Miről
szól:
1984
fülledt nyara, Knocknaree, apró, szépreményű ír kisváros. Három
elválaszthatatlan 12 éves jóbarát – Jamie, Peter és Adam – játszik a város
menti erdőben, mint minden nap. Aztán ketten egyszer csak eltűnnek, a harmadik
srácra, Adamre pedig késő éjjel találnak rá az erdőben, szakadt pólóban,
véráztatta cipőben, de semmire sem emlékszik.
Húsz
évvel később Adam gyilkossági nyomozóként dolgozik Dublinban, amikor
szülővárosában egy meggyilkolt kislányt találnak. Társával elvállalják a munkát
és Adam visszatér Knocknaree-ba, hogy megtalálja a gyilkost és közben talán a
múlt árnyaira is fény derülhet.
DE
NEM DERÜL!!! Jaj Istenkém, hol is kezdjem? Szóval ez a könyv valahogy annyira
jól indult, hogy csoda! Nagyon jó a stílus, nagyon részletesek, érzékletesek a
képek és szarkasztikusan humoros, amit imádtam. Fenntartja az érdeklődést, mert
erős a sztori (gondolnád az elején), egy igazi, hamisítatlan krimiről van szó
rejtélyes gyilkosságokkal és old school nyomozással. Kb. 30 oldalig még az is esélyes
volt, hogy akár kedvenceim magaslatába is emelkedhet. De aztán gondolom az
írónő is betévedhetett a knocknaree-i erdőbe és vagy el is tűnt, mint a
gyerekek ’84-ben, vagy „csak” az agya törlődött, mint Adamnek… Akárhogy is, mi
rosszul járunk, vagy legalábbis idegesen.
Az
okok a következők (spoiler!): Annak
ellenére, hogy a könyv a gyerekek rejtélyes eltűnésével van reklámozva, ez a
történet csak egy csali, egy mellékszál, amire sose derül fény… mondom SOHA! Ez
a történet szempontjából talán még megbocsátható lenne, de akkor egyrészt ne
ezzel csábítsanak már az olvasásra, másrészt meg akkor a fő vonal legyen olyan
ütős, hogy lerepüljön a parókám.
És
még hosszú is! Tulajdonképpen az egész sztorit 5 mondatban el lehetne mesélni a
közel 500 oldal helyett. Ez irgalmatlanul hosszú ahhoz képest, hogy mit kapunk
cserébe. Ugye a nagy rejtély kilőve, mert arra nem kapunk magyarázatot. Marad a
kislány halála. Ezzel kapcsolatban megtudjuk ugyan, hogy mi történt, de
egyrészt a végtelenségig van húzva, aztán kábé a 370. oldal tájékán hopp
nyúúúlszáj kiderül, hogy ki volt a gyilkos, másrészt meg (szerintem legalábbis)
egyáltalán nem izgalmas, míg ide eljutunk. Kíváncsiak vagyunk, meg idegesek,
hogy mi lesz már, de sok izgalom nincs benne, annak ellenére, hogy krimi
(leszámítva azt a pár jelenetet mikor főhősünk kezd kissé bezizzenni a múlt árnyaitól,
meg amikor kóvályog kicsit az erdőben és jönnek a fura árnyékok, hangok, suttogások
stb stb, hogy azt higgyük, hogy na végre most ugrik ki a Freddy Krueger a
bokorból, de nem). A 4573. CSI részen jobban feszeng az ember, itt meg megy a
kínlódás, hogy jaj-juj vajon mi történhetett, hogy történhetett és még a könyv
háromnegyedénél sincs a nyomozóknak halványlila gőze se. Aztán amikor kiderül,
az se egy veszett nagy heuréka-élmény, mert aki tette, az egy tök közömbös
karakter; amiért tette, az meg – bár a könyv úgy próbálja beállítani, mintha
valami hatalmas döbbenet lenne – szerintem sejthető volt. Plusz a végén a
főbűnös még csak meg sem kapja a büntetését, mert a nyomozók elszúrják a
lebuktatást/kihallgatást. De hát amennyit addig is összebénáznak, ez már megint
nem lep meg senkit.
A
karakterek, különösen a főszereplő nyomozó és a társa, Cassie, nagyon
szimpatikusak voltak, főleg az egymáshoz fűződő viszonyuk (főleg az elején), de
aztán ez is ment a süllyesztőbe. Pedig jó kis mellékszál lehetett volna, és
valahol az is, mert életszagú, valóságos (mármint részben sajnos, részben pedig szerencsére tényleg vannak ilyen emberi
(pár)kapcsolatok), de egy olyan történetben, amiben ennyi a csalódás, nem
kellett volna még ezt is elvenni az olvasótól, hogy mikor végig szurkolunk
nekik, ne legyen végül semmi, és így a főszereplő is úgy legyen beállítva, mint
egy komplett idióta lelki roncs.
És
mégsem mondhatom, hogy nem tetszett, mert nagyon sodort magával, nagyon
kíváncsi voltam, nagyon bejött a stílus, de az ilyenektől meg tudok őrülni,
amikor elszúrják a végével, különösen azzal, ha nem derülnek ki dolgok, amiket
pedig szinte már görcsösen vár az ember. Szóval olvasásélménynek jó, amíg
olvastam, élveztem, csak aztán úgy kb. a ¾-énél már kezdett gyanús lenni, hogy
rohamosan fogynak a lapok, úgyhogy bizony vagy nem lesz katartikus megoldás,
vagy össze lesz csapva a vége. És duplán bosszant, hogy egy ekkora potenciállal
rendelkező könyv, illetve író hasal el az oldalak végére, mert akkor legalább
lett volna ratyi végig és akkor nem lepődöm meg, csak gyorsan törlöm a
memóriámból, de így… így fájt. Azért lehet, hogy adok majd még egy esélyt Tana
French-nek, de most úgy érzem, egy időre elvesztette a bizalmam.
Tündérfaktor:
10/6
Könyv
adatai:
Eredeti
címe: In the Woods
Eredeti
kiadási éve: 2007
Magyar
fordítás kiadási éve: 2007
Kiadta: General Press
Fordította: Szieberth Ádám
Oldalszám: 480
ISBN: 9789636430191
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése