Jack Jordan: Ne árts (Do No Harm)

Miről szól:

 

Anna Jones elismert szívsebész, annyira, hogy rábízzák egy népszerű politikus operációját is, akiből a közeljövőben még miniszterelnök is lehet. Nem lesz. Anna ugyanis végez betegével a műtőasztalon. Nincs más választása, megfenyegették. Otthonát feldúlva és bekamerázva, a szomszédját meggyilkolva elrabolták a kisfiát, és ha vissza akarja őt kapni élve, meg kell ölnie a politikust, majd meg kell úsznia tettét gyanúkeltés nélkül. Ha mindez nem lenne elég idegőrlő, Anna kényszerbeteg, épp válik, a szomszédjával történtek miatt rászáll a rendőrség, és még az asszisztense is megzsarolja, hogy ha nem fizet neki, elárulja, mit is látott a műtőben. És amikor végre kideríti, ki állhat gyermeke elrablása mögött, két rivális drogbanda kereszttüzébe kerülve rá kell jönnie, hogy a politikus meggyilkolása talán még a legegyszerűbb lépés volt ebben a rémálomszerű sakkjátszmában.

 

Könyvtündér a sorok között:

 

Jack Jordannek szinte még ott volt a tojáshéj a fenekén, amikor 2015-ben megírta első regényét, idén nyáron pedig már a hetedik könyve látott napvilágot. Ezekből háromhoz volt is szerencsém fordítóként. Az eredetileg 2015-ös Értük bármit (Anything for Her) és a 2018-as Szemtől szemben (Before Her Eyes) után legfrissebb regénye, a Ne árts (Do No Harm) is a markomban landolt, és bátran állíthatom, hogy alig várom a következőt, mert Jordan jól (és jókat) ír, sőt mi több, egyre jobban!

Az Értük bármit és a Szemtől szemben korrekt thrillerek, mindkettőt élveztem, olvasmányélményként és fordítandó munkaként is, de aki szeret fanyalogni, kötözködni, és azt hiszi, hogy mindent is jobban tudna csinálni másoknál (mint én…), az azért találhat bennük szemöldökráncolásra ingerlő momentumokat, amikről már írtam is a korábbi bejegyzésemben. Most is tenyereimet dörzsölve vártam, hogy mibe köthetek majd bele, de eddigi tapasztalataim alapján el kell ismernem, hogy Jordan egyre ügyesebb tollforgató lesz. Mikroszkóppal és kellő akaraterővel bizonyára aktuális történetét is lehetne cincálgatni, de azt kell, hogy mondjam, nekem ez a sztori most szóda nélkül is simán lecsúszott.

Azt azért érdemes leszögezni már az elején, hogy ha valaki szimpatikus, szeretni való karakterekre vágyik, annak nem biztos, hogy Jordan az embere. Bár krimi-thriller műfajban talán nem is ez az elsődleges szempont, azért nehéz azonosulni vagy szurkolni olyan szereplőkkel/nek, akik maguk is követnek el meggondolatlan, akár megbocsáthatatlan hülyeségeket, Jordan mégis őket állítja be regényei főhőseinek. Ezzel egyrészt érdekes morális dilemmát gerjeszt az olvasóban, másrészt bátran vállalja, hogy ahogyan karaktereit sem kíméli a sorscsapásoktól, olvasóinak sem ódzkodik megmutatni, hogy az élet nem a végletekről szól, korántsem jó és rossz vagy fekete és fehér, és nem fél megfosztani minket a happy endektől sem.

Képek forrása: Pinterest

Jelen történetének főszereplője egy szívsebész, aki remekül ért a szakmájához, cserébe rideg és számító, aki nem lenne a listánk élén, ha új barátot keresnénk, de még ha mi szeretnénk is közeledni hozzá, ő valószínűleg akkor is lerázna minket. És mellesleg még „hidegvérű” gyilkos is, mégis vele fogunk szimpatizálni, hiszen ki ne szorítana egy édesanyának, akinek elrabolták a kisfiát, és nincs más választása, mint hogy a fiáért cserébe kioltson egy életet… vagy kettőt… közvetve esetleg akár hármat-négyet. De ha ezt mégis soknak éreznénk, szerencsére van két másik fő(bb)szereplőnk is, akikkel könnyebben azonosulhatunk. Egyikük a szívsebész asszisztense, aki dicséretes módon kivakarta magát kilátástalan gyerekkori körülményeiből, kitartóan tanult, jó munkát és tehetős párt talált magának, suttyó, drogos családját hátrahagyva sínre tette az életét, csak hogy aztán elcsesszen mindent, és visszasüllyedjen oda, ahonnan indult, miközben attól sem riad vissza, hogy saját munkatársait lopja és zsarolja meg, egy idő után már lelkiismeret-furdalás nélkül. Hmm, talán így már ő sem annyira szimpi… Akkor marad a nyomozónő, aki elbóbiskolt a strandon, ezért elrabolták mellőle a kisfiát, akit aztán sosem látott viszont. Uhh, kicsit necces kezdés, de amikor szembekerül gyilkos szívsebészünkkel, mégiscsak szurkolunk neki, hogy kiderítse végre az igazságot, hiszen jók a megérzései, neki van igaza, úgyhogy megérdemelné, de mint mondtam, Jack Jordan nem szórja két kézzel a happy endeket. Még amikor azt hinnénk, hogy végül mindenki megkapja méltó büntetését és/vagy elnyeri megérdemelt jutalmát, akkor is rá kell jönnünk, hogy a világ egy dekával se lett jobb hely, mint a regény kezdetén, és én ezt a bevállalósságot imádom Jordannél, mert tetszik vagy sem, a nagybetűs élet is ilyen.

Mivel a sztoriból nem szeretnék semmit elspoilerezni, amivel megfosztanám a leendő olvasókat a katarzisoktól, csak ismételni tudom magam: a stílus gördülékeny, élvezhető, feszült, a történet izgalmas, jól felépített, szövevényes, több váratlan csavar is ránk veti magát a bokorból, és a vége bőven hagy maga után gondolkodni valót – na nem lezáratlanság okán, csak lehet elmélkedni a következményeken és a már említett morális dilemmán, hogy mi magunk kinek is szurkoltunk, és mit tettünk volna, meddig mentünk volna el az egyes szereplők helyében. A maga nemében és műfajában szinte hibátlan, ha nagyon muszáj, talán két olyan momentumot tudnék csak említeni, amik iciri-piciri hitetlenkedésre adhatnak okot. Az egyik az, hogy főszereplő szívsebészünknek stresszhelyzetben tán még egy kormányszóvivőnél is flottabbul megy a hazudozás, a másik pedig a kórházi jelenetek zavartalansága, de aztán ki tudja, lehet, hogy néhány magyar egészségügyi intézmény alagsoráról is lehetne dokumentarista rémregényeket gyártani, ahol senkinek nem szúr szemet egy-egy titkos, maffia asszisztálta fusiszívműtét…

(Fordítói kulisszatitkok rovatunkban most csak így zárójelben tennék egy apró megjegyzést a címre és a borítóra, mert ugyan aki nem látta az eredetit, annak vélhetően ez eszébe sem jut, hiszen önmagában egyáltalán nem rossz ez a gumikesztyűs változat, nekem azonban pindurkát mégis birizgálja a csőrömet, hogy nem a javaslatom szerinti "Csak ne árts!" lett a címe, mert akkor ugyanúgy meg lehetett volna csinálni a borítót, mint az eredetit, áthúzva középen a "ne" szócskát. Így ugyanis a kettős jelentéstartalma teljesen elvész azzal, hogy az "árts" lett kihúzva, és csupán egy dizájnelem maradt a koncepcióból, de hát ugye mit értek én hozzá, én csak fordítok... meg nyavalygok.)

 

Tündérfaktor:

10/9

 

 

Könyv adatai:

Eredeti címe: Do No Harm

Eredeti kiadási éve: 2022

Magyar fordítás kiadási éve: 2023

Kiadta: Pioneer Books

Fordította: Nagy Szilvia :)

Oldalszám: 432

ISBN: 9786156187918