Swati Avasthi: Ököl/Jog

Miről szól:

Mit tehet egy tinédzser, akit súlyosan bántalmaz köztiszteletnek örvendő bíró édesapja, s aki nem bírja tovább tűrni a sértéseket, veréseket, és a látványt, ahogy ugyanezt művelik az édesanyjával? Elszökik otthonról, miként bátyja is tette évekkel korábban. Jace Witherspoonnál betelik a pohár és egyszer csak visszaüt. Apja rögtön kitagadja, s a tizenhat éves fiú nem tehet mást, minthogy bátyjához szökik egy másik államba, és ott próbál meg új életet kezdeni menekülve múltja és saját agresszív hajlamai elől.

Könyvtündér a sorok között:

Ismét young adult regénybe botlottam, ami általában véve már nem az én műfajom így közelebb a harminchoz, mint a húszhoz (na jó, huszonöt évesen, azért ne öregítsem magam!), de most egy igencsak mélyenszántó gondolatokkal rendelkező, komoly, viszonylag kifinomult nyelvezetű (persze nem kell shakespeare-i magasságokra gondolni, de időnként kifejezetten jól esett egy-egy szép megfogalmazás), jó stílusú darabhoz volt szerencsém, ami meglepett ebben a kategóriában. Bár nehéz is lett volna elbohóckodni a családon belüli erőszak és annak hatásai a résztvevőkre, különösen a gyerekekre témát.

Ami a karaktereket illeti, számomra nem voltak különösebben szimpatikusak és végletekig szerethetőek, de igaziak voltak, hitelesek, hihető motivációkkal és cselekvésekkel. Jól példázza a könyv, hogy mennyire nehéz kilépni egy ilyen bántalmazó környezetből, s még annál is mennyivel nehezebb szinte a nulláról újrakezdeni. A könyv főként ezt a köztes, átmeneti állapotot próbálja megjeleníteni, amikor már betelt a pohár, megteszed az első lépést, de még nem tudod, hogy mit hoz a jövő, még nem rendezted be az új életed, még nem illeszkedtél be az új környezetedbe, s azt, hogy hátrahagyni a múltat nem egyszerű, talán nem is igazán lehetséges, legalábbis anélkül, hogy szembenéznénk vele, kibeszélnénk magunkból és minden lehetséges módszerrel megpróbálnánk feldolgozni a történteket. A főszereplő Jace bátyja, Christian is a jó öreg elfojtással próbálkozott, és bár ránézésre sikeresen kezdett új életet, testvére megjelenésével nyilvánvalóvá válik, hogy a titkolózás, a magunkba zárás, a látszólagos elfelejtés nem nyújt hosszú távú megoldást. Jace-en pedig szintén súlyos nyomokat hagyott az erőszak, nem csak fizikailag és lelkileg, de személyiségét is befolyásolva, hiszen ő maga is elkezdett agresszívvá válni és a felmerülő problémákra erőszakkal reagálni. Nem is csoda, ha egyszer kisgyerek korától ezt a mintát látta otthon, viszont szerencsére ő képes volt felismerni a bajt és azonnal megpróbált tenni ellene.

Az egyedüli szereplő, akinek reakcióira nem tudtam rábólintani, az az anya (az apán kívül, természetesen). Nehéz ügy a családon belüli erőszak és bár nem tudom és nem is akarom elfogadni, mégis értem valahol a jelenség pszichológiáját, hogy a bántalmazott nem képes kilépni a szituációból, és noha azt hihetnénk, hogy minél durvább sérelmek érik, annál valószínűbb a besokallás, valójában az erőszak egyre rendszeresebbé, hétköznapivá válásával az áldozat is elveszti józan ítélőképességét. Ha tisztában van is vele, hogy nem normális az élete, a kapcsolata, az idő múlásával egyre nehezebb meghúzni a határt és olajra lépni. Mégis, itt az anyának lett volna lehetősége, alkalma a távozásra, volt pénz, volt hova, kihez szökni, de már sokkal korábban is a sarkára kellett volna állnia, mikor elcsattant az első-második-akárhanyadik pofon, különösen a gyermekein. Mert amikor szó szerint a garázsajtóhoz szögez a férjed, hogy ott tartva éheztessen, amíg meg nem bánod a „bűnöd”, akkor még talán lehetsz kitartó, mindent túlélő mártír (vagy egyszerűen csak gyáva), akár még úgy is, hogy mindez a gyerekeid szeme láttára történik, de mikor már a gyermeked fekszik véres arccal a konyhapadlón, azt nem nézheted, tűrheted tovább tétlenül. Szerintem. És végül, mikor már mindkét gyereked lelépett, s te inkább hagyod őket eltűnni az életedből és maradsz a férjeddel, mert „jaj, mi lenne vele, ha nem főznél rá hálaadásnapi vacsit”, pedig csak idő kérdése és egy szép napon valószínűleg meg is fog ölni, az már nem csak egyszerűen egyéni hülyeség, de felelőtlenség is, amit a gyerekeid is megszívnak. Szóval nagyon nem kedveltem meg ezt a nőt, még csak sajnálni sem igazán tudtam, mert milyen anya az olyan, aki nem képes gondoskodni a gyermekeiről, sőt tulajdonképpen lemond róluk? Ugyanakkor meg mégis lehetséges, hogy így nagyobb esélyük van a fiúknak a normális jövőre, mert ha az anya is velük szökik, akkor a nagyhatalmú bíró apa nem állt volna le a kereséssel, és ha valakinek, neki aztán biztos lett volna eszköze, hogy meg is találja őket. De valahogy ezt a tudatos önfeláldozást nem éreztem a könyvből, úgyhogy nem kaptam elfogadható választ a miértjeimre. De mondom, nehéz ügy ez, és aki nem élte át személyesen, annak nagyon nehéz ép ésszel felfogni az okokat.

Ami a végét illeti, nagyjából happy end, de semmi túlcsorduló érzelem és vattacukorfelhő. Ott hagyjuk abba, ahol a fiúk új élete ténylegesen elkezdődik, azt az érzést sugallva, hogy most már minden rendben lesz. Valószínűleg nem lesz könnyű, még sok munka vár rájuk, de úgy néz ki, hogy mindketten jó irányba haladnak a múlt legyőzésében. És külön öröm, hogy olyan önzetlen szereplőket is felmutat a regény, akik ebben biztos támaszaik lesznek a srácoknak. Akit kiemelnék, az Christian barátnője, Mirriam, aki előtt le a kalappal a hozzáállásáért!

Jó volt ez így, minden tekintetben, de azért szerettem volna, ha kicsit többet tudunk meg a családi háttérről. Ez például szerintem tipikusan olyan könyv, olyan téma, aminél jól működhetett volna az a tagolási forma, mikor a fejezeteket más-más szereplők mesélik. Nem is feltétlen váltakozva, de néhány fejezet szólhatott volna az anya, vagy akár az apa, esetleg az ex-barátnő tollából is. Csak akkor persze óhatatlanul kétszer ilyen hosszú és még nyomasztóbb lett volna és talán nem is annyira vonzó a young adult műfaj célközönségének.

Mindenesetre tetszett, élveztem olvasni (már amennyire egy ilyen nehez(ebb)en emészthető regényt élvezni lehet),  elgondolkodtatott, és örülök, hogy ebben a nem túl hálás témában is mert születni ifjúsági irodalom, mert sajnos szükség van rá.

  

Tündérfaktor:

10/8

Könyv adatai:

Eredeti címe: Split

Eredeti kiadási éve: 2010

Magyar fordítás kiadási éve: 2013

Kiadta: Könyvmolyképző

Fordította: Acsai Roland

Oldalszám: 294

ISBN: 9789632457017