Karácsony közeledtével mindenki igyekszik úgy intézni a teendőit, hogy az ünnep beköszöntével már a szerettei körében lehessen, és nyugodtan dőlhessen hátra a kanapén, kezében egy bögre forró csokival. Senki nem örül neki, ha ilyenkor esetleg dolgoznia kell, hát még annak, ha félúton lecsap rá egy váratlan, ádáz hóvihar, és ezért egy kietlen falucska elhagyatott fogadójában reked néhány vadidegennel, ahelyett hogy inkább egy luxusszállóban szürcsölgethetné az ajándék pezsgőt. És ha az időjárásnak úgy tartja kedve, ez a kényszerű összezártság akár napokig is tarthat. Kész katasztrófa!... Vagy ha jó a társaság, akár életed legjobb karácsonya is kikerekedhet belőle!
Könyvtündér a sorok között:
Negyedik Milly Johnson fordításom után már igazán kijelenthetem, hogy nagyon megszerettem az írónő munkásságát, olvasni és fordítani egyaránt. Alapjáraton nem rajongok a romantikus, tinglitangli irodalomért, de Milly történetei jóval többet nyújtanak ennél. Mindig van nála romantika és könnyed humor, meg persze elengedhetetlen happy end, de azon túl, hogy ezeket is kiváló minőségben hozza, mindig meg is fűszerezi a dolgot szívbemarkolóan súlyos élethelyezetekkel. Általam fordított eddigi regényeinek például mind szerves része volt valamilyen formában a halál és a gyászfeldolgozás témája, amivel remek egyensúlyt teremt a limonádé strandolvasmányok kategóriája és a komoly mondanivaló átadása között. Számomra ez az ő sikerének titka, hogy egyszerre vicces, megható és tanulságos, tele imádni való karakterekkel.
Legújabb regényének főszereplője a karácsony. Nem először ír már az ünnepről, de most nem csak a hátteret szolgáltatják a karácsonyfa ragyogó fényei. A brit karácsonyok minden tartozékát felvonultatja a szerző, legyen szó harapnivalókról, zenékről vagy szokásokról. Ami ünnepi hangulatot címe ellenére a Karácsonyi gyermekáldásból én hiányoltam, azt most kamatostul szórja elénk az írónő.
De nézzük magát a történetet! A karácsonyon kívül három főszereplő párosunk van: egy válásuk véglegesítésére készülő, se veled, se nélküled kapcsolatukból szabadulni vágyó házaspár, egy scone, avagy brit pogácsagyár vezérigazgatója és annak személyi asszisztense, aki fülig bele van zúgva főnökébe, valamint egy idősebb, gazdag, meleg házaspár. Elsőként Bridge kénytelen letérni az autópályáról, hogy menedéket keressen az egész országra váratlanul lecsapó hóviharban, amit egyetlen időjós sem volt képes előrejelezni (micsoda meglepetés...). Egy elhagyatott falucska bezárt fogadójába betörve húzza meg magát, ahova reményei szerint (ex)férje is épségben eljut majd, hogy öt év huzavona után végre aláírhassák a válási papírokat. Azonban nem ő érkezik, hanem a már nyugdíjba vonult, nyolcvanéves gyémántkereskedő a nála huszonöt évvel fiatalabb férjével, aki korábban a sofőrjeként dolgozott. Ők épp egy skóciai luxushotelbe indultak telelni, ám csak Yorkshire-ig jutottak az ítéletidő miatt, és őket is a fogadó felé terelte a GPS. Ahogyan a fiatal, zárkózott, kissé karót nyelt scone-gyár tulajdonost és még fiatalabb asszisztensét is, akik egy üzleti megbeszélésre tartottak volna egy japán sütödelánc nagyágyú főnökével. Végül pedig kockára fagyva betoppan Bridge férje, a vegán kajamogul Luke is. Amikor együtt a kis csapat, tudatosul a társaságban, hogy az elkövetkező napokat, beleértve a karácsonyt is, valószínűleg összezárva kell majd tölteniük, lévén, hogy az utak járhatatlanok, a telefonok pedig nem működnek. Szerencsére a fogadó karácsonyi vendégseregre készülhetett, mert tele a kamra finomabbnál finomabb ételekkel, italokkal, a sarokban pedig ott áll a fenyőfa, csak fel kell díszíteni.
 |
| Képek forrása: Pinterest |
Innentől kezdve egy meghitt, színes-szagos, mindenféle nyalánkságtól illatozó, havas tájjal, kandallóban ropogó tűzzel és andalító karácsonyi zenékkel teli kaland veszi kezdetét, amit olvasva – hiába az alapvetően kellemetlen szituáció, amit ember fia nem kívánna a háta közepére se – mi is a Figgy Hollow Fogadóban szeretnénk tölteni a karácsonyt ezzel a hat csodálatos idegennel. Bár kalandot írtam, valójában nem túl eseménydús a történet, inkább egy varázslatos hangulatot próbál előidézni az olvasó lelkében Milly, ami kétségkívül sikerül is neki a fenyődíszítéssel, az ünnepi ételek közös főzőcskézésével, a titkos mikulásos ajándékozással, a hóemberépítéssel, énekléssel, a szórakoztató társasjátékokkal és megható lelkizéssel, miközben szinte végig az orrunkban érezzük a forralt bor fűszeres illatát. És ha jól figyelünk, még valami furcsa természetfeletti csoda munkálkodására utaló jeleket is észrevehetünk. De hogy ne legyen már minden olyan nyálasan tökéletes, azért meg is ríkat minket az írónő, hiszen most sem ússzuk meg a halál sötét árnyai nélkül, ami ott ólálkodik a háttérben, és végül le is csap, hogy aztán még egy gyönyörű temetésen is részt vehessünk, amivel Milly valójában felteszi a koronát a történetre, hogy meglegyen az a bizonyos egyensúly, amit már említettem, és hogy igazán emlékezetes maradjon ez a bájos kis karácsonyi kötet.
Ami a fordítást illeti, Milly Johnson szokásához híven megizzasztott, talán jobban, mint eddig valaha, pedig most nem is kellett a Napi Harsona fejfogós bakijaiból magyar szóvicceket varázsolni. Na nem mintha ezúttal ne lettek volna karácsonyi köntösbe bújtatott szójátékok dögivel. Abszolút „favoritom” a mutogatós-kitalálós játék volt, amiben karácsonyi dalok címeit próbálták elmutogatni egymásnak, aminél már rögvest azzal meg voltam lőve, hogy az angol dalcímeket nem igazán lehet lefordítani, hiszen ezeket a számokat mindenki az eredeti változatban ismeri, már ha ismeri. (Eleve nem könnyű egyébként ez a karácsonyi témakör, hiszen az angolszász kultúrában sok más, nálunk kevésbé ismert dal, hagyomány, szokás és étel egész sora szerepel.) Ám hab a tortán és azon is a cseresznye, hogy mindezt még megspékelte az írónő azzal, hogy drága játékosom nem egyszerűen a szavak jelentését igyekezett elhadonászni, hanem a szóhoz valami hasonló hangzású másik szóval próbálkozott. Példának okáért a Jolly Old Saint Nicholas című dalból a Nicholast, ergo a Mikulást nem egy télapóval imitálta, hanem azzal, mintha alsógatyára vetkőzne, merthogy a „knickerless”, tehát a „bugyitlan” szónak angolul hasonló a hangzása... Hát igen, ne is kérdezzétek... Na most ez a mutogatás legalább két és fél oldalon keresztül zajlott, folyamatosan egymásra épülő szójátékokkal, tehát konkrétan lehetetlen volt lefordítani. De nem maradt ám ki a móka, csak kellett hozzá egy csipetnyi kreativitás (meg sűrű mély levegővételek). ;)
A könyv most jelent meg november közepén, épp időben, hogy a karácsonyfa alá kerülhessen. Én mondjuk a nyár kellős közepén fordítottam, úgyhogy tapasztalatból mondhatom, negyven fokos hőségben is jólesik, ha már unod a kánikulát! :)
Tündérfaktor:
10/8
Könyv adatai:
Eredeti címe: I Wish It Could Be Christmas Every Day
Eredeti kiadási éve: 2020
Magyar fordítás kiadási éve: 2024
Kiadta: Pioneer Books
Fordította: Nagy Szilvia :)
Oldalszám: 432
ISBN: 9786156644664
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése