Jessica Park: Flat-Out Love – Szeretni bolondulásig

Miről szól:

Julie-nak, az egyetem miatt hazulról messzire költöző lánynak meggyűlik a baja az előre lefoglalt albérlettel, s már a megérkezése napján az utcán találja magát. Azonban mielőtt még mehetne a híd alá berendezkedni, anyukája elintézi, hogy volt szobatársa és barátnője befogadja őt családjához, amíg a szállásmizéria meg nem oldódik. Így kerül Julie a különc Watkins családhoz és ismerkedik meg Matt-tel, a kocka, ámde jólelkű, önfeláldozó, intelligens sráccal, akivel remekül el lehet beszélgetni és még helyes is, és az úgyszintén furcsán koraérett, érzelmi és beilleszkedési problémákkal küzdő kislánnyal, Celeste-tel. A harmadik tesóval, Finn-nel pedig csak a neten keresztül kerülhet kapcsolatba, mivel az idősebb bátyó a világot járja, extrém sportokat, extrém élményeket halmozva, de azért két ejtőernyőzés között néha ráér becsekkolni Facebook chatre is. A két báty látszólag nem is lehetne különbözőbb, mégis mindkettőjükben van valami vonzó és szerethető, izgalmas szerelmi háromszöget sejtetve. Ugyanakkor egy szomorú titok is rányomja bélyegét a család életére, ami végül minden furcsaságukat megmagyarázza.

Könyvtündér a sorok között:

Sajnos megint szörnyűséges csúszásba kerültem önmagammal, tekintve, hogy már szeptemberben kivégzésre került ez a könyv, még sincs nyoma a blogon. Vannak olvasmányok, amik vagy olyan szuperfenofrenetikomaxikapitálisak, vagy olyan gyötrelmesen pocsékak, hogy muszáj rögtön billentyűzetet ragadni és írni róluk, de a harmadik kategóriába tartozó tinglitangli semmitmondó szösszenetekkel már sokkal inkább meggyűlik a blogger baja, különösen a lusta bloggeré, vagyis az enyém. És mivel az idő múlása sem hat túl kedvezően a memóriára, úgy érzem, most nem fogok tudni hosszasan elmélkedni erről a könyvről – bár ha én egyszer elkezdek pötyögni…

Kíméletlen őszinteséggel kezdve, hogy túl legyünk a nehezén: én ettől a könyvtől sokkal, de sokkal többet vártam! Molyon például a több százas olvasótáborának túlnyomó többsége max pontos ötösre értékelte és több mint százan kedvencelték is. Nem csoda hát, hogy kvázi nagy elvárásokkal ültem neki, de azért nem voltak egetrengető kívánalmaim, se konkrét elképzelésem, mivel az ismertető nem sokat árul el azon kívül, hogy love story és lesz benne csavar (de hát melyik szerelmi történetben nincs?). Izgatottan vágtam bele, valami azt súgta, hogy nekem ez most be fog jönni. Ehhez képest a nagy csavar, amire épít a sztori – számomra legalábbis – nagyon hamar kiderült, de mindenesetre erősen sejthető, ami eléggé ront az élvezhetőségen. Ráadásul nem csak a megdöbbent pislogás marad el, hanem még kifejezetten irritálóvá is válnak tőle szituációk, jelenetek, reakciók. De ha csak a végén derült volna fény a rejtélyre, akkor is az okozta volna az igazi meglepetést, hogy micsoda irreális bénaság ez az egész alapötlet. Pedig elég sok szívemnek kedves összetevővel indulunk, amikért cserébe próbáltam is kitartani és remélni, hogy be fog indulni a sztori, de aztán nemhogy Heuréka nem kopogtatott, a végére még jól fel is idegesítettem magam ezen a bárgyú, valóságtól elrugaszkodott történeten. (Innentől spoilerek elvétve ijesztgethetnek a sorok közül kiugrálva. Ha még nem olvastad a könyvet, de szeretnéd, akkor csak óvatosan merészkedj tovább!)

Szóval van ez a Matt fiú, aki egy cuki-muki, szimpi, szexi, okos, kedves, jó fej srác, de ez ugye vajmi kevés, ha van egy Finn is, aki meg még, mondjuk úgy, hogy „rossz fiú” is mindezen tulajdonságok mellé. Extrém sportok? Világkörüli utazás? És rajong érte a húga is? Elég egyértelmű a választás! Vagy legalábbis Julie-nak az volt, és bár csak virtuálisan érintkeztek, a lány hipp-hopp bele is zúgott, mint vak ló a szakadékba, s közben elfelejtette észrevenni, hogy Matt meg ezalatt a legjobb barátja lett, aki mindig ott volt mellette egy karnyújtásnyira, mindenben kisegítette, mindig meghallgatta, s aki a ló hiányában eljátszotta a szamár szerepét, mikor Julie-nak magányos perceiben épp arra volt szüksége. Ugyan ez érzelmi-erkölcsi szempontból mééélységesen elítélendő (fúj Julie, ejnye-bejnye!), a történet viszont ezzel (sajnos) még simán valósághű. De hogy Julie ennyire vak legyen, hogy egész idő alatt egyszer sem futott át még a leghalványabb sejtelem sem a agyán, hogy a két testvér mennyire hasonlóan kommunikál, s hogy meg sem próbálta kihúzni a családból Fotó Finn létezésének valódi okát, hogy nem tűnt fel neki egyik ordító jel sem, hogy mi is zajlik itt a háttérben, csak egyszerűen beletörődött mindenbe az első perctől kezdve, na az nálam már egy idő után kiverte a biztosítékot. De hogy ne csak Julie-t szidjam, Matt is tetőtől talpig sáros volt az eseményekben, méghozzá teljesen irracionális módon, legalábbis én semmi szükségét nem éreztem ennek a gigantikus titkolózásnak, hogy a kezdetben vadidegen lány meg ne ismerje a családi múltat, hogy ki ne derüljön az igazság. Az egész Finn-ügy, az a hazugság halmaz, amit a fiú elindított a levelezésekkel indokolatlan volt számomra. De már önmagában Fotó Finn is egy idióta ötlet szerintem, mert ez nemhogy segített volna a kislánynak, pont hogy korlátozta őt az események feldolgozásában.

Olvasgattam kritikákat és sokan odáig meg vissza vannak attól, hogy ez a hivatalosan new adult kategóriába sorolt alkotás micsoda mélységekkel és drámai mondanivalóval rendelkezik, meg hogy milyen szépen fel van építve a család pszichológiai reakciója a nagy titokra. Szerintem meg attól még, hogy egy történetbe belecsempészünk valami szomorú dolgot, valami veszteséget, lehetőleg mindközül a legkeményebbet, vagyis a halált, attól még nem lesz a mű egy filozófiai kincs. Talán az a baj, hogy a „sokat akar a szarka, nem bírja a töltőtolla” effektus következtében nem lett eléggé kidolgozva egyik szál sem. Lehetett volna ez jó családi dráma, vagy jó romantikus történet, de a kettő kioltotta egymást. A vicceskedő stílus elvette a drámai éleket, a gyász meg letörölte a mosolyt az arcomról. Ráadásul önmagában sem elég erős egyik motívum sem, mert egy-két poéntól eltekintve nem elég humoros a sztori, vagy csak én nem vagyok vevő erre a fajta humorra, de engem speciel rettenetesen idegesítettek például azok a fejezetek elején lévő Facebook posztok, amiknek funkcióját – azon kívül, hogy korunk digitális-virtuális világát tükrözze – és poénjait marhára nem értettem. Az én üzifalamon érdekes módon ilyenek sose fordulnak elő, mert kevésbé érdekes módon teljesen életszerűtlenek és haszontalanok. Vagy lehet, hogy ez már valami generációs szakadék? A romantikus szál se nem elég romantikus, se nem elég new adult. Van kb. három érzelmesebb jelenet, de azok is inkább izzadságszagúak, nyálasak, vagy mesterkéltek. A drámai vonalnak meg nincs is igazán esélye kibontakozni, hiszen az elvileg nem is derülhetne ki a végkifejletig.

Na és akkor még pár szót a végéről is: szóval miután kiderül a secret, Julie bevágja a durcit és sürgősen meg kell szakítania a kapcsolatot Matty-vel, mert hát ilyen egetverő hazugságot és szerepjátszást lehetetlen megbocsátani… Az meg kit izgat, hogy akibe látatlanul beleszerelmesedett, az most végre ott lenne hús-vér valójában, csak kicsit máshogy nézne ki, mint a képeken?! Merthogy körülbelül ennyi lenne a változás, de inkább éljen a büszkeség! Kukába a lelki társunkkal! Azok kedvéért, akik nincsenek jóban az iróniával: nem tetszett a végén lévő drámázás és hisztéria sem, nem volt hiteles, vagy inkább súlytalan volt. Az ezt követő epilógusos happy end pedig már csak egy klisé marad, hogy felfújja a habot a tortára.

Összességében nem állítom, hogy terrorista rabok kínzására a legideálisabb eszköz lenne a könyv, de – kövezzenek meg a kedves rajongók – nekem egyáltalán nem tetszett (bár valami mazochista indíttatásból ennek ellenére mégis egész gyorsan kiolvastam). Azt mondják, hogy az érdektelenség, a közömbösség a lehető legrosszabb egy kapcsolatban. Annál már az is jobb, ha negatív érzelmeket vált ki belőled, mert legalább érzel valamit. Ezek szerint tehát a neutralitás sötét bugyrainál egy fél fokkal jobb volt ez a kilapított love story, mert valamennyire sikerült felpaprikáznia, de valójában nem sok hatással volt rám. Nem sikerült magába bolondítania.

Tündérfaktor:

10/3

Könyv adatai:

Eredeti címe: Flat-Out Love

Eredeti kiadási éve: 2011

Magyar fordítás kiadási éve: 2013

Kiadta: Könyvmolyképző

Fordította: Komáromy Zsófia

Oldalszám: 382

ISBN: 9789633735411