Miről
szól:
Johanna
pontosan tudja milyen egy bántalmazó családban, erőszakos apa és alkoholista
anya mellett felnőni. Ezért is tesz meg mindent, hogy öccsének ne kelljen
hasonló körülmények között élnie. Mivel ő tartja el tehetetlen anyját,
testvérét és önmagát is, anyagi támogatás reményében az idősebb, gazdag pasik
közül válogat. Jövőre vonatkozó tervei eddig beváltak, már csak egy házassági
ajánlatra vár. Ám ekkor találkozik Cameron McCabe-bel, aki fiatal, szexi és
minden kétséget kizáróan szikrázik közöttük a levegő, hiszen Cam is első
látásra levetkőzteti szemével Jo-t. De Cam nem pénzes pasas, ráadásul nem
szingli, ahogyan Jo sem. Vajon tudnak egymásnak ellenállni? (Ugye tudjuk, hogy
nem?!)
Mióta elindítottam a blogom, igyekszem
minden olvasott könyvről véleményt írni és nagyon nehezen mondok le egy-egy
kritikáról, de előfordul, hogy olyan semleges számomra egy mű, hogy egyszerűen
nem tudok mit írni, vagy ha már az erotikus-new adult műfajnál tartunk, nem
tudok mi újat írni… A London Roaddal
kapcsolatban is hasonlóan érzek most, úgyhogy bevezetem a villámvélemény kategóriáját.
Tehát csak néhány gondolat következik és kivételesen tényleg nem leszek hosszú.
Először
is szögezzük le, hogy ilyen borítóval sose vennék le könyvet a polcról, de azért
ingyen pdf-ben ráfanyalodik az ember lánya… Különösen, ha azt vesszük, hogy a Dublin Street ebben a kategóriában
már-már egyik kis kedvencem volt, de a folytatás(ai)ra azért nem izgultam rá. Aztán
Molyon az egyik figyeltem az egekig magasztalta a könyvet, sőt jobbnak értékelte,
mint az első részt, úgyhogy mégis kedvet kaptam elolvasni. Hát nem vagyunk egy
hullámhosszon…
Az
elején untam az egészet, semmi újat nem nyújtott, nem tudott ébren tartani.
Aztán a negyede tájékán (amikor főhőseink véletlenül szomszédok lesznek) beindult a sztori, felkaptam a
fejem, elkezdtem érdeklődni, elkezdtem izgulni, hogy most mi lesz, hátha kezdődik
valami poénos csipkelődős huzavona, de nem sokáig tartott a lendület, megint
hamar beleuntam és az unalom hősiesen kitartott az utolsó szóig. Pedig a
történet nem is lett volna bóvli. (Igen, annak üzenem, aki felkapta a fejét a történet
említésére, hogy tényleg van benne, ami már önmagában is egy kisebb csodával ér
fel a műfajon belül.) A családon belüli erőszak, kiszolgáltatottság és a testvéri
szeretet és összetartozás komoly témáinak feszegetése amúgy felüdülés volt (lett
volna), akárcsak a vastag pénztárcára hajtó csinibabák kritikája, de összességében
az erotikus-romantikus vonallal együtt olyan érzésem volt, mintha egy eltúlzott,
túljátszott szappanoperát néztem volna a Zone Romaticán.
A
klisék itt sem bújtak vissza a barlangjukba. Tele van már a tarisznyám a
tökéletes külsejű cicababákkal, akik még ráadásul tisztában is vannak adottságaikkal
és saját karcsúságukhoz, frissen mosott, vállukra omló dús fürtös hajukhoz, meg
a hetyke cicijeikhez zengnek ódákat és percenként nedvesedik a bugyijuk. De
legalább most nem multimilliárdos két lábon járó öltöny-nyakkendő kombók
kergettek esetlen titkárnőket az íróasztalok labirintusában. Ez is haladás,
sőt, a sorok között pont hogy üdítő kritikát kapunk az anyagias gold digger luvnyákról.
Viszont amitől mindennél jobban falra másztam, az a sírás-rívás-könnyáradat
mennyiség, ami a szentimentális jeleneteknél elragadta főszereplő leányzónkat,
mert meghatódni lehet, amikor szépeket mondanak nekünk, de zokogni? Egyáltalán
a szóhasználat sokszor irritált a könyvben, ami elég necces, mivel különösen
egy ilyen erotikus sztorinál nagyon oda kéne figyelni, hogy milyen szavakat
használ az író/fordító, mert könnyen nevetségessé vagy kínossá válhat tőle a
dolog.
Igazából
nem volt vészes, ha ez lett volna az első ilyen típusú könyvem, valószínűleg sokkal szebbeket írtam volna róla, de így már többségében sajnos csak a sóhajtozás és
a szemforgatás maradt.
Tündérfaktor:
10/4
Könyv
adatai:
Eredeti
címe: Down London Road
Eredeti
kiadási éve: 2013
Magyar
fordítás kiadási éve: 2014
Kiadta: Könyvmolyképző
Fordította: Molnár Edit
Oldalszám: 453
ISBN: 9789633990896
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése