Sara Fawkes: Amit csak ő akar

Miről szól:

Lucy egy irodaházban dolgozik, napjai fénypontja a reggeli liftezés, amikor láthatja a jóképű ismeretlen férfit. Egyik nap kettesben maradnak a liftben és az idegen, kihasználva az alkalmat, elcsábítja Lucy-t, aki nem képes napirendre térni a történtek után. Megdöbbenését és izgatottságát fokozza, amikor kiderül, hogy a férfi nem más, mint milliárdos főnöke, aki személyi asszisztensi állást ajánl neki álomfizetésért, persze csak ha beleegyezik, hogy főnöke minden kívánságát lesi és a kávéfőzésnél sokkal többre is hajlandó…

Könyvtündér a sorok között:

A manapság felkapott bestseller erotikus regények többsége igencsak egy kaptafára épül. Stephenie Meyer megírta a Twilight Sagát, majd E. L. James átvitte a főszereplőket a „valóságba” és megírta az Alkonyatból kimaradt szexjelenetek köré font történetét. És ahogyan Meyer után füstölni kezdtek a nyomdagépek a reneszánszát élő vámpírkultuszt meglovagolni kívánó alkotóhadak irományai alatt, úgy kezdett el kopni a billentyűzete az 50 árnyalat trilógia hatalmas sikerén felbuzdult önjelölt írónőknek, fan-fiction szerzőknek. És ami jó, az jó, lehet tehát próbálkozni újabb bőrök lenyúzásával a témákról, mert ha egyszer bekajálta a közönség, másodszor is tetszeni fog neki. Meg harmadszor… és negyedszer… ééés… Vagy mégsem? Hát nem! Én olvastam a Twilight Sagát, szerettem is, főleg az első részt. Aztán a Szürke ötven árnyalata óriási sikere mellett sem tudtam elmenni, úgyhogy olvastam azt a trilógiát is, és az is tetszett. Majd – amivel gondolom, nem vagyok egyedül – érdekelni kezdtek más vámpíros és más erotikus könyvek is. De sajnos csak nagyon kevés hozta a várt színvonalat. Az Amit csak ő akar-nak például nem sikerült.

Én az eredetiséget támogatom elsősorban – ami elég nehéz vállalkozásnak tűnik így hét milliárd ember között –,  de, ahogy mondtam, természetes dolog, hogy sokan sokszor a már bevált recepteket követik, és ha egy téma, egy motívum, egy karakter nagy sikert aratott, akkor azt mások is megpróbálják beépíteni a műveikbe a haszon, az elismerés, a hasonló siker reményében. És ezzel nincs is baj – egy bizonyos fokig! Sara Fawkes nálam meghaladta ezt a fokot több szempontból is. Egyrészt a története egy gigantikus Szürke ötven árnyalata (2011) koppintás egy kis Gyönyörű rohadékkal (2013) vegyítve (amik egyébként ugye mindketten Twilight fan-fiction-ként jelentek meg már korábban online, Master of the Universe és The Office címeken – tehát az eredetiség megállapítása lényegében lehetetlen, de van egy olyan gyanúm, hogy volt itt is lopkodás meg copy-paste dögivel). Másrészt pedig, ha ez még nem lenne elég bosszantó, kidolgozatlanul, összecsapottan van megírva a történet. Nincsenek rendesen megformálva a karakterek, fogalmam sincs, hogy mi miért történik, indokolatlan, eltúlzott, szappanoperába illő események követik egymást, és NINCS VÉGE! Már megint egy olyan könyv, amiben a katarzis közepén fogynak el a betűk, és búcsúzik egy durva cliffhangerrel. Persze láttunk már ilyet, ismerjük a sorozatokat, tudjuk, hogy megy ez. De ez a könyv, különösen ezzel a véggel teljesen semmitmondóra sikeredett, és ezáltal süt róla, hogy a bevétel volt a lényeg, meg a „húzzunk le még egy bőrt” mentalitás, így teljesen hidegen hagy a folytatása is (ha egyáltalán megjelenik majd magyarul).

Mindig is kicsit megmosolyogtatónak tartottam, mikor valaki azzal érvelt, hogy ő azért olvassa példának okáért az 50 árnyalat trilógiát, mert úgy magával ragadta és kíváncsivá tette a történet, csak kvázi kár, hogy vannak benne ezek a csúnya szexjelenetek… Nos, ez számomra kicsit bullsh*t, mert akit zavar a szexjelenet, az ne olvasson már erotikus regényeket, könyörgöm! Ugyanakkor igenis van abban igazság, hogy a történet a lényeg! Mert 300 oldalon keresztül azért már senkit nem érdekel, hogy XY hogyan teszi magáévá ezredszerre Z-t, ha közben nem történik semmi, nem haladunk A-ból B-be, nem tudunk meg többet a szereplőkről, kapcsolatukról és motivációikról, amit meg mégis megtudunk, az csak valami felszínes, életszerűtlen, teátrális körítés. Ha ez hiányzik, akkor csak a pornó marad, azt meg nézzék a pasik a neten! (Ezúton is elnézést azoktól a pasiktól, akik inkább erotikus regényeket olvasnak, és azoktól a nőktől, akik inkább pornót néznek a neten!) És pontosan ez volt a bajom az Amit csak ő akarral. Nincs igazán sztori, ami van, az meg egy silány másolata a már említett alkotásoknak. Unalmasak, fárasztóak a karakterek, ismét csak annak köszönhetően, hogy eddig is ismertem már őket, a dúsgazdag, alfahím vállalatvezért, a csetlő-botló, megmentésre szoruló szépséget, akinek azért persze van ám vér a pucájában, és az összes ebben a közegben mozgó mellékszereplőt. Egyetlen elemen van a hangsúly, ez pedig a szex, ami megint csak kopipészttel került át az 50 árnyalat trilógiából, vagyis ez az írónő is a BDSM-re próbált gyúrni, de neki csak a bolhapiaci változat jött össze, ami ráadásul számomra sokszor túl vulgárisnak hatott, annak ellenére, hogy az 50 árnyalat trilógiában sokkal részletesebb és szemgúvasztóbb dolgok is vannak.

Lényeg a lényeg: ahány ember, annyi ízlésvilág, úgyhogy biztos ez is van, akinek tetszik, de ha adsz az én véleményemre, akkor ezt most inkább kihagyod!

Tündérfaktor:

10/2

Könyv adatai:

Eredeti címe: Anything He Wants

Eredeti kiadási éve: 2012

Magyar fordítás kiadási éve: 2012

Kiadta: Geopen

Fordította: Farkas Krisztina

Oldalszám: 328

ISBN: 9789639973923