Charles Martin: A tücskök éneke

Miről szól:

Jonathan Reese Mitchell elismert szívsebész szakmáját hátrahagyva, zárkózottan, magányosan él egy amerikai kisvárosban, ahol csak sógora, Charlie ismeri őt igazán és a múltbéli tragédiát, mely visszavonulásához vezetett. A kisvárosban azonban Reese megismerkedik egy árva kislánnyal, Annie-vel, aki súlyos szívbetegségben szenved, és limonádét árulva próbálja összegyűjteni a pénzt az egyre sürgetőbb életmentő műtétjére. Reese egyre közelebb kerül a kislányhoz és bár nagyon igyekszik múltját hátrahagyni, végül kénytelen lesz újra felhúzni a műtőskesztyűt.

Könyvtündér a sorok között:

Kezdjük azzal, hogy ez a könyv egy nagyon kellemes meglepetés volt a számomra. Amikor ugyanis először elkezdtem olvasni, már a prológus után félretettem és belekezdtem valami másba. Lehet, hogy egyszerűen csak nem volt meg hozzá a hangulatom, de őszintén szólva már az első bekezdés annyira túlcizelláltnak hatott és úgy lefárasztott, hogy megijedtem a továbbiaktól.

„Amint kilöktem a szúnyoghálós ajtót, a rugó kattanására felrebbent az etetőmön veszekedő két kolibri. Apró szárnycsapásaik hamar elhaltak fent, a somfaágak között, és akkor láttam csak, hogy a reggel narancsszínben köszöntött be a horizonton. Pár másodperccel korábban az Isten még feketére és sötétkékre festette az eget, felhőpamacsokat görgetett át rajta és kisebb-nagyobb csillámokkal szórta tele. Fejemet oldalra hajtva hunyorogtam, és arra gondoltam, a menny olyan, akár egy lefelé fordított gránit konyhapult, amely keretbe foglalja az eget. (…)”

De aztán kicsit félve megint elővettem, megembereltem magam és nekikezdtem újra. Aztán már le se tudtam tenni… Pontosabban úgy 20-30 oldal után már nem idegesített annyira, a vége felé kifejezetten sodort magával és a legvégén még meg is lepett kicsit, mert nem volt annyira kiszámítható, mint gondoltam.

Alapjáraton nem szeretem a túl nyálas, túl romantikus, túl spirituális témájú könyveket (bár vannak kivételek, például Coelho-tól is olvastam 9 könyvet, amiből 8 tetszett is), márpedig a Tücskök éneke bizony elég giccses (de még mennyire!) és Isten is fontos szerepet kap. Bár nem tartom magam vallásosnak, nem zárkózom el a vallásos témájú művektől, és bár nem sok ilyet olvastam, azért bizonyos mértékig még érdekelnek is. Viszont ennél a könyvnél nem számítottam rá, hogy ez központi téma lesz, ezért kicsit megijesztett, hogy már az első oldalon is többször behozza a szerző. Aztán végül, bár folyamatosan jelen van, szerencsére nem hatalmasodik el ez a motívum. A giccsesség viszont végig szerves része, de valahogy mégsem idegesítő módon, vagy legalábbis van, ami kompenzálja.

Ami még nagyon zavart az elején, azok az idézetek. Oké, hogy Reese orvosként baromi művelt ember (bár nem hiszem, hogy a szívsebészeknek olyan sok idejük lenne szépirodalmat bújni), de hogy betéve tudja az összes Shakespeare művet A-tól Z-ig, az kicsit necces, főleg úgy, hogy rendszeresen idézget is belőlük hétköznapi átlagbeszélgetések alkalmával, ami meg nem valami természetes. De van itt még pl. Dosztojevszkij, Byron, Blake, Wittgenstein, Szent Ágoston, és Dickens is. És mivel "madarat tolláról, embert barátjáról" alapon művelt ember művelt társaságot keres, így nem is ő az egyetlen, aki szeret nagyobb emberek szavaiban gondolkodni. Nem szeretem a megjátszós, akármilyen tehetségüket, tudásukat fitogtató embereket, így ezek az idézetek kezdetben nem tették túl szimpatikussá a főszereplőt, aztán később megszoktam őket. A 68. oldalon meg van még egy jelenet, ami pedig azt tette tenyérbemászóan egyértelművé, hogy a pasi piszkosul gazdag is. Nem kéne irigykedni, tudom, de ettől se lett sokkal szimpibb:

„Több tucatszor jártam a jól ismert barkácsáruházakban, és lasan feltöltöttem a polcokat mindenféle, különböző márkájú szerszámmal. Vettem két fűrész- és egy gyalugépet, három csiszológépet, pár durvább és finomabb reszelőt, gumi- és fakalapácsot, satut, egy ládányi Titebond ragasztót, két derékszögű fúrót, egy multifunkciós Dremel forgószerszámot, két szúrófűrészt, egy ütvefúrót, egy motoros kézigyalut, két teljes szerszámkészletet csavarhúzókkal, állítható és racsnis csavarkulcsokkal meg csavarkulcsfejekkel, négy kerekes, háromrészes szerszámosládát, közel két méter magasakat, és szinte minden zsinór nélküli barkácsszerszámot, amelyet csak árulnak. Tény, hogy minden pasasnak kocsányon lógott a szeme, amikor beálltam mögéjük a sorba a pénztárnál, és négy eladó tolta és húzta utánam az öt telepakolt bevásárlókocsit.”

Ja igen, és hát a részletekben való felesleges elveszés a továbbiakban sem lesz idegen az írótól.

A történet egyébként, ha nagyon lecsupaszítjuk, elég sablonos: adott egy kiégett szívsebész, meg egy édes-cuki 7 éves forma kislány, aki szívbeteg. Nem kell atomtudósnak lenni hozzá, hogy sejtsük (de azért ha valaki teljesen kizárná az intuícióját, vagy legalábbis az enyémet, annak jelzem, hogy innentől spoiler veszély!), összehozza őket a sors, mégpedig a szívsebész megműti a szívbeteget, mert ez az élet rendje. Ha valaki szintén így kalkulált, annak most jár egy csoki. Valóban, Reese leküzdi szakmájával kapcsolatos szorongását és amikor már minden kötél szakad, megműti Annie-t. És 300 oldal giccs után okkal merül fel az a feltételezés is, hogy a kislány hipp-hopp meggyógyul és happy end. Sőt még az is erősen várható, hogy Annie nagynénje, a szintén magányos Cindy majd jól összejön Reese-zel, hogy egyenesen szuperfenofrenetikomaxikapitális (bocsánat, nemrég volt szerencsém a Mary Poppins-hoz a Madách színházban:)) happy end legyen a vége. Éssss hát tulajdonképpen iggggen, de itt jött a meglepetés, a kellemes csalódás, mert előtte azért izgulhatunk rendesen egy sort, aztán meg nem lehetünk mégse olyan biztosak abban a happy end-ben, ami szerintem remek húzás volt, nagyon kellett oda pár perc/oldal erejéig az a döbbenet, hogy talán képes az író elvenni az olvasótól a boldog megnyugvást, mint kisdedtől a plüssmacit…

Szóval bár azt hittem, hogy egy merő giccshalmaz lesz az egész csupa kiszámítható történéssel, tévedtem. És nem azért, mert nem nyálas (de az), vagy azért, mert hú de csavaros a sztori (nem az), hanem mert mindezek ellenére is igenis megérint (most is pityeregtem a végén) és koránt sem olyan „buta” alkotás, mint azt talán az elejétől várnánk. Sőt, én például kifejezetten élveztem a komolyabb orvosi részleteket, merthogy azok is vannak. Tetszett a Reese visszavonulásának okát apránként kifejtő történetszál. Tetszett, hogy Reese nem ugrik azonnal Annie segítségére, az utolsó pillanatokig vívódik, hogy szinte már az olvasó is elkezd kételkedni, hogy megteszi. És tetszett a vége, mert megadja, amire az olvasó vágyik, odaadja a happy end-et, elhiteti, hogy az élet szép és csak hinni, meg akarni kell igazán és akkor minden jó lesz, de azért nem adja olyan könnyen, hogy úgy érezzük, keresni kell a hibát, mert így túl tökéletes lenne, vagy hogy azonnal elkönyveljük tündérmesének, mert túl szép, hogy igaz lehessen. Persze aztán később belegondolva tündérmese ez habbal, de majd ha a szikár valóságra leszek kíváncsi, kinézek az utcára olvasás helyett.

És ha már annyi volt benne az idézet, én is az egyikkel zárnám a bejegyzést, a kedvencemmel: „Senki sem különálló sziget (…), minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel, ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.” John Donne

Ui.: És bár ennek nem sok köze van a könyvélményhez, vagy a kedves blogolvasóhoz, nekem hozzáadott értéket és emléket jelentett, hogy a könyvben szerepel egy Forrás nevű étterem/hamburgerező, ahol a tulaj, Davis, a könyv vége felé Annie tiszteletére új ételt vesz fel az étlapra, az Annie kedvencét, ami a következőkből áll: grillezett csirkehús, mustár, zsömle, káposztasaláta és egy gombóc csokifagyi. Hirtelen ihlettől vezérelve, a csokifagyi kivételével, ezt a menüt kicsit felturbózva össze is dobtuk egy ebéd alkalmával és nagyon finom lett, úgyhogy ha valakit érdekel a recept, megjegyzésben lehet érdeklődni!:D

Tündérfaktor:

10/8

Könyv adatai:

Eredeti címe: When Crickets Cry

Eredeti kiadási éve: 2006

Magyar fordítás kiadási éve: 2013

Kiadta: General Press

Fordította: Kiss Annamária

Oldalszám: 328

ISBN: 9789636434809