Miről
szól:
A
világvárosok egyik dobogósának szívétől, Manhattantől egy köpésre található a
még mindig New York Cityhez tartozó Brooklyn egyik városnegyede, Williamsburg.
Az álmok, a lehetőségek és a sokszínűség hazájának ebben a kerületében élnek a
második világháború után kivándorolt ultraortodox szatmári zsidók. Az
olvasztótégely őket is befogadta, ám ők nem lettek amerikai világpolgárok,
megőrizték hitüket és szigorú szabályaikat, sőt, még tovább szigorítottak
rajtuk. A kívülállók számára érthetetlen, zárt közösségükbe nyújt betekintést
Deborah Feldman, aki köztük született, köztük nőtt fel, ám lelke mélyén mindig
is érezte, hogy ő más, neki nem elég az engedelmes leány és a jóravaló feleség
szerepköre. Többre vágyott, meg akarta ismerni, bejárni, meghódítani a világot,
mert az nem csak azoké, akik teleszülik... A külvilágból vajmi kevés inger érte,
annak ellenére, hogy a felhőkarcolók karnyújtásnyira keretezték a látóhatárt,
de az ő kíváncsisága sosem lankadt, titkon olvasott, művelődött, álmodozott egy
szabadabb életről. Amikor tizenhét évesen férjhez adták, reményeivel
ellentétben a világ nem nyílt ki előtte, sőt, az érzelemszegény házasélet újabb
súlyos megpróbáltatások elé állította. Amikor pedig gyermeke született és már
nem csak saját magáért és jövőjéért felelt, képtelen volt tovább eleget tenni a
haszid közösség elvárásainak, összeszedte minden bátorságát, elvált,
elköltözött és egyedülálló fiatal édesanyaként a küzdelmektől szintén nem
mentes szabadságot választotta.
Könyvtündér a sorok között:
Feldman
történetével első körben az azonos című Netflix sorozatnak hála találkoztam. Az
tízből tíz pont, mese nincs, aki még nem tette, nézze meg! Ezt követően fel is
dobtam várólistára a könyvet és végre eljutottam odáig, hogy el is olvassam.
Most pedig itt ülök levitáló ujjakkal a billentyűzet fölött, azon tépelődve,
hogy könyvtündér létemre kijelenthetem-e kerek perec, hogy a film jobb, mint a
könyv?… Kijelentem!
A
sorozat minden tekintetében príma. Először is informatív, bemutatja a zsidók
egy olyan extrém közösségét, amiről sokan talán még soha nem is hallottak. A
főszereplő csajszit hamar a szívébe zárja a néző és így az első pillanattól
kezdve körömrágósan izgalmas a története, a szökése ebből a végtelenül
leszabályozó környezetből. Érdekes az ő belső fejlődési ívét végigkövetni, egy
merő dráma az egész, de közben tele van felemelő pillanatokkal, különösen a
végén, amikor énekel, az nekem atombomba katarzist jelentett.
Na
és akkor elkezdtem olvasni a könyvet és már a felénél jártam, amikor még mindig
csak vártam, hogy mikor indulnak már be a képernyőn látott események. Aztán
szép lassan rá kellett jönnöm, hogy a sorozat kevésbé adaptáció, mint inkább
„igaz történet alapján” vászonra álmodás, ami hétszentség, hogy megdobta a
könyv eladási számait, de ha valaki ugyanazt a sztorit várja, az vice versa
csalódni fog, bármelyikkel is kezdjen. Azt leszámítva ugyanis, hogy a történtek mindkét
feldolgozása egy a szatmári zsidók közösségében öntudatra ébredő lányról szól,
nem sok az egyezés.
 |
| Képek forrása: Pinterest |
A
sorozat igazán izgalmas, maga a szökés és a berlini kultúrsokk bemutatása is,
míg a könyvben valójában nincs semmi menekülés, bujkálás és külföldi
újrakezdés. Feldman sokkal több időt fordít eseménytelen gyerekkorának, majd a házasságának és szexuális életének bemutatására, és mint az a beszámolójából kiderül, idővel férjével együtt költöztek kicsit távolabb az ultraortodox környezettől, hogy szabadabban élhessenek, amit
különösebben senki sem sérelmezett. De aztán Feldmannak ez is kevés volt, igazi
világi nő akart lenni, megtanult vezetni, főiskolára kezdett járni, melltartóégetés gyanánt farmerbe bújt, majd végül a válás mellett
döntött. Ez biztosan nem volt könnyű, különösen a közös gyerek elhelyezése
kapcsán, és ez lehetett volna talán a könyv legdrámaibb része, de egyáltalán
nincs kifejtve, hogy milyen jogi hercehurcán keresztül sikerült végül
megtartania a fiát, mindenesetre a sorozatban látott folyamatos fenyegetésnek
és üldözésnek a könyvben nyoma sincs. Persze ez nem von le az írónő
williamsburgi megpróbáltatásainak mértékéből, már ha elhisszük neki, hogy tényleg olyan rémes volt ott felnőni...
A könyv ismeretében a sorozat túl van dramatizálva a valósághoz képest, nekem mégis az lopta be magát mélyebben a szívembe. Ha nem láttam volna, a könyv is valószínűleg jobban lenyűgözött volna, így viszont hiányérzetem maradt utána. De legalább kapunk extra információkat, amiket a sorozatból nem, így nem bántam meg, hogy elolvastam, és az is igaz, hogy amilyen döcögősen indultam vele, a végére gyorsan kiolvastam, mert azért sikerült berántania. Mégis az a sanda gyanúm, hogy Feldman sokkal inkább jelenségként érdekes és a történetével tátott szájú hallgatóság előtt turnézhat a világban, mert az emberek vevők a furcsaságokra, különcségekre, de mint írónő, nem egy nagy durranás. Jó, lehet, hogy túl szőrösszívű vagyok, mert végül is nem ír rosszul és ez volt az első memoárja. Az eredeti beszámoló 2012-ben jelent meg, majd 2014-ben követte az Exodus című folytatás, ami nálunk jövőre várható. Csak ha ez a téma kifúj, nem tudom, vajon képes lesz-e még valami újat robbantani, mert ha a hátterét elengedjük, nem túl érdekfeszítő a stílusa.
Nem
akarnám elvitatni az érdemeit, azért az kétségtelen, hogy nem lehetett könnyű
bejárni azt az utat, amit ő, bár akit ebben a közegben nevelnek, az nyilván
könnyebben is adaptálódik, mintha az olvasót kényszerítenék hirtelen erre az
életvitelre, a lázadás meg amúgy is minden tinédzserrel együtt jár. Az is dicséretes, hogy tapasztalatait ilyen részletességgel
megosztotta a nagyvilággal. Nekem azonban a sorozat Estherével ellentétben egy
eléggé öntelt karakter képe bontakozott ki Feldmanról, aki mindenkinél jobbnak és feljebbvalónak hiszi magát, ami nem túl pozitív. Persze egy olyan közegben,
ahol a többi lány jó, ha egyáltalán tud rendesen olvasni, mert úgyis csak a
babagyár funkció az életcéljuk, a különlegesség és felsőbbrendűség érzése talán megbocsátható,
engem azért picit zavart ez a Wonder Woman előadásmód.
 |
| Deborah Feldman |
Ami még zavart, hogy nagyon hiányoltam egy szólistát mellékletként, mert ugyan
a zsidó kifejezések egy részét rögtön meg is magyarázza a szövegben, nekem időnként már
telítődött a puttonyom az ahhoz hasonló mondatoktól, hogy Miközben Zeidy
strájmliban és kittelben mondta a hávdálát Sábeszkor, Bubby kikeverte a tésztát
a pészahi barheszhez...
Sajnos
nem tudhatom, hogy a sorozat megtekintése előtt mennyire jött volna be a könyv,
lehúzni nem szeretném, mert önmagában alapvetően nem sok kifogásolnivalót találtam benne,
szóval egynek elmegy, de a sorozat szerintem fényéveket ráver, így a nyomtatott
változatért most nem tudok annyira rajongani. Ellenben a sorozatot mindenképp
pótolja, aki még nem tette magáévá, mert az pöpec, akarom mondani, kóser!
Tündérfaktor:
10/7
Könyv
adatai:
Eredeti címe: Unorthodox – The Scandalous Rejection of My Hasidic Roots
Eredeti kiadási éve: 2012
Magyar fordítás kiadási éve: 2020
Kiadta: Libri
Fordította: Getto Katalin
Oldalszám: 395
ISBN: 9789634330271
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése