Milly Johnson: Karácsonyi gyermekáldás (The Mother of All Christmases)

Miről szól:

 

Történetünk főhősei három várandós kismama, akiknél mind meglepetésszerűen kopogtat a pocaklakó, új, váratlan és ismeretlen élethelyzetet teremtve a számukra. Eve férjével egy téli vidámparkot üzemeltet, nyakig van a felújítási és bővítési munkálatokban, szeretne majd valamikor gyereket, de most nem ez a legmegfelelőbb idő a babázásra. Annie-nek és férjének egy kis karácsonyi cracker gyáruk van, s miközben megrendelésük akad bőven, híján vannak az alkalmazottaknak, így ki se látnak a munkából, ráadásul Annie már közelít az ötvenhez, ami nem éppen a legideálisabb életkor a családbővítésre. Palma pedig béranyaságot vállal, hogy a pénzből új életet kezdhessen, de az nem volt része a terveinek, hogy új életébe a pici is elkísérheti őt. Hármójukat összeköti az állapotos kismamáknak létrehozott Karácsonyi Puding Klub, ahol együtt készülnek a csöppségek érkezésére, miközben egymást támogatva életre szóló barátságok is születnek közöttük.

 

Könyvtündér a sorok között:

 

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én képtelen vagyok karácsonyra hangolódni december előtt. Mindig is idegesített például, hogy már jóval előtte megjelennek az ünnepi díszek és portékák az üzletekben, őszi dekorációt keresve is angyalkák, hóemberek és karácsonyfagömbök pislognak vissza az emberre már szeptemberben, de vannak olyan szakmák, ahol elkerülhetetlen, hogy időben kapcsoljon az ember. Műfordítóként valahogy így lettem most én is kénytelen a nyár közepén karácsonyi dalokat hallgatni, gondolatban egy karácsonyi vidámparkban bóklászni, és kitanulni a karácsonyi crackerkészítés fortélyait, hogy aztán a többi könyvmoly az igazi karácsonyra már a fa alá kaphassa a Jézuskától Milly Johnson vadiúj „karácsonyi” regényét, a Karácsonyi gyermekáldást. (Ez még csak a bevezető volt, de ha valakinek önmagában nem lennék elég szórakoztató, javaslom, hogy most kezdjétek az ivós játékot, és hörpintsetek egyet valahányszor leírom, hogy karácsony!)

Kezdjük azzal, hogy miért is tettem idézőjelbe, hogy „karácsonyi” regény. Hát azért, mert szerintem nem az. Bár kétségtelenül ajánlom inkább egy forró, pillecukros kakaót iszogatva, pihepuha plédbe burkolózva olvasgatni a kivilágított karifa mellett, mint negyven fokban a tengerparton, mert tény, hogy vannak benne karácsonyhoz fűződő elemek, de maga a történet valójában egyáltalán nem az ünnepről szól, és úgy istenigazából szerintem a hangulatát sem hozza, ami nem feltétlenül baj, csak angolul és magyarul is félrevezetőnek tartom a címét, mert aki valami Hallmark Channel vagy manapság már inkább Netflix-féle karácsonyi történetre vágyik, az lehet, hogy nem egészen azt fogja kapni, amire számított.

 

Képek forrása: Pinterest

Akik olvasták és szerették Milly Johnson első regényét, a Yorkshire puding Klubot, illetve a Nyári flörtöt, a Fehér esküvőt, a Teaház a sarkont, az Itt jönnek a csajokat, a Délutáni tea a Napraforgó Kávéházbant, a Napsütés a Vadvirág Kunyhó fölöttet, a Légvárak és régiségeket, valamint a Téli lángot, azok valószínűleg elégedettek lesznek az írónő ezen agyszüleményével is, karácsony ide vagy oda, hiszen visszaköszönnek benne korábbi karakterek, a stílus pedig a tőle megszokott könnyed, humoros, nőcis, miközben azért komoly témákat is érint. De természetesen önálló regényként is teljesen megállja a helyét. Ezt onnan tudom, hogy én magam nem olvastam az előzményeket, mégis élveztem. (Akik viszont olvasták, és eltéréseket vélnek felfedezni a korábbi fordítók munkáihoz képest, mea culpa, sajnos nem volt időm az előző kilenc könyvön átrágni magam, remélem, hogy nem kerültek bele zavaró átfogalmazások.)

Na, de hogy akkor miről is szól a történet, ha nem a karácsonyról? A rengeteg felvonultatott karakter közül három főszereplő hölgy emelhető ki, akik bár életkörülményeiket tekintve egészen különbözőek, egy dolog összeköti őket, méghozzá az, hogy mindhárman babát várnak, s ennek kapcsán találkoznak is egy kismama csoportban, a Karácsonyi Puding Klubban. Hogy hogy jön ide a karácsony? Hát úgy, hogy mindannyian karácsony tájékára várják a baba megszületését. Vagyis ha kicsit utánaszámolunk, rögtön rájövünk, hogy a kilenc hónapnak, amit felölel a történet, a nagyja bizony nem karácsonykor van… Az írónőnek úgy sikerült megoldania, hogy a regényben mégis télen-nyáron karácsony legyen, hogy az egyik hölgy (Eve) és férje egy Winterworld nevű vidámparkot üzemeltetnek, ami egyrészt nem csak az ünnepekkor látogatható, másrészt tavasszal-nyáron karbantartják, melynek bonyodalmai tán egy egész könyvet is kitennének (sőt, a Téli láng is itt játszódik, tehát kettőt is), a másik kismamának (Annie) és férjének pedig cracker, avagy karácsonyi pukkantós műhelyük van. Hozzájuk csatlakozik a harmadik, legfiatalabb és legkülönlegesebb főszereplőnk (Palma), akinek az élettörténete talán a legérdekesebb szál a könyvben, ami a legtöbb drámát és egyben a legfelemelőbb pillanatokat, valamint a legnagyobb fejlődési ívet is tartogatja.

 

Képek forrása: Pinterest

Ha a mellékszereplőket is hozzáveszem, a regény legalább hat történetszálon  fut – Eve, Annie és Palma történetei, Palma bokszoló barátjának pályája, Eve egyik alkalmazottjának, a mindig morgó, ám melegszívű Effinnek a kálváriája, és hát ott van még a klubba járó többi kismama, különösen a szabadszájú Di, aki a legtöbb könnyezve röhögős poént szolgáltatja a találkozókon, illetve muszáj még megemlítenem Gill és Iris párosát is, a pukkantós műhelyben dolgozó két matrónát, akik Dihez hasonlóan kimeríthetetlen humorforrások –, úgyhogy unatkozni biztosan nem lehet rajta, csak győzzük követni a sok nevet és a szálak összefonódását! Annyi minden van ebben a regényben, olyan szerteágazó, hogy a sztori ecsetelésébe bele sem kezdenék, de a fő motívum, ami összetartja az egészet, az a babavárás sokszor könnyfakasztóan nehéz, máskor rekeszizomgyötrően humoros, időnként áldott, helyenként áldatlan állapota. E téren egyébként nem finomkodik a szerző, nem egy álomvilágot fest le, úgyhogy aki parázik attól a bizonyos kilenc hónaptól, vagy most lett pozitív a tesztje (mármint a terhességi, nem a covid… 2021-ben ez az asszociáció sajnos még mindig nem egyértelmű), annak lehet, hogy nem ez a könyv a legideálisabb karácsonyi ajándék, vagy nem is tudom, a parát biztos nem enyhíti, maximum röhögve paráztat tovább.

Mint írtam, Milly korábbi regényeit nem ismerem, A pompás Mrs. Mayhew kapcsán találkoztam vele először, amit szintén volt szerencsém lefordítani, így nagy összehasonlítási alapom nincs, de aki már eddig is kedvelte, az szerintem most sem fog csalódni benne, aki pedig most ismerkedne vele először, annak is bátran merem ajánlani (mondjuk Mrs. Mayhew története engem egy fokkal talán jobban lekötött). Összességében szeretem az írónő stílusát, a humorát, az életkedvét, a könnyedségét, az életszagú csajosságát (ami alatt azt értem, hogy jóval közelebb áll hozzám, mint például a Szex és New York-féle súlytalan dívalét), és azt, hogy a chick-lit műfaj sajátosságain túl azért szól ő jóval komolyabb, mélyebb témákról is, mint a „live, laugh, love” életérzés.

No, tehát, ha valaki úgy érzi, most csillapíthatatlan kedvet kapott, hogy az adventi hangolódás közben vagy a karácsonyfa mellett közel egy tucat nő várandóssági élményeiről olvasson és arról, hogyan egyeztetik össze a pocaklakót életük más aspektusaival, akkor ennél a könyvnél jobbat idén már biztos nem fog találni. Ha pedig valaki úgy keveredett ide, hogy már túl is van rajta, kommentben örömmel veszem a véleményeket!

 

Tündérfaktor:

10/7

 

 

Könyv adatai:

Eredeti címe: The Mother of All Christmases

Eredeti kiadási éve: 2018

Magyar fordítás kiadási éve: 2021

Kiadta: Pioneer Books

Fordította: Nagy Szilvia :)

Oldalszám: 495

ISBN: 9786156187581