Jessica Koch: Közel a horizonthoz

Miről szól:

Önéletrajzi ihletésű regényében az írónő a 2000-es évek elejére repíti vissza olvasóit, amikor is tizenéves fiatal felnőttként megismerkedett egy lenyűgözően karizmatikus, gyönyörű kék szemű, végtelenül fitt sráccal, a modell és kick-boxoló Danijel Taylorral. A páros azonnal egymásba bolondult, szerelmük sajnos mégsem tarthatott örökké, ugyanis Danny súlyos titokkal birkózva élte véges mindennapjait.

Könyvtündér a sorok között:

Jessica Koch könyvét egyik legeslegkedvesebb olvasóm ajánlásának köszönhetem, akiről remélhetőleg majd azután is hasonlóképp nyilatkozhatok, hogy elolvasta a véleményem… Amit amúgy SPOILEREK nélkül lehetetlenség kifejteni, úgyhogy aki esetleg már kinézte magának a könyvet, szaladjon olvasni, én itt leszek utána is! Persze lehet, hogy jobban jár, ha előtte engem olvas, szóval… ördögi kör!

A történet nem túl eredeti alapozással nyit. A tizenéves Jessica és barátnője oktoberfesteznek a vurstliban, amikor összefutnak egy fiú társasággal. Jessicára, a visszahúzódóbb lányra nyilván rárepül a boy band legsármosabb modell arca, akinek kék szemétől a csaj jóformán beszélni is elfelejt. Majd miután kiderül, hogy a srácok fogadásokat kötnek, ki tudja a legtöbb telefonszámot megszerezni, Jessicának nem sikerül tovább tartani feminista álarcát, hiszen köztudott, hogy a bunkó pasik a nyerők… Amikor pedig a buli végén a menő csávók legmenőbbike elé gördül hatalmas, hangos, fekete, bömbi típusú négykerekű közlekedési alkalmatosságával, hát akkor már végképp nincs több kérdés. Szó bennszakad, hang fennakad, Jessica elveszik a kék szempárban és a kockás hasfalban. Szóval a pasi szexi, irányításmániás, dagadnak az izmok és a pénztárca, a gyámoltalan jány pedig elalél. Ugyan mi akadálya lehetne innentől a habos-babos szerelemnek, a romantikának, a 35461987630142544523127195608-adik hasonszőrű lányregénynek?

Sajnos a könyv harmadáig valóban nincs is akadálya a jól ismert kliséknek, úgyhogy már csak az a tudat tartotta bennem a lelket, hogy nyilván nem volt véletlen az ajánlás. Reméltem, hogy nem fog annyiban kimerülni a sztori, hogy néhány mellékes apróságot átírva újrázhatunk egy „Szürke Ötven Alkonyatát” a tökéletes pasiról, aki kőgazdag, adonisz-testű, modellkedik, világbajnok kick-boxoló, de valami furcsa, baljós atmoszféra lengi körül, és kék szeméből süt a titokzatosság. Na meg a csajról, aki… aki jó pasit fogott magának, akihez tűzön-vízen át ragaszkodik, és ennél sokkal több tulajdonságára nem is derül fény az egész sztori alatt, leszámítva talán azt, hogy a férfi nélkül egy életképtelen oldalbordának tűnik, aki előszeretettel társalog belső énjével. Hello XXI. század! Éljenek az erős, független és egyedi női karakterek! De most komolyan, dióhéjban: Van egy átlagos kiscsaj, akire rácuppan egy Danijel nevű Edward Cullen, a.k.a. Christian Grey. A fiatalember kéreti magát, mint menyasszony a nászéjszakán, próbálja megértetni a lánnyal, hogy a saját érdekében ne akarjon vele hosszú távra tervezni, mert déndzsörösz, de azért állandóan ott lohol a nyakába. Vesz neki ezt-azt, például egy vadiúj BMW-t, mert megteheti, elviszi nyaralgatni, mert megteheti, ha bárki bele akarna piszkítani az idillbe, azt puszta kézzel iktatja ki, mert megteheti. (Mindezeket alig húszévesen...) Ámde van egy csúnya nagy titok, mely aláássa az igaz szerelem kibontakozását. (Eddig korszakalkotóan vadiúj a történet, igaz?!) A szemét univerzum alávaló érvágása ezúttal azonban nem a vámpírlét, avagy a perverz szexuális aberrációk, hanem egy betegség, méghozzá az AIDS.

Ennek a titoknak a feltárása úgy robban bele az egészen addig a rózsaszín ötven árnyalatában csillámló sztoriba, mintha egy Disney mesébe keveredne egy pornó jelenet, esetleg egy ISIS kivégzés… Ráadásul a kór megszerzésének körülményei még rátesznek egy púpos lapáttal a fagyott levegős döbbenetre, ugyanis brutálisan befigyel a családon belüli erőszak jelensége. Durva dolgok ezek, kétségtelen. De ha esetleg valakinek mégsem lenne elég durva, került még a történetbe kábszerfüggőség, egy leheletnyi prostitúció, gyilkosság és öngyilkosság is. Ezeket már igazán nem fogom részletezni, maradjon azért valami az érdeklődő olvasóknak is, de sajnos mindezek az elsőre valóban keménynek tűnő történetszálak nem fejtik ki kellőképpen hatásukat. Azok után is, hogy mindenki kiteríti lapjait, a történet alapvetően megmarad a romantikus ködben, pedig léphetett volna szintet és mehetett volna egy jóval komolyabb, őszintébb, szókimondóbb, életszagúbb, nyomasztóbb irányba is, de nem tette. Az egészre rányomta bélyegét Jessica naivitása, én pedig végig azon gondolkodtam, hogy hogy kerül ez a lány ebbe a közegbe, mit tud ő hozzátenni az események alakulásához? Csak sodródott az árral a csodabogarak világában, és mivel az ő narrációjában ismerünk meg minden történést, végig csak a felszínt kapargatjuk.

Ám ha egy pillanatra le is kapcsolódunk a halálos betegséges, no meg a drogos vágány döcögéseiről, az egyértelmű, hogy a hangsúly kettejük mély szerelmén van (lenne), ami minden egyes beszélgetésük és elmélkedésük kapcsán ki is derül, úgyhogy ennek a vonalnak legalább hasítania kéne, mint izzó kardnak az ír tömbvajat. De sajnos ahelyett, hogy bennem, mint olvasóban születne meg az érzés, hogy ez egy könnyfakasztóan csodameseszép románc, elég izzadságszagúan az orrom alá van dörgölve minden második mondattal, hogy biztos felfogjam: amilyen mélységes mély szakadék itt a dráma, olyan magasságos magas hegy a szerelem. De elhiszem én (vagy legalábbis erősen próbálom), hogy kiolthatatlan volt ennek az érzelmi köteléknek a lángja, csak közben meg mégis birizgálja szívem szőrszálait, hogy háttérbe szorította a súlyos témákat, amikről pedig szerettem volna többet olvasni. Például végig azon szenvedünk, hogy juj mi lesz majd akkor, ha kitör és eluralkodik Danijelen a betegség, de közben jóformán sose jutunk el ehhez a ponthoz, vagy csak említés erejéig. Ha időnként előtérbe kerül a HIV, el is intéződik egy hisztérikus kirohanást követő újabb szerelmi vallomással. Szóval az arányok nem stimmeltek. Legalábbis az én ízlésemhez viszonyítva.

Ami még némiképp csavart egyet a könyvön, az a tény (?), hogy ez az egész Jessica Koch saját életéből merített igaz története. Ha ez valóban így van, biztos szégyellném magam, ha most itt ülne velem szemben az írónő, mert hát nyilván nem lenne arcom közölni vele, hogy nem volt elég letaglózó, meg hogy a felét el se hiszem, és milyen nyál, meg hasonlók. Azonban elég érdekesnek tartom, hogy neten nem találni semmit az érintettekről, hogy nincs egy közös kép, amit esetleg csatolt volna a műhöz, vagy hogy minden szálat olyan simán elvarrt az epilógusban a felmerülő szkeptikus kérdésekkel kapcsolatban. Igaz, találtam egy Facebook kommentet, amiben az írónő azt ecseteli egy érdeklődő olvasónak, hogy magánéletének védelme érdekében semmi nem érhető el interneten a valódi szereplőkről, hogy ez nem egy autobiográfia, és hogy mindent megváltoztatott a sztoriban, az igazi neveket, helyeket, dátumokat… Hát lehet, hogy ennek nem is kellene számítania az olvasmányélmény szempontjából, de nekem csak rontott a hitelességen ez a ködösítés. 

Persze, mint mindig, most is fenntartom a lehetőségét, hogy velem van a baj, mely esetben mea culpa! Lehet, nem vagyok elég empatikus, érzékeny, jóindulatú, hiszékeny, vagy a fene tudja. Elnézést mindazoktól, akik elolvadnak az ilyen jellegű love storyktól, és most bántóan hat, hogy én meg ekézem. Pedig engem is meg szoktak érinteni a hasonló drámákkal súlytott emberi sorsok, de most sajnos vagy a karakterekkel nem tudtam azonosulni, vagy a szerelemmel van valami bajom úgy általában, vagy Jessica Koch nem elég jó írónő, vagy a túlzott cinizmusom szabadult el, de tény, hogy többször kilengett a bullshit-mérőm, úgyhogy nálam most elmaradt a katarzis. Talán a srác szemszögéből más lett volna, de hát ő már nem tudja megírni az saját változatát. Nos, az elején még azt terveztem, hogy visszafogott leszek, de nem sikerült. Bocsánat! A romantikus alkotásokkal mindig extrán vérengző tudok lenni…

Tündérfaktor:

10/5

Könyv adatai:

Eredeti címe: Dem Horizont so nach

Eredeti kiadási éve: 2016

Magyar fordítás kiadási éve: 2018

Kiadta: Maxim

Fordította: Hajdúné Vörös Eszter

Oldalszám: 464

ISBN: 9789632618678

Képek forrása: Pinterest és Google Képek