Jodi Picoult: Ítélet

Miről szól:

Jack St. Bride börtönbüntetésének letöltése után azonnal új várost, új munkát, új embereket, új életet keres, hogy meneküljön a skatulyából: nemi erőszaktevő. Bár állítása szerint ártatlanul vádolták, ügyvédje javaslatára mégis elfogadta az alkut, bűnösnek vallotta magát, s így csak nyolc hónapot kapott és egy jövőjét is meghatározó, levakarhatatlan bélyeget. De Salem Falls kisvárosában úgy tűnik, megtalálta, amit keresett. Sőt, Addie Peabody személyében talán még többet is. A boldogság azonban nem tarthat sokáig, hiszen a múltja ide is elkísérte Jacket.

Gillien, Chelsea, Whitney és Meg Salem Falls üdvöskéi, apuci kedvencei, akik az unalmas kisvárosi hétköznapokat a suli mellett egy kis boszorkánysággal próbálják feldobni. Hisznek a pogány wicca vallásban, melynek szertartásait titkon gyakorolják is. Jack érkezése az ő életüket is felkavarja. Nem csak azért, mert hamar elterjed a híre, hogy veszélyes bűnelkövetőről van szó, akitől féltve már-már szobafogságra ítélik őket szüleik, hanem mert a férfi ráadásul igencsak jóképű, s ez felpezsdíti a lányokat. Különösen Gilliant, aki addig keresi a bajt, míg az rá nem talál.

Egy furcsa, sötét éjszaka végül újabb vádakhoz vezet, és Jacket ismét letartóztatják, aki ezúttal, bár még lehetetlenebbnek tűnik, hogy bizonyítsa, mindenáron kiáll saját igaza mellett. De vajon arról, aki egyszer már ült börtönben ugyanazért a bűnért, most elhiszik-e, hogy ártatlan?

Könyvtündér a sorok között:

Jodi Picoult

Jodi Picoult legújabb regényének valójában csak a magyar fordítása új, a történet már 2001-ben megjelent. Akárhogy is számolom, az már tizenhét éve történt, és ugyan ez nem von le semmit a könyv élvezhetőségéből (hiszen Jodi Picoult!!!), azért az értékeléshez hozzátartozik, hogy nem Picoult fejlődési ívének csúcsát olvashatjuk. (Bár az sem törvényszerű, hogy a legfrissebb alkotás lesz a top, arról meg már nem is szólva, hogy ízlések és pofonok, ugye.)

De még mielőtt bárki azt hinné, hogy elégedetlenkedni fogok, gyorsan le is szögezném, hogy az írónő továbbra is egy csoda! Évente jelentkezik egy ponyvának koránt sem titulálható alkotással, mindegyikben komoly tabutémákat feszegetve, súlyos morális dilemmákat körbejárva, titkokat leleplezve, jellemzően tárgyalásra citálva szereplőit, ahol nehéz döntések elé állítja őket és minket, olvasóit egyaránt, miközben folyamatosan húzza ki lábunk alól a biztosnak vélt talajt, hogy aztán kénytelenek legyünk levetni előítéleteinket, felismerve, hogy az éremnek mindig két oldala van.

Most sem történt ez másként a tanár-diák viszony, a nemi erőszak, a beskatulyázás jelensége és a boszorkányság tabutémáinak segítségével. Persze a jó témaválasztás még csak fél siker. Az sem árt, ha úgy írunk, ha úgy tudunk fogalmazni, ha olyan a stílusunk, mint Jodi Picoultnak, na meg, ha olyan lelkiismeretes és maximalista kutatómunkát végzünk, mint ő. Közel 500 oldalával most sem fogta vissza tollát az írónő, ennek ellenére egyetlen unalmas momentumot sem találtam benne (na jó, talán egy-két gyerekkori visszaemlékezés feleslegesnek tűnt), sőt az utolsó negyedet már egyhuzamban darálták be szemeim az éjszaka közepén. A könyv hossza egyébként lehetőséget ad arra is, hogy ne csak szigorúan a főszereplő(k) sztoriját ismerjük meg, hanem szinte minden karakter (márpedig abból jó sok van!) múltjába betekintést nyerjünk, és bizony van mit nézni! Lehetne külön regény a gyermekét elvesztő Addie életéről is, aki a tragédiát feldolgozni képtelenségében vagy épp megküzdési stratégiaként úgy tesz, mintha kislánya még mindig élne. (A fogantatás körülményeiről már nem is beszélve, de nem akarok spoilerezni.) Ugyanígy érdekes Addie apjának, Roynak a háttértörténete is felesége halálával, a bisztróval, az alkoholizmussal. (Hozzá fűződik egyébként kedvenc jelenetem is, amikor a tárgyalóterembe berobban a frissen sütött muffinokkal és szendvicsekkel. Ott konkrétan felnevettem éjjel háromkor. És itt jegyezném meg, hogy Picoult különben nem csak a vérkomoly, gyomorszájonrúgós témákhoz ért, a humora is kiváló!) Gillien is megérdemelt volna legalább egy epilógust, hogy mi történt vele és édesapjával. Aztán Meg rendőr apjának korántsem makulátlan múltja se piskóta, az ő fejébe is belemásznék néhány oldal erejéig. És az ügyvéd (Picoult visszatérő szereplője) meg az ügyész utóélete is izgalmas lehetne. Az eddig felsorolt szereplők életébe valamelyest így is bepillantást nyerhetünk, de aztán ott van még például az esküdtszék is, akikről tulajdonképpen semmit nem tudunk meg, pedig az is megérne egy misét, hogy mi folyik abban a kis szobában, ahová elvonulnak döntést hozni, miről beszélgetnek, mi alapján ítélnek, számomra ugyanis a „bűnös/nem bűnös” végszó kicsit hirtelen hangzott el.

Képek forrása: Pinterest

Na de nem is én lennék, ha maximálisan elégedetten szórnék egy tízpontost és tovareppennék a következő olvasnivalóra, úgyhogy elő a nagyítókkal, keressünk néhány hibát! Bár az Ítélet remekül kidolgozott, szórakoztató és gondolatébresztő olvasmány, mégsem hozza maradéktalanul az igazi Picoult-féle letaglózó fordulatokat. Akkor lenne tuti a dolog, ha fejezetről fejezetre ingadoznánk főszereplőnk, Jack bűnösségének kérdésében, de nehéz az olvasót elbizonytalanítani, ha főhősünk földre szállt angyalként van ábrázolva, akinek erkölcsi iránytűje mindig a mennyország felé mutat… csak hát a szexi tinilányok meg mindig rosszban sántikálnak. Tehát vártam volna valami extrát, valami megdöbbentő csavart, ami most elmaradt, bár azt simán el tudom fogadni, hogy az esküdtszéknek vagy a kisváros lakóinak egyáltalán nem volt ennyire könnyű dolga az ítéletnél.

Picoult azért jó szokásához híven most is tartogat némi meglepetést a végére. Itt is robbant két bombát, de azok inkább csak pukkannak, és a füstjük kaparja a torkunk, de heuréka-élménnyel nem szolgálnak. Az egyik (Addie megrontói) tényleg üt, bár nem befolyásol semmit, a másikkal (Gillian apucikája) pedig a legutolsó mondatig vár, de az már valójában szerintem az elejétől sejthető volt, ráadásul ezzel sem kezd semmit, pedig jólesne valami elégtétel.

De mindezek nem zavarták az olvasásélményt. Amiért viszont kifejezetten haragszom, az nem Picoult hibája, hanem a fordítóé, szerkesztőé, lektoré, fene tudja ki cseszte el, de baromi bosszantó, hogy kb. kétoldalanként futott át az agyamon, hogy Jodi Picoult ide vagy oda, én kivágom a kötetet az ablakon, annyi gépelési hiba van benne!!! Kedves Babits Péter fordító, Szabó Tibor Benjámin felelős kiadó, Kónya Orsolya felelős szerkesztő, vagy a nyomdászok, nem tudom melyikük a ludas, de szégyelljék magukat, hogy ezt így jóváhagyták! Elhiszem, hogy sok a meló és kevés az idő, de amit itt műveltek, azért nagyon megérdemelnének egy wicca rontást!

Összességében azt mondom, hogy a Jodi Picoult munkásságát kevésbé ismerők talán lemennek hídba az Ítélettől, mert valóban remek könyv, szuperül összeszedve és megírva, mintha film peregne a szemed előtt olvasás közben, ahogyan azt az írónőtől megszokhattuk, de az általam eddig olvasott műveivel nem vetekszik, bár nem is raknám a lista aljára, de kétségtelenül vannak előtte mások a sorban. Számomra továbbra is A nővérem húga, a Tizenkilenc perc és a Vezeklés a favoritok.

Mindenesetre elgondolkodtató (szinte üdítő) a #metoo-kampányok aranykorában olyan történetet olvasni egy íróNŐtől, melyben a férfi vádlott talán mégsem maga az ördög, csak egy szerencsétlen kuki, aki hihetetlen módon kétszer esik ugyanabba a lyukba, mert igenis léteznek rosszindulatú, hazug némberek is e Föld kerekén, akik csak figyelemre vágynak, vagy a saját bőrüket mentik, vagy bármi hasznot húznak egy szaftos vádból (khm khm vajnatimi khm kuc-kuc… bár az a sztori kuszább, mint Jacké, úgyhogy inkább csöndben maradok). Szóval szegény szerencsétlen Jack, kellett neked középsuliban zavart lelkű, hormontúltengéses tinilányokat felkarolnod, te merő jóindulat töritanár és fociedző, te! Jaj, most hirtelen egész megsajnáltam a veszettül jóképű, gazdag, sikeres, fehér, harmincas pasikat… ja nem. (De a börtön azért kicsit túlzás.)

Tündérfaktor:

10/8

Könyv adatai:

Eredeti címe: Salem Falls

Eredeti kiadási éve: 2001

Magyar fordítás kiadási éve: 2018

Kiadta: Athenaeum

Fordította: Babits Péter

Oldalszám: 495

ISBN: 9789632937571