Miről
szól:
50-es–60-as
évek, Magyarország, lepusztult, gangos házak, szegény emberek. Köztük él a
zsidó család, Edit néni, testvére, Edu, és Jóska bácsi, akik a 40-es évek végén
örökbe fogadnak egy kislányt, Verát. Aztán felbukkan Klárimama, az édesanya,
persze nem puszta szeretetből, pénz kell neki. Később Vera felnő és a kitörés
reményében férjhez megy a faesztergályos, majd lángossütőt üzemeltető Lalihoz, és
lányuk születik, Vica. Ezeknek a szegény, mindennapos nehézségekkel küzdő,
szeretethiányos embereknek az életét követhetjük nyomon az Akváriumban,
naturalistán, tele iróniával és fekete humorral.
Már
viszonylag régóta akarok erről a könyvről írni, mert mindenképpen szeretném ajánlani (!!!), hiszen nagyon tetszett nekem
is, anyunak is, apunak egyenesen az egyik kedvence lett – azóta is emlegetünk
jeleneteket, mondatokat, karaktereket –, és akitől kaptam, ő is magasztalta az
írónőt, akit én korábban nem ismertem. De valahogy mégis nehéz róla írni, mert
annyira poénos, annyira tökéletesen elkapott az atmoszférája, annyira jók a
karakterek, hogy úgysem tudnék nagyobbat, jobbat, viccesebbet mondani róla,
mint maga az írónő, végigidézni meg nem akarom. De ha akarnám, se tudnék
választani, hogy melyik is a kedvenc jelenetem, mert számtalan van.
A
könyv egyik erőssége egyértelműen a karakterekben rejlik. Egytől egyig olyan
élethűek, hogy szinte lelépnek a lapokról. És hogy mitől is olyan élethűek?
Attól, hogy ismerjük őket, hogy a szomszédjaink is lehetnének, még ma is. Két kedvencem
Edu és Klárimama voltak. Edu, Edit néni Auschwitz-ot megjárt gyengeelméjű húga,
hát valami fantasztikus! Annyi könnyesre-röhögős percet okozott, hogy ha film lenne,
Oscart érdemelne. Csakúgy, mint Klárimama, Vera nemtörődöm, lepukkant, lusta
édesanyja, aki minden, csak nem édes. Hogy az miket művel, mikor szegény kis
unokájára kéne vigyáznia, tiszta életveszély rábízni egy gyereket, vagy
akármilyen lélegző élőlényt.
Másik
erőssége pedig a humor, ami átszövi az egész alkotást. Olyan tragikomédia ez,
ahol szörnyülködünk az életkörülményeken, közben kívülállóként mégis nevetünk a
szituációkon, a karakterek abszurd realitásán. Tökéletes szociográfiai képet
kapunk ezekről az időkről és emberekről.
Egyetlen
negatívum, amit említeni tudnék, az talán a vége. Nem egy olyan történet ez,
ahol izgulunk a végkifejletért és hajt minket a kíváncsiság, hogy vajon mi
lesz, inkább „csak” egy életkép, egy érzés, egy hangulat, úgyhogy nem is vártam
semmi katarzist a végére, mégis kicsit csalódtam. Hirtelen ér véget, ráadásul kicsit
értettem is a reakciókat, de még inkább nem. Verában elpattan valami a végén és
nekiesik Klárimamának, amit egyrészt értek, mert rászolgált, de hogy miért pont
ott, miért pont akkor, miért pont azért… Persze ezen nem kell fennakadni,
kisebb dolgoktól is kicsordul a bili egy idő után, de valahogy valami mégis
hiányzott.
De
azért összességében remek volt! És ha még mindig nem győztem volna meg a kedves
olvasót, akkor azt is elárulom, hogy ahogy mondtam, a könyvet kölcsönbe kaptam,
de azóta meg is vettük. Ez azért csak jelent valamit, nem igaz?!
Ui.:
A könyvért tehát hálás köszönet Trixinek, aki ajánlotta és kölcsön is adta.
Köszi Trixi!:)
Tündérfaktor:
10/10
Könyv
adatai:
Kiadási
éve: 2013
Kiadta: Magvető
Oldalszám: 322
ISBN: 9789631430936
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése