Miről szól:
Szvetlana
Alekszijevics hosszú évekig tartó áldozatos munkájának köszönhetően született ez
a Nobel-díjas alkotás, mely a csernobili atomkatasztrófa szemtanúinak, a likvidátori
munkában résztvevőknek, az ő rokonaiknak, a következmények elszenvedőinek, és a
sugárszennyezett területen azóta is illegálisan élőknek a beszámolóiból készült szívszorító
monológgyűjtemény. Sokat mesélnek a tragédiáról, hogy hogyan lapátolták a
törmeléket a reaktor tetejéről minimális védőfelszerelésben több pénzért vagy a
világmegmentő hőssé válás reményében, hogyan pusztította el aztán szeretteik
szervezetét a sugárzás vagy a rák, hogyan veszítették el édesanyák kisbabáikat,
hogyan kapott agydaganatot egy kissrác, csak mert ragaszkodott édesapja ködvágó
sapkájához, hogyan bírták kilőni szerencsétlen fertőzött háziállatokat, hogyan kellett (volna) hirtelen hátrahagyni mindent, s hogyan
emlékeztetett mindez a háborús időkre. De még többet mesélnek az azóta is zajló
életről, amit még a sugárzás sem volt képes megállítani.
Könyvtündér a sorok között: