Az éjszaka közepén egy sápadt, vidéki tinilány érkezik a seattle-i rendőrségre, hogy bejelentsen egy gyilkosságot. Kifejezetten Lucy Thorne FBI ügynököt kéri, csak vele hajlandó beszélni. Elárulja, hol találják a holttestet és a gyilkos fegyvert, amivel leszúrtak egy kisfiút, valamint hogy egy bibliai idézetet véstek a mellkasába. Hogy honnan tudja mindezt? Onnan, hogy ő tette. De egy szóval sem hajlandó többet mondani. Lucy ennyivel akár le is zárhatná az ügyet, de ha a biztonság kedvéért kíváncsi az indítékra is, a helyszínre kell utaznia, hogy kiderítse, mi is történt valójában.
Könyvtündér a sorok között:
Brianna Labuskes egy idahói kisvárosba kalauzol minket, ami akár idilli is lehetne, ha nem tünedeznének el vagy halának meg rejtélyes körülmények között a helyiek, különösen a fiatalok és az egész pici gyerekek. Merthogy nem Eliza, a tinilány feltételezett gyilkossága az egyetlen hasonló furcsaság a környéken, és ez hamar ki is derül a helyi seriff, annak helyettese és a halottkém beszámolóiból, valamint a helyi pletykákból, úgyhogy ezzel talán még nem árulok el hatalmas titkot. A helyzetet további baljós köntösbe burkolja, hogy a lakosok nagy része egy szektaszerű vallási közösség tagja, mely évek óta zajló harcot folytat vélt vagy valós önrendelkezési jogáért, amit egy mentesítő törvény nevezetű jogi kiskapu biztosít nekik. Ez a kormányzattól való függetlenedés bizonyára más területeken is megnyilvánul, de a regényben arra az egészségügyi kérdésre van kihegyezve, hogy hitükre hivatkozva milyen mértékig kötelesek például orvosi ellátást igénybe venni vagy gyógyszereket alkalmazni, ha egyszer az ő meggyőződésük szerint Isten okkal betegít meg, és majd ha ő úgy akarja, meg is gyógyít. Mindezek ismeretében azért már pislákolhat a jelzőfény, hogy milyen irányban érdemes szimatolni a nyomozás során.
Ahogyan a szekta vallási kérdésekben, úgy FBI ügynökünk is hajlamos fanatikus módjára bevonódni egy-egy ügyébe, ezért a főnöke figyelmezteti is, hogy ne veszítse el a hidegvérét, józan ítélőképességét, és egy hétvégénél nem is kap többet az ügy felgöngyölítésére. Ha ez idő alatt nem talál semmi rendkívülit, lezárják az ügyet. De persze talál. Még úgy is, hogy bár a helyi kollégákkal közös a cél, ők is annyi titkot őriznek, hogy időnként akarva-akaratlanul is hátráltatják a munkát. Ám Lucyt nem lehet vakvágányra terelni, kiélezett érzékei előtt nem maradhat észrevétlen az interjúalanyok testbeszédének egyetlen rezdülése sem. Egy kicsit talán túl is van tolva ez a „szuperereje”, de egy képzett FBI ügynöknek talán még el is hiszem, hogy egy pislogásból is ki tudja olvasni a gondolataimat (talán).
 |
| Képek forrása. Pinterest |
Amin még lehet esetleg szemöldököt ráncolni, az az eseményeket beindító tinilány, Eliza alakja és gondolatmenete. Ha elfogadjuk azt az alapvetést, hogy egy szektában felnőve, ami gyerekkorunk óta mossa az agyunkat, lényegében nem is ismerünk más életvitelt, ebből kifolyólag máshogy látjuk a világot, és más értékeket vallunk, akkor szerintem el lehet fogadni Eliza döntéseit, de bevallom, azt a részét nem egészen értem a sztorinak, hogy miért volt szükség a nyomozó előtti némaságra. A regény arra hivatkozik, hogy ezzel keltette fel Lucy kíváncsiságát, hogy ha át akarja látni a teljes képet, utazzon a helyszínre, és kezdjen nyomozni. De semmi garancia nem volt arra, hogy ne süljön el rosszul ez a feltételezés, és ne zárják le rögtön az ügyet, ha egyszer megvan a gyilkos, az áldozat, a gyilkos fegyver és még a vallomás is. Miért ne lehetett volna beszámolni a gyanúról, hogy mi folyik a városkában, hiszen utána ugyanúgy megindult volna a nyomozás, sőt, csak azzal az aprócska különbséggel, hogy fényévekkel könnyebb dolga lett volna az FBI-nak. (Persze akkor lehet, hogy regény se lett volna belőle...)
Igazából már csak a fordítás közben éreztem úgy, hogy kicsit lassan csordogál a nyomozás, és akár még repetitívnek is nevezhetnénk bizonyos elemeket, de ez első olvasatra nem tűnt fel. Én izgalmasnak találtam a detektívmunkát, alig tudtam letenni, mert hajtott a kíváncsiság, hogy ki lesz a főgonosz, és milyen motivációk állnak majd a háttérben, de tény, hogy inkább a nyomozás folyamatán van a hangsúly, mint a gyilkosságokon, tehát aki valami vértől fröcsögő, körömrágós krimi-thrillerre vágyik, az rossz felé keresgél. De ha ezt a könyvet választja, egy izgi nyomozás keretein belül betekintést nyerhet az FBI munkáján túl az USA peremvidékein burjánzó fundamentalista vallási közösségek hétköznapjaiba és gondolkodásmódjába is, betekintést a falak mögé, amikbe az állam, a törvényalkotás és a rendvédelmi szervek ütköznek, valamint a következményekbe, amiket az „Úr nevében” mentalitás okoz.
Lehet, hogy e tekintetben túl pesszimista vagyok, ezért mea culpa, ha vallásos olvasóimnak ezzel a lelkébe taposok, de én úgy vélem, a vallás sajnos két dologra jó atombiztosan: hogy viszályt szüljön, és hogy legyen mivel takarózni, miközben pusztítjuk egymást. Az én olvasatomban ezt a regény története is alátámasztja, de hogy ne legyek igazságtalan, arról is szót kell ejtenem, hogy a könyv, bár ebbe a kétes közegbe helyezi az eseményeket, valójában nem kifejezetten az ilyen jellegű vallási közösségeket támadja, vagy legalábbis nem csak felettük ítélkezik. Ahogyan az a végkifejlet után többször is elhangzik, egy (sorozat)gyilkos hiába tűzi zászlajára Isten nevét, mozgatórugója valójában a gyilkos késztetés, és cselekedeteire nem lehet elfogadható magyarázat, hiába próbálja a nagyobb jóra, az égben lakó szakállas bácsira vagy a húsvéti nyúlra kenni. És bár a vallási közösség negatívumai lényegesen nagyobb hangsúlyt kapnak a történetben, kicsit figyelmesebben olvasva, kicsit a sorok közé pillantva azért bizony odaszúr a hatalomnak is, hiszen a döntés- és törvényhozás az állam kezében lenne, a korrupció és az önös érdek érvényesítése azonban még nyugaton sem ismeri az erkölcsi határokat.
És ha már a hatalomnál és a politikai vonalnál tartunk, még halkan megemlíteném az „akkumulátorgyár” szót is – ami már különösebb fejtegetés nélkül is indulatokat szít manapság –, mert aki elolvassa, bár a könyvben sincs ez a vonal komolyabban részletezve, azért tud majd párhuzamot vonni kis hazánkkal, csak hogy finoman érezzük, nincs is olyan messze tőlünk ez az ámerikai história. Hiszen a sorozatgyilkosok lehet, hogy a hanyatló nyugat ópiumgőzős termékei (amúgy nem), de aksigyárak már itt az átkosban is gombamód növögetnek ki a földből, úgyhogy lehet elmélkedni, vajon melyik is károsabb az egészségre...
Tündérfaktor:
10/8
Könyv adatai:
Eredeti címe: Her Final Words
Eredeti kiadási éve: 2020
Magyar fordítás kiadási éve: 2024
Kiadta: Alexandra
Fordította: Nagy Szilvia :)
Oldalszám: 392
ISBN: 9789635826834
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése