Miről
szól:
Ellis
és Michael tizenkét évesen először szomszédok, majd legjobb barátok lesznek,
aztán annál is többek. Ám megjelenik Annie, s Ellis végül őt választja. De
Annie egyáltalán nem várja el, hogy Michael eltűnjön az életükből, sőt, hárman
válnak elválaszthatatlanokká. Mégis közbelép a sors, Michael és Annie
autóbalesetet szenvednek, Ellis egyedül marad. Öt évvel később ő meséli el az életüket,
naplóját olvasva pedig megismeri Michael önálló történetét is.
Sarah
Winmantől olvastam már korábban a megkapóan fura Amikor Isten nyúl volt
című könyvét, de erre csak véletlenül jöttem rá, miután már túl voltam a Bádogemberen
is. Nem mintha számítana, mert a korábbi regénye nem volt rossz (bár
blogbejegyzésig sajnos nem jutottam vele), úgyhogy nem bojkottáltam volna a Bádogembert
a szerző neve láttán, de nem is kapkodtam volna érte. Ellenben fordított
sorrendben sanszos, hogy nem került volna sor a nyuszira…
Valószínűleg
határtalan Szólíts a neveden rajongásom okán került látókörömbe a Bádogember,
mert a két történet sok hasonlóságot mutat: két fiú/férfi hányattatott
szerelme, egy együtt töltött nyári kaland, életbölcsességekkel meghintett,
búslakodós, szívfacsaró gyönyörűség. A Molyos véleményeket olvasgatva a többség
el van ragadtatva ettől az egyszerre léleksimogató és szívmarcangoló, keserédes
kis csodától. Úgyhogy én most nem értem, mi baj lehet velem, mert engem viszont
egyáltalán nem érintett meg. Hol alvásig untam magam rajta, hol egyenesen
taszítottak az események, hol fel sem fogtam az összefüggéseket, de
mindenképpen szenvedtem rajta, és kizárólag azért erőltettem végig, mert
legalább rövid. Most vagy az van, hogy mea culpa, és talán nem fél szemmel
kellett volna olvasni, miközben a másik szundikált... vagy ha mégis inkább
kétszer ilyen hosszú lenne, akkor esetleg számomra is kiadott volna egy
koherens sztorit a regény.
A
történet egy közösségi ház rendezvényén kezdődik, ahol a várandós Dora számát
kihúzzák a tombolán. Választhat ajándékot, s bár tudja, hogy férje a drága
whiskyt szeretné, a férfiak kántálása ellenére ő életében először kiáll magáért
és inkább Vincent van Gogh Napraforgók replikáját kéri, s így ez a festmény jelentőségteljes szimbólumként kíséri végig a regényt. De nem Dora lesz a
főszereplőnk, hanem fia, Ellis. Ötvenhez közeledve ismerjük meg a férfit,
akinek monoton életébe egy hideg és sötét februári napon kapcsolódunk be, ahogy
éjszakai műszakos munkahelyére biciklizik az autógyárba. A magányos figuráról
lassan kiderül, hogy nem mindig volt ilyen szürke az élete, boldog házasságban
élt feleségével Annie-vel, és volt egy legjobb barátja, Michael, aki olyan
mértékig volt szerves része mindkettejük életének, hogy szinte szerelmi
háromszög alakult ki közöttük, de mindenképpen különleges szimbiózisban
léteztek ők hárman. Ellis és Michael kisfiúkként lettek szomszédok, így
ismerték meg egymást és lettek elválaszthatatlan barátok. Kapcsolatuk idővel
olyan szorossá vált, hogy ha Ellis Michaelhöz hasonlóan elég bátor és meri
vállalni a kettejük szerelmével járó viszontagságokat is, akkor egy bizonyos
ponton egészen más jövő felé is csordogálhatott volna tovább párosuk közös élete. De
nem így alakult. Aztán Ellis egyszerre elvesztette mindkét szerelmét egy
autóbalesetben.
Míg
a könyv első felében Ellis mesél életéről, a második részben megismerhetjük
Michael szemszögét is naplóján keresztül, amit Ellis a padláson talált. Nem
csak kettejük viszonyáról, azokról az évekről is, amikor elsodródtak egymástól
és Michael próbálta kitölteni az űrt, amit Ellis hagyott. Ellis része rettentően
untatott. Nem tudtam megbarátkozni se a tőmondatos stílussal, se a párbeszédek
gondolatjelmentes szerkesztésével, és nehezen tudtam követni a szereplőket, hogy ki kicsoda.
Alapvetően nincs bajom a drámával, de ez a depressziós, múltba révedős
kilátástalanság is veszettül lehúzott. Aztán jött Michael, akinek a
személyisége rögtön feldobott kicsit és azt gondoltam, hogy innentől tetszeni
fog, de ő meg időnként olyan kendőzetlenül vulgárisan tudott fogalmazni, amire szintén
nem voltam kíváncsi. A Szólíts a nevedennel ellentétben itt már
befigyel, sőt komoly hangsúlyt kap az AIDS is, úgyhogy akárcsak Ellis
történetéből, Michaeléből is sokkal inkább süt a veszteség, a gyász és a
félelem, mint a szerelem és az egymásra találás szépsége. S ha a betegség meg a
heartbreak nem lenne elég, a biztonság kedvéért az írónő még rádob a sztorira
egy homofób, elnyomó apát, egy korán elhunyt édesanyát, meg biztos, ami biztos
egy halálos autóbalesetet is ugye. A Szólíts a neveden keserédes,
szomorkás történet, ahogyan a Bádogember is szeretne az lenni, de az én
félig nyitott szememen sajnos csak a letargia szűrődött át és maradt meg, a
festői napraforgómezők, a nyári fürdőzések, a lopott csókok és a gyerekkori
szánkózások öröme csak halványan dereng.
Ilyenkor
megfordul a fejemben, hogy tán bölcsebb lenne hallgatnom, mert végül is
mindenki döntse el maga, hogy mi az, ami az ő szemének-szájának ingere és ne én
vegyem el a kedvét, de hát tetszik, nem tetszik, ez van. Nekem nem jött be a
stílusa, nem kötött le a története, untam a megfogalmazásokat, nem éreztem
szépnek a szöveget, sőt kifejezetten minimalistának és még így is sokalltam a
semmitmondó részleteket, nem kedveltem meg a szereplőket (egyedül Michael tűnt
érdekes karakternek, de ettől még ő sem lett túl szimpatikus), nem értettem,
nem jött át a hármójuk között lévő kémia és annak okai, és úgy összességében is
hiányoltam valamit, ami összetapasztotta volna a két főszereplő meséjét, és még
a végével sem vagyok kibékülve… Valamiért ez most abszolút nem volt rám
hatással, nem éreztem a melegséget és a gyengéd hangvételt, sőt rövidsége
ellenére is olyan érzésem van utólag, mintha a közepén kihagytam volna vagy
száz oldalt, ennyire maradtak meg bennem a részletek. Még montázsokat se volt
kedvem készíteni illusztrációként... De hogy mondjak valami pozitívat, a cím és
a bortító tetszik, bár ez az élénksárga vidámság meg nincs összhangban a
belbeccsel. Na jó, azt hiszem ideje befejeznem a puffogást. Megyek inkább,
betolok egy tábla csokit egy francia napraforgómező közepén. Au revoir!
Tündérfaktor:
10/3
Könyv
adatai:
Eredeti
címe: Tin Man
Eredeti
kiadási éve: 2017
Magyar
fordítás kiadási éve: 2018
Kiadta:
XXI. Század
Fordította:
Békési József
Oldalszám:
270
ISBN: 9786155638947Képek forrása: Pinterest
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése