Miről
szól:
Caroline
menő belsőépítész, aki menő új lakásában menő cicájával él, és ha épp ráér,
menő barátnőivel találkozgat, vagy menő sütiket és kenyereket süt. Egyedül a
szerelmi és szexuális élete nem menő, amit szerencsétlenségére a szomszédjában
lakó menő alfahím éjjelente az orra alá is dörgöl rendszeres faldöngetésével.
Kettejük hálószobája közt a falak oly vékonyak, hogy Caroline mindent tisztán
hall és kisebb földrengésként érzékel, így amikor már huzamosabb ideje
alvásmegvonásban szenved és még a képek is a fejére potyognak a polcról, menő
rózsaszín babydolljában átrohan a szomszédhoz és leoltja őt. A kezdeti epés
megjegyzések, csipkelődések, incselkedések barátságba váltanak, majd idővel
felszínre törnek az elfojtott vágyak és valódi érzelmek is.
Na,
a Szakítópróba sorozat után ismét egy olyan romantikus-erotikus regény, ahol a
főszereplők nem skatulyából előhúzott vállalatvezérek és tip-top személyi
asszisztens hölgyeik? Piros pont! A helyszín nem egy csupaüveg felhőkarcoló
irodái, luxuséttermek, luxusklubok, ultramodern luxuslakások? Piros pont! Szórakoztató,
vicces stílus? Piros pont! Mulatságos kisállatos sztorik? Piros pont! Tudok még
további piros pontokat osztani? … Nem.
Az
eleje jól indul, tényleg, aranyos, humoros, eredeti, de ezt az eredetiséget nem
sokáig sikerül megőriznie, mert aztán felüti fejét a klisé-járvány és szanaszét
fertőz mindent. Így üdeség és frissesség helyett inkább úgy éreztem, hogy
valami meglehetősen izzadságszagú trendiséget próbálnak lenyomni a torkomon. Ez
a karakterekre erőltetett menőség egy idő után már eléggé bökte a csőrömet,
hiába tartotta fenn az érdeklődésem a könyv és olvastam ki gyorsan. Biztos
nehéz megtalálni az egyensúlyt trendi és túl trendi között, de abban is biztos
vagyok, hogy a túl trendi kategóriából is kijött az olvasószám, úgyhogy lehet,
hogy csak én nem voltam teljes mértékben célközönség. Bár ez igazából nem von
le a könyv élvezhetőségéből, tekintve, hogy könnyed limonádéról lévén szó,
bocsánatos bűn a felszínesség, engem mégis kicsit zavart, hogy minden karakter
a kirakatból és/vagy valamelyik női magazinból előrántott figura.
(Vigyázat! Érzékenyebb olvasótársaimnak spoilerek bukkanhatnak fel a semmiből!) Főszereplőnk,
Caroline független szingli lakberendező, urambocsá’, belsőépítész! (nem tudom,
lakberendezőnek miért ciki lenni…), aki szuper menő, haver-kategóriás
főnöknővel megáldott, csajszis munkája mellett otthon sütöget cukkinis/tökös
kenyereket és almás pitéket/linzereket/akármilyen, de tök menő sütiket, jógázni
jár, reggelente a legjobb barátnőivel (szigorúan multikulti társaság, mert az
menő!) reggelizni járnak menő reggeliző helyekre (és csak menő dolgokat esznek:
tojásfehérje-omlettet zöldségekkel, gyümölcssalátát, rozskenyeret, meg
palacsintát és ropogósra sült szalonnát, mert az is menő, ha nem vagy hajlandó
megvonni magadtól a szénhidrátot és a zsírt), ha pedig épp ráérnek egy hosszú
hétvégén, akkor irtó menő jakuzzis tengerparti kéglikben múlatják az időt. Hát
lehet ennél trendibben élni huszon-harmincas nőként a 2010-es években? Egy merő
Cosmo álom az egész, kivéve, hogy nincs pasi, de ez nem egy dráma, hanem erotikus
regény, úgyhogy lesz az is! Nem is akármilyen, hanem menő! És trendi! Simon
fotózásból él, munkája sajnálatosan nyűgös velejárója, hogy közben bejárja a
világot, szebbnél szebb helyekre látogat, gyönyörű nőkkel ismerkedik, egyszerre
többüket is döngeti (meg velük együtt a falat, mert az ágy biztos le van
csavarozva és nem lehet pár centivel arrébb húzni…), és még jól is keres (bár
ez teljesen mellékes, hisz az örökségének köszönhetően amúgy is tele van
pénzzel, ergo a hobbijának élhet), ráadásul arra is figyel, hogy a testét
karban tartsa, ezért futni jár, de kizárólag menő módon, iPad-del (amúgy azt
hova rakja futás közben?). Hát lehet ennél trendibben élni huszon-harmincas
pasiként a 2010-es években? Szerintem ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy
két ilyen trendi élőlényt összehoz a sors, meg a szenvedély! Menő karakterek
mellé meg nyilván menő környezet dukál, így a spanyolországi nyaralós résznél a
tengeri szellővel, a naplementével, a baldachinos gigamegaóriásággyal és a meg-meglibbenő
fehér függönyökkel már tényleg szabályosan hallottam a szirup cuppogását,
majdnem össze is ragadtak a lapok!
Ami
viszont még pozitívum, hogy – bármennyire is fura ezt a szót használni egy
limonádé regény esetében – volt íve a történetnek. Az azonos műfajú könyvekkel
ellentétben itt nem estek rögtön egymásnak a főszereplők a három és feledik
oldalon, sőt a könyv felééig évődésen és csipkelődésen kívül nem is igazán
történik semmi kettejük között. Ebből a szempontból tehát a cím és a borító becsapós
lehet (egyébként, ha már borító: a pozitúrát még értem, de ezt az esküvői-szerű dress code-ot nem sikerült dekódolnom), de a vége felé mindent bepótolnak szereplőink, nem kell aggódni. Bár azt
hozzá kell tennem, hogy ezek a jelenetek a 'még vicces' és a 'már erőltetett' jelzők
közötti vékony peremen billegnek, én legalábbis erőteljesen forgattam a szemem
időnként. (Annál a résznél például csak én morzsolgattam egy törlőrongyot, és
kaptam majdnem a felmosó után, amikor sütés közben talpig mézbe, lisztbe és egyéb
hozzávalókba hempergőzve ugranak az ágyba és kenik össze a lakás összes
helyiségét? De most komolyan, MÉZesen!? Vagy már megint csak én vagyok frigid?)
Szóval
nem volt rossz könyv, kategóriájában kellemes, egész egyedi, sokszor vicces,
gyorsan olvasható, de mély nyomokat nem fog hagyni bennem, mert egy olyan
világképet ábrázol, amiből nekem bőven elég volt az a pár óra, amíg olvastam. (De
az is lehet, hogy nem csak frigid vagyok, hanem irigy is… Majd megkérdezem a
pszichológusom! Mert az menő!)
Tündérfaktor:
10/6
Könyv
adatai:
Eredeti
címe: Wallbanger
Eredeti
kiadási éve: 2012
Magyar
fordítás kiadási éve: 2013
Kiadta: Ulpius-ház
Fordította: Balázs Júlia
Oldalszám: 424
ISBN: 9789632548043
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése