt találgatja, vajon ki lesz az első áldozata, a környezetében lévők pedig rettegnek tőle, apukája elrejti őt a világ szeme elől egy walesi tanyán. Ám amikor Peddy hiába várja édesapját, mert Jones kapitány egyszer csak nem tér haza, kezdetét veszi a kalandos keresés Új London lebegő metropoliszában, ahol minden csupa mágia és sarkon túl leselkedő veszély.
Könyvtündér a sorok között:
Az ifjúsági regényekből már kinőttem, a fantasyk világa meg sosem volt igazán az én műfajom, úgyhogy amikor egy fantasy gyerekkönyvet kaptam fordításra, első blikkre azért voltak kétségeim. Aztán beleolvastam, és hohó, gyerekkönyv koponyatetkókkal? Hogy mi? Ide vele!
Szóval én nem rajongok a fantasykért, bár régen még voltam vámpír fan (Buffy meg Twilight), és imádtam a Harry Potter könyvsorozatot (de azt is úgy, hogy amikor 2000 tájékán, 11 évesen először a kezembe került, még nem is tetszett, csak az első film megjelenése után szántam rá magam, hogy nekiálljak újból, és onnantól már teljesen rákattantam). Ennyiben kb. ki is merülnek kalandozásaim a műfajban, de ha anno szembejött volna az Inkbound, biztos vagyok benne, hogy imádtam volna a világát, mert ezzel most is így vagyok.
Nem véletlen idézte fel bennem az említett párhuzamokat a könyv, hiszen mindamellett, hogy ez egy élettel teli, kalandos, aranyos, színes és végtelenül kreatív történet, egyben elég sötét tónusú és drámai is, amihez azért nem árt egy bizonyos lelkület, különösen, ha gyerekekről beszélünk. Kicsit sztereotip módon fogalmazva, nem biztos, hogy ajánlanám olyan kislányoknak, akik a rózsaszín szobájukban, rózsaszín tütüben babáznak rózsaszín unikornisokkal. És határozottan nem ajánlanám olyan szülőknek, akik Halloween közeledtével szólnak a társasházi szomszédnak, hogy vegyék le az ajtóra kiakasztott papírcsontvázat, mert félnek tőle, a tökfaragást meg a sátánimádás előszobájának tartják (true stories). Aki viszont vonzódik a Halloween ünnepéhez, az sanszos, hogy élvezni fogja az Inkbound történetét is.
Főszereplőnk, a 10-11 éves Pedáns/Peddy Jones Harry Potterhez hasonlóan egy olyan világban él, ahol létezik varázslat, ám itt nem varázspálca kell hozzá, hanem varázskesztyű és varázstinta, mely segítségével hatalmas repülő városok léteznek az általunk ismert és megszokott világ mellett. Tizedik születésnapjukon a gyerekek egy mágikus tetoválást kapnak, mely jövőbeli sorsukat szimbolizálja. Egy könyv képe jelentheti például azt, hogy tanárok lesznek, egy zsák pénz meg azt, hogy bankárok vagy nagyon gazdagok, esetleg egy földgömb azt, hogy sokat fognak utazni. Peddy egy koponyát kap, amit egy lila kesztyűs kéz tart. Ezt a baljóslatú jövendölést mindenki úgy értelmezi, hogy Peddyből idővel gyilkos lesz. Édesapja el is rejti őt egy semmi közepén álló walesi házikóban, de amikor a papa eltűnik, nincs az a veszély, ami visszatarthatná Peddyt, hogy megkeresse az apukáját, amiben segítségére lesz a nagynénje, egy életre kelt, pajkos kis vízköpő és néhány új barát.
 |
| Képek forrása: Pinterest |
Mivel a sztori nagy része épp Halloweenkor játszódik, a varázsvilág hangulata olyan volt, mintha egy egyszerre gótikusan sötét és mégis képrázatosan színes-szagos, tündöklően fényes, halloweeni dekorációkkal teli Disneylandben jártam volna. Imádtam a kreatív ötleteket, hogy sötétedéskor világító madarak szállnak le a villanypóznák tetejére, hogy folyamatosan siklanak a tintafolyó fölötti hidak, hogy egy speckó telefonon keresztül szellemekkel beszélgethetünk, hogy ha nincs semmi a hűtőben, egy konyhai rágcsaláda bármilyen harapnivalót előállít nekünk, hogy vitorlás bringákon száguldozhatunk az utcákon, villámokkal teleportálhatunk, és anélkül úszhatunk a felhők között, hogy lezuhannánk, mert a lebegő városok gravitációja úgyis magához húz minket, és még sorolhatnám.
Tetszettek a szereplők is. Szerettem a karakán Peddyt, a cuki kis vízköpőjét, Tökmagot, és érdekes karakterek voltak a mellékszereplők is, Peddy szigorú nagynénje, Pompás/Pom, a pimasz tolvajlány, Faith, és Sundar, a kisfiú, akinek egészen megható a története. A gonoszok megjelenítése is kellően vészjósló, de hogy valami negatívumot is mondjak már, az egyetlen hiányérzetem is hozzájuk kötődik, mert nem éreztem elég kidolgozottnak az ő szerepüket. Ennek oka valószínűleg az lehet, hogy ezt a regényt eleve sorozatnak tervezték, ezért a (függő)vége is kissé túl hamar le lett rendezve, és talán a következő részből majd kiderül, hogy végül is mi lesz Peddy sorsa a nagy revelációk után, nevezetesen, hogy megtudjuk, mit is jelent valójában a tetkó, mit titkoltak előle a rokonok, és miért is fáj rá annyira a terrorista Fekete Molyok foga.
Érdekes belegondolni, hogy mitől lesz egy könyv világsiker. Köztudott, hogy J. K. Rowling is ezer meg egy visszautasítást kapott, mire egyáltalán kiadták a könyvét, aztán meg már nem volt fék a hájpvonaton, jöttek a filmek, a tematikus parkok, a rajongói termékek, és még közel harminc év elteltével (Mennyiii? Atyavilág!) is az egyik legnagyobb, leghíresebb, legközkedveltebb szórakoztatóipari jelenségként tarthatjuk számon a Harry Potter-univerzumot. Ha elég lenne mindehhez egy jó ötlet, egy jó sztori, szerintem az Inboundból is lehetne világsiker, de legalábbis ahogy én láttam a lelki szemeim előtt forgó jeleneteket, egy remek kis film biztosan készülhetne belőle. Addig is szívből ajánlom elolvasásra és elképzelésre, tízéves főszereplője ellenére nem feltétlen csak gyerekeknek!
Tündérfaktor:
10/9
Könyv adatai:
Eredeti címe: Inkbound - Meticulous Jones and the Skull Tattoo
Eredeti kiadási éve: 2025
Magyar fordítás kiadási éve: 2025
Kiadta: Alexandra
Fordította: Nagy Szilvia :)
Oldalszám: 400
ISBN: 9789635829972 (élfestett)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése