Jennifer Probst: Érdekházasság

Miről szól:

       Alexa szülei lassacskán kénytelenek eladni a családi otthont szorult anyagi helyzetük miatt, a lány azonban ezt a lépést mindenképp szeretné elkerülni. Mikor legjobb gyerekkori barátnője meghallja elkeseredett elszántságát, rögtön tudja a tökéletes megoldást. Nick, a barátnő bátyja, milliárdos építész-üzletember, akire nagybátyja vállalatának hőn áhított megöröklése vár, de ez a kihagyhatatlan lehetőség súlyos feltételekhez kötött: Nicknek sürgősen meg kell házasodnia. Alexa belemegy a merész üzletbe, hiszen csak egy évet kellene kibírniuk egymással, ám a szigorúan szabályozott szerződést egyiküknek sem olyan könnyű közömbösen betartani, amikor közbeszólnak az érzelmek.

Könyvtündér a sorok között:

Az egy kaptafára felépített klisétorony erotikus regényekről már korábban kifejtettem a véleményem, és néhány darab után meg is telt velük az a bizonyos hócipőm, úgyhogy félre is tettem a műfajt, de úgy tűnik, nem sokáig tartott a viszolygásom, mert mégis ráfanyalodtam erre a címszereplő darabra. És csodák csodájára kellemesen csalódtam!

Nem mondom, hogy itt elbújtak a klisészörnyek az ágy alá és nem mertek előjönni, mert azért rángatják az ember lábát leplezetlenül, és bár összességében itt is csak egy limonádé történetről van szó a szokásos elemekkel, de azért mégis adott ez a könyv valami kis pluszt, valamit, amit eddig hiányoltam.

A karakterek itt is a jól bevált felállást követik, vagyis a férfi mocskosul gazdag, szemérmetlenül jóképű és gusztustalanul öntelt, női szíveket megdobogtató lelki problémákkal, míg a hölgyike csinos, kissé esetlen, anyagi gondokkal küzdő, de végletekig jólelkű és családcentrikus, illetve lelkiterhelt férfiak megmentéséből diplomázott szakember. Ők ketten már gyerekkoruktól jól ismerték egymást, egyszer el is csattant egy meghatározó szájrapuszi, de a fiú már abban a pillanatban össze is törte a lány szívét, mert már tiniként eldöntötte, hogy márpedig ő nem lesz szerelmes, neki nem kell család, mert ezt a védekező mechanizmust hozta otthonról. Végül azonban megint egymás elé sodorja őket a sors, mert a nőnek pénzre van szüksége, hogy szüleinek ne kelljen eladni a családi házat, a férfi pedig azt az ultimátumot kapta elhunyt nagybátyja végrendeletétől, hogy vagy sürgősen megházasodik, vagy elfelejtheti a tuti biznisz megöröklését. Kipattan tehát az isteni szikra: érdekházasság! Nem tudom, ez a XXI. században mennyire jó ötlet és követendő példa, mindenesetre párosunknál működik, hiszen a szigorú szabályokat előre lefektetik, vagyis hogy csak egy évet kell kibírniuk egymás mellett, érzelemmentesen, de a külvilág számára ügyesen fenntartva a látszatot. Aztán, amint idővel kiderül, a szabályokat felrúgva meg még jobban működik a dolog. Eleinte megy a szokásos zrikálás, csipkelődés némi szenvedéllyel körítve, majd érkezik a féltékenykedés, a félreismerés, követi a szakítás, majd az oly megnyugtatóan kiszámítható összeborulás és boldogan éltek, míg meg nem haltak (vagy amíg el nem fogyott a pénz, vagy jött a gyerek, vagy telt el tíz-húsz-harminc év, vagy ki nem ütköztek a negatívumok… De ez már nincs a könyvben, úgyhogy ne legyek ennyire pesszimista! Fúj! Nem szabad!).

Lényeg a lényeg, hogy most is a romantikus-erotikus irodalom jól megszokott, kitaposott ösvényén haladunk, tényleg semmi extra feszkó, de mégis igazán kellemes, kellően humoros, vidám, élettel teli történetet kapunk. És az a bizonyos plusz, amiről beszéltem, a nő karakterében rejlik, mert, jó, azért nyilván nem úgy kell elképzelni, hogy Lang Györgyi a főszereplő (elnézést Lang Györgyi!), de vééégre valahára nem egy vasalódeszka és egy piszkavas szerelemgyerekeként született botsáska a nőstény a sztoriban, hanem egy igazi nő, igazi testtel, a szükséges helyeken szükségesen gömbölyű idomokkal, igazi vágyakkal, igazi érzelmekkel, igazi élettel, igazi egyéniséggel. És ezt az alfahímünk is kénytelen(-kelletlen) észrevenni és menten dobja is magassarkúban tipegő ex-csontvázbarátnőjét. Nagyon bírtam azokat a jeleneteket, amikor Alexa és Nick együtt főztek, vacsoráztak, kártyáztak, amikor Alexának sikerült megnevettetnie Nicket, amikor a menhelyi kutyafalkát befogadta és eldugta a „kisszobába”, és az epilógus is széles mosolyt csalt az arcomra. A sírva röhögésig azért nem jutottam, de tényleg nagyon jó a humora a könyvnek, jók a karakterek, jó a sztori, és nincsenek túlzásba víve az erotikusabb részek sem, tulajdonképpen nem is azokon van a hangsúly (bár a borító nem ezt sejteti – különösen a külföldi, mármint nyilván az, amelyik nem ugyanolyan, mint a magyar, de a magyar sem túl találó, mert túl komoly, túl sötét). Szóval jó volt, kellemes volt, tetszett, akit leköt a műfaj, annak érdemes rászánni az időt!

(A dicséretek ellenére azonban mégsem hiszem, hogy a további részeket is közelebbről bevizsgálnám, mert, ugyan lehet, hogy azokat is élvezném, azért úgy gondolom, hogy érdekházasságokról elég egyszer is olvasni, nem igazán tudom, hogy milyen újabb bőrt lehetne még lehúzni a témáról további három részen keresztül. Arról nem is beszélve, hogy a könyv végén található ízelítők olvasgatása alapján kiderül, hogy a folytatások úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy bár mindegyikben mások a főszereplők, mégis mind ismerik egymást, sőt rokoni, baráti, üzleti kapcsolatok fűzik őket össze. Szóval, ugyan egyszer elhitette velem az írónő és elfogadtam, hogy az érdekházasság is működhet, azért ne úgy állítsuk már be a jelenséget, mintha ez lenne az ideális megoldás az anyagi és párkapcsolati problémákra, ami ráadásul mindenkinél univerzálisan bejön.

Mellesleg ez a Milliárdosfeleségek sorozatcím is olyan rosszul hangzik, és félrevezető is.)

Tündérfaktor:

10/7

Könyv adatai:

Eredeti címe: The Marriage Bargain

Eredeti kiadási éve: 2012

Magyar fordítás kiadási éve: 2013

Kiadta: Libri

Fordította: Németh Anikó Annamária

Oldalszám: 312

ISBN: 9789633101650