Mississippi
állam egyik nehezen megtűrt, abortuszt végző klinikáján sem a dolgozóknak, sem
a pácienseknek nincs könnyű dolga. Az oda érkezőket az épület előtti tüntetők
rendszeresen zaklatják, sőt néha az épületbe is beszivárognak. Ám eddig még
olyan messzire senki nem ment, mint az a férfi, aki fegyverrel ront az épületbe
és azonnal lövöldözni kezd, többeket meggyilkolva, másokat megsebesítve,
sokakat túszul ejtve. Vajon mi az indítéka? És bármi legyen is az, megérthető-e
egy ilyen kétségbeesett, dühös lépés? Érdemel-e halált, aki
terhességmegszakítások százait vagy ezreit végzi el orvosként? És az, aki csak
asszisztál? Vagy az a nő, aki véget vet még meg sem született magzata életének?
S ha halál nem is, milyen súlyos büntetés jár annak, aki meghoz egy ilyen
nehéz, de vélhetően felelősségteljes döntést? Van-e joga bárkinek beleszólni a
másik életébe, hátterének, körülményeinek ismerete nélkül? Többet ér-e egy
méhben fejlődő babszemnyi lehetőség a méh tulajdonosának életénél, szabad
akaratánál?
Jodi
Picoult legújabb regényében az abortusz tabutémáját feszegeti olyan szereplők
életének bemutatásával, akik sajnálatos módon mind túl közel kerültek ehhez a szívszaggató dilemmához,
s akik szemén keresztül talán egy fokkal jobban érthető pro és kontra, miközben
nyilvánvalóvá válik: bárhogy lássuk is a kérdést, a gyűlölködés és a bosszú
biztosan nem jelentenek megoldást.
Könyvtündér
a sorok között: