2014. február 4., kedd

Dr. Nyiszli Miklós: Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban

Miről szól:

    Dr. Nyiszli Miklós visszaemlékezései az auschwitzi fogságról, az ott végzett kényszerű boncolóorvosi munkájáról, és sokszoros szerencséjéről a szörnyű szerencsétlenségben.

Könyvtündér a sorok között:

       Ezt a könyvet nagyimnak köszönhetem, aki magának vásárolta ugyan, de nem bírta idegekkel kiolvasni, és bár először csak kölcsönbe kértem, nekem ajándékozta. Jól tette! Ilyen témájú könyvre mindig furcsa érzés azt mondani, hogy tetszett, de így van. Nyilván nem élveztem az auschwitzi krematórium mindennapjairól, az emberek tömeges, válogatott módszerekkel történő kiirtásáról és eltűntetéséről olvasni, úgyhogy részben meg is értem a nagyit, hogy ez neki már sok volt. Nekem nem volt az. Annyira azért nem durván naturalista és végletekig részletező a könyv, hogy hányingered legyen tőle, bár ezt biztos embere válogatja. Nem egy hatásvadász horror-regény, közben meg mégis a legfélelmetesebb történet, amit az élet írhatott.
Elég sok holocaustos könyvet olvastam már, úgyhogy nem ért meglepetésként a cselekmény. Mégis egy újabb szemszögből ismerhettem meg a tényeket, kaphattam mélyebb betekintést a történelembe. Dr. Nyiszli Miklós ugyanis nem egyszerű fogoly volt, jókor hozott jó döntéseket és – ha lehet ezzel a paradoxonnal élni – végig mellette állt a szerencse. Így lett tehát Mengele megbecsült boncolóorvosa és ezáltal az aktuális Sonderkommando tagja, akikre négy hónapos szolgálatuk után a biztos halál várt. Míg az átlagos táborlakók, akik többnyire csak sejthették és érezhették, hogy mi zajlik körülöttük, hogy mi történik a krematóriumokban, hogy hova tűnnek időről-időre az egyes barakkok lakói, addig a sonderkommandósok kétségkívül tudták, hiszen az ő feladatuk volt a hullák eltűntetése, ezért is volt elkerülhetetlen pár hónap utáni kivégzésük, mert túl sokat láttak, túl sokat mesélhettek volna. A krematóriumokból nem volt visszatérés, ha valaki odajutott, csak a kéményen távozhatott. Aztán a háború végén a nácik gyorsan meg is próbáltak minden bizonyítékot eltűntetni, elégetni, lerombolni, felrobbantani. Tehát csak nagyon kevesen maradtak, akik elmondhatták az utókornak, hogy mi zajlott azokban a sötét időkben. Egyikük volt Nyiszli Miklós, aki ráadásul a nácik boszorkánykonyhájának sűrűjében tevékenyked(het)ett.
Nem árulok el nagy titkokat, hiszen tudjuk, hogy Nyiszli mindent túlélt, különben nem tudta volna megírni a könyvet, úgyhogy beszélhetek egy picit a történetről, de azért ha valaki nagyon szeretné végigizgulni, akkor ezt a bekezdést ne olvassa el! Egyszerűen ellllképesztő, hogy micsoda emberi sorsok vannak, tényleg! Így döntse el az ember, hogy létezik-e Isten vagy sem… Csodába illő, hogy sikerült a boncolóorvosi pozícióba kerülnie, ahogyan szakmája többszörösen megmentette életét, hogy hányszor menekült meg a másodpercekre lévő kivégzéstől, hogy több tábort, hosszú utazásokat is kibírt, hogy feleségét és lányát is kimenekítette, és hogy végül ők is túlélték, visszatérhettek lakásukba és újra egymásra találtak. Hihetetlen. Nehéz nem azt gondolni, hogy Isten jóságos keze volt a dologban és mindig a megfelelő mederbe terelte sorsukat. Ugyanakkor nehéz lehet hálásnak lenni a végkifejletért, hiszen az egész szenvedésre nem lett volna szükség, egyáltalán a holocaust gondolatának sem szabadott volna soha megszületnie senki emberfia fejében. De ez már hit kérdése, amiről egy életen át lehetne elmélkedni.
Egy kis érdekesség, hogy Nyiszli Miklós 1901-ben született, '44-ben deportálták Auschwitzba, egy év múltán szabadult, majd '51-ben halt meg szívinfarktusban, csupán 50 évesen. Milyen érdekes fintora ez is a sorsnak, hogy a koncentrációs tábor leírhatatlan borzalmainak túlélése után egy „hétköznapi” szívrohamban haljon meg valaki, ráadásul ilyen fiatalon, mindössze 6 évvel Auschwitz után… Bár amekkora lelki terhet kellett onnan magával cipelnie, talán nem is csoda, hogy nem bírta már sokáig a szervezete.
Bevallom, eddig sose hallottam Nyiszli doktorról és a könyvéről, amit nagyon sajnálok és nem is igazán értek. ((Ha hihetünk neki)), ez nem fikció, hanem maga a puszta igazság, tények a valóságról, ahogyan a doktor átélte. Nem egy regény, hanem egy naplószerű emlékirat, mégis „élvezetes” olvasmány, nem száraz, nem szakirodalmi, nem unalmas. Annak ellenére, hogy szerzője nem hivatásos író, teljesen elképzelhetően, átérezhetően, átélhetően ír. Aki érdeklődik a téma iránt, ajánlom, hogy olvassa el! Talán ne ez legyen az első holocaustos könyve, de ha már ismeri a témát, olvassa el!

„Minden mulandó… Szertefoszlott az ezer évre tervezett Harmadik Birodalom álma. Keserű kiábrándulásnak ad helyet a faj magasabbrendűségébe vetett hit, az uralkodásra elhivatottság tudata.
Európa szabadságszerető népeit nem fenyegeti már a veszély, hogy tovább fosztogassák és „leradírozzák” városaikat a föld színéről, hogy számot égessenek emberek karjára, hogy elhurcolják őket otthonaikból, hogy gályarabmunkát végeztessenek velük halálfejes SS-ek és betanított vérebek gyűrűjében.
Letűnőben a világ színpadáról a Harmadik Birodalom, amely piromániájában olyan tüzeket gyújtott, hogy egy világ perzselődött meg lángjaitól, s végül önmaga enyészett el benne.
Elnémul a rekedt, káplári hang, amely rádióhullámokon üvöltötte a földkerekség minden lakójának otthonába: „Deutschland über Alles!”
A szabadságszerető népek megtörték a Harmadik Birodalom büszke gőgjét, és új irányt szabnak a népek életének.”

(…aztán jöttek azok a drága szabadságszerető oroszok, de ez már egy másik történet…)

(Ui.: A könyvnek van egy papírtokja, az látható az első képen, a második pedig maga a könyvborító.)

Tündérfaktor:
10/8


Könyv adatai:
Eredeti kiadási éve: 1946
Kiadási éve: 2004
Kiadta: Magvető
Oldalszám: 212
ISBN: 9789631423723

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése