Miről
szól:
Tizenegy
igaz történet a párkapcsolatok körülményes világából egy társközvetítő iroda
vezetőjének tolmácsolásában.
Korábban
nem ismertem Kánya Kata munkásságát, a könyvet se én, hanem anyu szúrta ki
magának, de ha már itthon volt, én is rávetettem szemem világát a hátsó
borítóra, elolvastam, és aztán a könyvet is el kellett. Igaza volt Katának, a
legnagyobb mesemondó az élet! Csak bár maradna a meséknél és felhagyna a drámákkal!...
Én
nem tartom magam egy kifejezetten naiv embernek, de azért titkon muszáj hinni
egy picit a csodákban! Azt hiszem, az élethez kell is egy kis minimális
naivitás, különben még több öngyilkos születne – ha élhetek ezzel a képzavarral.
A könyv, a 11 sors elolvasása közben tehát nem lepődtem meg mélységesen, hogy
ilyenek vannak, ugyanakkor mégis elképeszt, hogy ilyenek lehetnek! Vagy ahogy
Stallone mondja az Oscar-ban: „Persze, hogy tudtam, csak nem sejtettem!” Le a
kalappal a szereplők előtt, hogy ezeket az élethelyzeteket túlélték, sőt mi
több, nem pusztán zöldségként élik tovább mindennapjaikat, hanem újra képesek belevágni egy párkapcsolatba.
A
huszon-oldalas sztorikról nem mesélnék bővebben, mert tessék csak elolvasni a
könyvet! Viszont annyit azért elmondok (Warning!
Még így is lehet spoiler!), hogy van itt érthetetlen öngyilkosság, gyerek
elvesztése után férj beleszeretése a volt fia barátnőjébe; sorozatos
tragédiákban társak elvesztése; fogadásból esküvő; feleség sorozatos testi-lelki
megcsalása, elhagyása, szeretőtől született harmadik gyerek befogadása, majd
feleségre hagyása; fiára rátelepedő, manipulatív anya; exfeleség alattomos
érzelmi kihasználása új feleséggel való megromlott kapcsolat helyreállításáért;
kapcsolatszéthullás meddőség miatt, ahol is a férj elhagyja feleségét örökbe
fogadott gyermekükkel, mert kiderül, hogy mégis lehet sajátja; fiatalkorú megrontása, miközben a terhes kis
feleség otthon vár, majd terhes tini fenyegetőzését követően család majdnem
végleges szétbombázása… szóval az idilli párkapcsolatok legfényesebb gyöngyszemei...
A
könyv és szerzője nyilvánvaló célja (gondolom én), hogy tartsa a lelket az
egyedülálló emberekben, hisz, ha szereplőink nem adták fel a reményt a
társtalálásra, akkor az impossible tényleg nothing! Illetve a társas embereknek
is felérhet egy nyugtató pirulával a könyv egy-egy zűrösebb szakaszukban. Én,
mint szingli huszonéves, pillanatnyilag mégis nagyon nehezen tudok
elvonatkoztatni attól a végkövetkeztetéstől, hogy ha becsöngetne a herceg fehér
lovon, akkor egy szívlapáttal vágnám tarkón és rögtön el is ásnám a biztonság
kedvéért azon melegében! De ha ez az antipasizmus záros határidőn belül nem óhajt
múlni, akkor nemsokára találkozunk, kedves Kata!
Van
itt néhány szépen megfogalmazott örök igazság az írótól, amiket nem tudok megállni,
hogy ne gépeljem ide, de ezek elsősorban nem a könyv tartalmát, hangulatát
tükrözik. Ahhoz tényleg tessék elolvasni a 11 történetet, azokban rejlik a
velő, ez csak a csomagolás:
„Néhány kudarcos kapcsolattal a hátunk
mögött már biztosan tudjuk: legalább olyan nehéz megismerkedni valakivel, aki
nagyjából hasonlít az elképzeléseinkhez, mint aztán működtetni azt a
kapcsolatot, ha kialakult. Sok odafigyelés, kompromisszum, empátia,
alkalmazkodás és egy jó nagy adag szerencse is szükségeltetik, hogy létrejöjjön
és kitartson a románc évtizedeken át. Aki hosszabb ideje van egyedül, sokszor
elveszti a reményt, hogy találkozhat valakivel, akit újra szeretni tud. (…) Nehéz
ügy a társkeresés. Egyfelől, mert nem lehet kizárólag a szerencsére bízni, másfelől
meg izomból sem lehet csinálni. Szóval, sokat kell tenned érte, de lazán. Na,
ezt az egyensúlyt nehéz megtalálni, mert hol erre, hol arra leng ki a mérleg nyelve.
És miközben azon fáradozol, hogy középen tartsd, jön valaki, és megváltozik az
élet…”
„(…)
mindannyian más szemüveget hordunk. Ahányan vagyunk, annyiféle világ, annyiféle
valóság létezik.”
„Van egy egyszerű teszt, amely alapján
lemérheted, készen állsz-e a társkeresésre. Amennyiben látsz egy csókolózó párt
és arra gondolsz: „Ti is rohadnátok meg ott, ahol vagytok!” – akkor azt
javaslom, még ne fektess energiát a társkeresésbe.”
„Nehéz ügy ez a gyereknevelés. Bár nekem
meggyőződésem hogy gyereket nem nagyon lehet nevelni. Élsz egy életet, és egy
gyerek számára az a minta. Vagy hiteles, vagy nem. És ha elveszted a hiteledet,
akkor elvesztetted a lehetőségedet arra, hogy elvárásaid legyenek, feltételeid,
hogy számon kérhess vagy tanácsot adhass. Akkor megbuktál, de ennek a bukásnak
nem te fogod meginni a levét, hanem a gyereked.”
„Nem hiszem, hogy volna az embereknek „karmája”,
előre elrendelt életfeladata, előre megírt sorsa, ami ellen nem tehetnek
semmit. (…) A cselekvésben hiszek, a kitűzött célokban, az odavezető,
megtervezett útban és a kőkemény munkában. Akkor is, ha az ember magánéletéről
van szó. (…) Van egy életünk, olyan, amilyen, alakulhat jól, még jobban vagy
rosszabbul… A mi felelősségünk a saját életünk. Persze az élet belelép. Hol
segít, hol meg pusztít. És ez ellen nem tehetünk semmit. (…) a te felelősséged,
hogy talpra állj. (…) Az életet nem lehet megúszni, és az élet nem igazságos.”
Tündérfaktor:
10/8
Könyv
adatai:
Kiadási
éve: 2013
Kiadta: Jaffa
Oldalszám: 264
ISBN: 9786155235948
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése