Miről
szól:
A
15 éves Carey és 6 éves húga, Jenessa nem átlagos gyerekek. Imádnak olvasni, ezért
életkoruknál jóval műveltebbek. Édesanyjuk hegedűművész volt, így Carey is
profin játszik a hangszeren. Jenessa viszont, bár tudna, nem beszél. Talpraesettek,
felelősségtudatosak, Carey egyenesen úgy gondozza húgát, mintha a saját
gyermeke lenne. Mindez már önmagában elég lehetne, hogy nehézséget okozzon az
iskolában, az átlagos kortársak közé való beilleszkedésben. Ám Carey és Jenessa
nem járnak iskolába, se más gyerekek, vagy egyáltalán más emberek közé sem,
mivel egy nemzeti park erdőségének közepén élnek egy lepusztult lakókocsiban, kiszolgáltatva
az elemeknek és lecsúszott, drogfüggő anyjuk hóbortjainak, aki időről időre
magára hagyja lányait, míg végül már hónapokig nem tér vissza.
Miközben
a lányok az utolsó babkonzervek egyikén sínylődnek, egyik nap besétál életükbe
a gyámügy. Hirtelen családba, meleg otthonba kerülnek, ahol a vezetékes víz, a
villany, a teli hűtő és a saját hálószoba tömött gardróbszekrénnyel természetes
kellékek. Belecsöppennek az iskolai élet és az átlagos kislányok, tinédzserek sokszor
kegyetlen világába is. Ez azonban semmiség ahhoz képest, amit az erdőben kellett
átélniük. Bár körülményeik száznyolcvan fokos fordulatot vettek a jó irányba,
Carey mégsem tud nyugodtan belesimulni új életébe. Olyan szörnyű titkot őrizget
ugyanis, mely, ha kiderül, mindkettejük számára tönkreteheti a hirtelen jött
boldogságot.
Könyvtündér
a sorok között: