Harlan Coben: Nincs több esély

Miről szól:

Marc Seidman plasztikai sebész, korrekciós műtéteket végez szegény, elmaradott országok deformitásokkal született gyermekein. Feleségével és féléves kislányával egy amerikai kertvárosban laknak, van szép nagy házuk, szép nagy autójuk, kedves, megbízható barátaik, életük maga a meseszerű idill. Egyik nap azonban Marcot és feleségét lelövik, gyereküket elrabolják. Marc tizenkét nap kóma után tér magához a kórházban és megindul a nyomozás. Szép lassan kiderül, hogy koránt sem volt olyan tökéletes az életük, s a látszat sokszor csal.

Könyvtündér a sorok között:

Említettem már, hogy Harlan Coben egyik szívem csücske íróm és ebben ez a könyve ismét csak határozottan megerősített. Sőt, eddig – ugyan csak a magyar kiadásban ez a legújabb megjelenése, egyébként 2003-as a mű – ez az egyik, ha nem a legjobb regénye.

Cobenben imádom, hogy az utolsó pillanatig találgathatsz, hogy ki is volt az igazi főgonosz, hogy mi volt az indíték, hogy mi is történt valójában, hogy ki miben sáros, és ha igazán jó a könyv, tuti, hogy még csak a közelében sem jártál a megoldásnak! Harlan Coben tényleg mesterien keveri a lapokat és olyan ügyesen csomózza össze a szálakat, hogy egy pillanatig sem lehetsz biztos semmiben. De nem csak kuszálni tud profin, aztán az információkat tökéletes érzékkel cseppről cseppre adagolni, hanem a szálakat maradéktalanul el is varrja, hogy ne maradjon kérdésed, csak egy elismerő kalapemelés a végére. A Nincs több esély ((majdnem)) pontosan ilyen volt.

Cobennel sokszor előfordul, hogy elszalad vele kicsit a ló és szereplői Chuck Norrisként karatéznak le minden útonállót, de jelen esetben tényleg csak egy átlag családapa a főszereplőnk, aki tűzön-vízen át megy (néha csak botladozik), hogy visszakapja kislányát. Persze most is felsorakoznak a kihagyhatatlan gyilkosok, pszichopaták, ügyvédek, FBI-os mindentudók, csalók, szélhámosok és gazdagék, de mégis javarészt sikerült megmaradni két lábbal a földön, emberközelien, hihetően, valóságosan, és nem csúsztunk át az Expendables következő részébe. A szerelmi szál, ami a Hat évnél legutóbb kifejezetten irritált, az most kellemesen háttérbe szorult, bár nem hiányozhatott innen sem, de koránt sem ezen volt a hangsúly és nem sziruposodott el tőle a sztori.

Ami a lezárást illeti, minden szálat felgöngyölít, minden kérdést megválaszol, teljesen oké, elégedett is voltam… de azzzért mintha mégis kicsit maradt volna nüansznyi kifogásolni valóm, mintha pöttyet sántítana így az események sora és a „főgonosz” tettei, vagy még inkább tétlensége. A történetről egyébként természetesen teljes képtelenség bővebben spoilerek nélkül írni, úgyhogy ezzel nem is próbálkoznék, legyen elég annyi, hogy elejétől végéig tipikusan az az alkotás, ami úgy kelti a feszültséget, hogy két fejezet között maximum egy pisiszünet erejéig van ideged letenni a könyvet. Harlan Coben és/vagy krimi-thriller rajongóknak, rejtvényimádóknak, nyomozóknak, borzongani kívánó gyerekeseknek, izgalmas, jó könyvre vágyóknak erősen ajánlott!

Tündérfaktor:

10/9

Könyv adatai:

Eredeti címe: No Second Chance

Eredeti kiadási éve: 2003

Magyar fordítás kiadási éve: 2014

Kiadta: Jaffa

Fordította: Illés Róbert

Oldalszám: 365

ISBN: 9786155418501