2015. március 26., csütörtök

Mittelholcz Dóra: Tündérmese kis szépséghibával – Egy méhnyakrákos lány négy éve

Miről szól:

Mittelholcz Dóra kálváriája huszonévesen kezdődött a Crohn nevű autoimmun betegséggel, majd jött a HPV, aztán a méhnyakrák. Dóra erős volt, nem adta fel, szerette az életét és a végsőkig küzdött, kitartott, reménykedett. Számtalan műtét, kemoterápia, méhének, petefészkeinek, hüvelyének, húgyhólyagjának és végbele egy részének eltávolítása után is még bizakodott, hogy sikerül megállítani a rákot, de végül 2014-ben, könyve kiadása után nem sokkal, 33 évesen elhunyt.
A könyv nyíltan, retusálás nélkül mesél arról a négy évről, ami a betegség diagnosztizálásától az utolsó stádiumig vezetett, megismertetve az olvasót annak veszélyeivel, lefolyásával, a betegre és környezetére gyakorolt hatásával, a küzdelem mindennapjaival és a magyar egészségügy jelenlegi helyzetével.

Könyvtündér a sorok között:

Mittelholcz Dóráról nem a könyve kapcsán hallottam először. egy interjút láttam vele az interneten a betegségéről, aztán utánanéztem, utánaolvastam, így találtam részleteket a könyvéből, ami felkeltette annyira az érdeklődésem, hogy végül a könyvét is beszereztem, ami az előzetes utánajárás miatt nem tudott sok újat mondani, de azért nem bántam meg, hogy elolvastam.
Igazából réges-rég kiolvastam már a könyvet, azóta húzom, halasztom a véleményezést és gondolkodom, hogy mit is írhatnék. Ugyan mégis mit lehet mondani egy ennyire fiatal nő munkájáról, aki ennyit szenvedett, ennyi szörnyűségen ment keresztül, s végül elveszítette a küzdelmet, de közben végig ennyire őszintén és nyitottam osztja meg az olvasóval a vele történteket? Ha rossz lenne a könyv, ha rosszul írna, ha elkalandozna és valami egész másról beszélne, mint amit a borító ígér, ha nem lenne szimpatikus, ha nem lenne igaz, megmondanám (lásd Sophie van der Stap parókás vallomását), de most nincs mit kritizálnom.
Önéletrajz a betegség tükrében, némi fanyar humorral (Tündérmese kis szépséghibával? Most komolyan? Nem! Rémálom, töméntelen mennyiségű horrorral!...) átszőtt mély dráma, de semmi túlkapás, szívfacsargatás, sajnáltatás. Csak a tények, de mégsem egy száraz anatómia könyv. Jó stílusú, a nehéz téma ellenére könnyen emészthető, gyorsan olvasható, így a végkifejlet tudatában morbid módon élvezhető olvasmány. Valami mégis picit hiányzott nekem (annak ellenére, hogy most mindjárt megmagyarázom, hogy miért nincs igazam...). Szörnyűségek, szenvedések, műtéthegyek, rosszullétek, sztómazsákok, kegyetlen kórházi körülmények és dolgozók ide vagy oda, lehet, hogy én vagyok egy érzéketlen farönk, de engem ez most valahogy nem érintett meg annyira. De az is lehet, hogy nem is ez volt a cél. Leírhatta volna úgy is, hogy vödörrel kelljen felfogni a könnyeim és a földön fetrengve kiabáljam, hogy „Istenem, MIÉÉÉRT???”. Lamentálhatott volna hosszasan az érzéseiről, a félelmeiről – megértettem volna. De ez nem egy regény. Nem akar az érzelmeiddel manipulálni, csak tájékoztat, szeretné, hogy tudj róla, ilyen is van, és igen, akár veled is megtörténhet!
Mittelholcz Dóra valószínűleg egy különösen értelmes nő lehetett, valaki olyan, akivel szívesen elbeszélgettem volna, akinek szívesen meghallgattam volna a gondolatait, akivel megittam volna egy kávét. Nem egy Hozleiter Fanny vagy egy Oravecz Nóra, akikből áradnak a lélekbúvár világmegváltó közhelyek és életbölcsességek – amivel egyébként semmi baj, rájuk is van kereslet, s ha nekik ettől szebb az élet, csak bátran! Dóra valami mást akart. Szerintem. Itt hagyni egy darabot magából, amitől könnyebb lett ő is és amitől talán könnyebb lehet azoknak, akik olvassák őt.
Nehéz értékelni, mert úgy érzem, bármilyen pontszámot is adnék, igazságtalan lennék. Általában regényeket olvasok és a pontszámom egy tetszésnyilvánítás. Ha 10-est adnék, azt mondanám, nagyon tetszett, remek sztori, pedig nem erről van szó, de le sem pontozhatom, mert a maga nemében nincs benne hiba, nem is igazán lehet. Mosolykának anno 7 tündérfaktor járt, ezt Dóra könyve is megérdemli.
Olvastam volna még, szerettem volna a végére egy megtépázott happy endet, mint egy kis ázott veréb, akire végül rásüt a nap. De nem, ebbe a kis verébbe inkább belecsapott a villám, elütötte egy kamion és megette egy kóbor kutya. Az élet kegyetlen és igazságtalan. Csak remélhetem, hogy Dóra átélte mindezt helyettem is és nekem soha nem kell az olvasásnál közelebbi kapcsolatba kerülnöm ezzel a betegséggel. Ámen!

Tündérfaktor:
10/7


Könyv adatai:
Kiadási éve: 2014
Kiadta: Libri
Oldalszám: 230
ISBN: 9789633103371

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése