Türelem rózsát terem, kedves felebarátaim! Na, hát mi/ki mással is térhetnék vissza, mint Penelope Douglas! Végre egy könyv, amit volt időm kiolvasni az őszi szünetben és meg is mozgatott bennem valamit annyira, hogy billentyűzet után bizseregjenek az ujjbegyeim. Akik esetleg már nagyon hiányoltak volna, azoknak mind dobok egy virtuális szeretetpuszit! (Főleg Neked, kedves Verona! Köszönöm a lelkesítő szavakat a távollétemben is!;))
Miről szól:
Miről szól:
Kai
Mori próbál új életet kezdeni, visszatérni a rendes kerékvágásba három
börtönben töltött év után, de az ott történtek súlyos nyomot hagytak benne,
nehéz a továbblépés. Legjobb barátjának, Michaelnek már sikerült, és vitte a
csajt is, Rikát, akire pedig az egész banda fente a fogát, köztük Kai is. De
Rika valójában csak pótlék volt Kai-nak. Egy másik lányra emlékeztette arról a
végzetes estéről, akit azóta sem tudott elfelejteni.
Nik
Banks-et egész életében próbálták eltaposni, félretolni, visszafogni,
hátráltatni, leláncolni, mégsem tudták betörni. A családja a legnagyobb átka,
de a vér kötelez. Bármennyi fájdalmat okoznak is neki, a lány próbál
megfelelni, bizonyítani és kivívni elismerésüket. Nem szórakozhat, nem fiúzhat,
mégis van valaki, aki mágnesként vonzza. Egyetlen lopott éjszakát tölthettek
együtt évekkel ezelőtt, aminek túl korán vége szakadt, mégsem tudja kiverni a
fejéből.
Ha
újra találkoznak, vajon új esélyt is kapnak, hogy ott folytassák, ahol
abbahagyták, vagy már más a helyzet és mások ők is? Ellenségek szerethetik-e
egymást? S ha szeretsz valakit, átverheted-e anélkül, hogy elveszítenéd? Melyik
az erősebb kötelék, a szerelem, vagy a vér? Ha felkerül a maszk, újraindul a
játék, és minden kiderül!
Penelope
Douglas bármiről is írjon, új megjelenései a karácsony reggelt idézik.
Izgatottan vetettem rá magam a Corrupt
folytatására, a Hideaway-re is, mint
óvodás az ajándékdobozra. És mint mindig, most is imádtam minden percét, bár be
kell valljam, a csomagolás leszaggatása után, jobban szemügyre véve a doboz
tartalmát, kicsit mintha hibás lenne a termék, sőt, tulajdonképpen egy
bődületes marhaság az egész sztori… de azért így is szercsilávcsi.
Ugyan
a Corrupt-ot nem cincáltam szét, csak
egy rövid kis értékelést kapott, azt azért megjegyeztem, hogy a Fall Away sorozathoz képest jóval
sötétebb és durvább a Devil’s Night
széria világa. Itt már nem suta tiniszerelmekről és szenvedélyes évődésekről
szól a fáma. Egy jóval keményebb, durvább, erőszakosabb világra nyit ablakot az
írónő, ahol valami furcsán csábító cukormázzal van leöntve az a brutalitás, ami
a valóságban messze üldözné az olvasót, de itt beleragadsz, mint óvatlan
könyvmoly a légypapírba.
Már
az első részben is kétkedve konstatáltam Rika szuicid döntéseit 4-5 olyan férfi
társaságában, akiknek minden gondolata az ő halálra zRIKÁlása (haha) körül forgott,
ami, ha ez nem egy fikció lenne, elfogadhatatlan felállás! Rika mégis elemében
érezte magát és eszébe sem jutott hátat fordítani az egésznek. Hát istenem,
ismerjük a mazochizmus fogalmát, na. Kicsit sokalltam a sztori, illetve a
karakterek háttérkörülményeit is, hogy mindenki – az erotikus regények
agyzsibbasztó kliséihez igazodva – már-már belefullad a felmenőitől örökölt
pénzbe és jó dolgában azt se tudja, mit kezdjen magával. Ugyanakkor szegénykéim
mind lelki sérült jószágok. Az agybaj és a vastag bankszámla pedig köztudottan veszélyes
párosítás, ennek megfelelően megy is a destruktív önpusztítás és a közvetlen
környezetben fellelhető élőlények leamortizálása.
Erre
az alaphelyzetre a Hideaway rápakolt
még egy lapáttal. Hozta a szokásos huszonéves multimilliárdos palántákat, akik
saját hoteleikben, penthouse lakásaikban, titkos járatos kastélykáikban
tengetik sanyarú napjaikat, melyek monotonitását néha megszakítják egy-egy
pizsipartival, vagy egy edzéssel a saját vállalkozásuk edzőtermében, s közben
bármit is csináljanak, elengedhetetlen a tökéletesen kidolgozott test, a
keménység, a sejtelmes búskomorság, illetve a veszélyesség látszatának
megfelelő elegye. De hiába, a pénz nem boldogít, kell valami vérpezsdítés az
uncsi hétköznapokra. Így kerül a képbe a rejtélyes régi-új csaj, Banks, akit
Rikához hasonlóan acélból öntöttek az égiek. És újrakezdjük a kergetőzést, csak
mivel Rika és Michael már egymásra találtak az előző részben, most Banks és Kai
futják a köröket.
Banks
családi háttere hányingerkeltésre tökéletesen alkalmas, minden kedves rokona egy
rémálom, a kutyával jobban bánnak, mint ezzel a szerencsétlen lánnyal, ő mégis
idomul az elvárásokhoz és beszáll a családi maffia-bizniszbe. Ebből a
posványból akarja kirángatni őt Kai, aki igaz szerelmét úgy mutatja ki, hogy
ömm tovább baszogatja a lányt, a szó minden értelmében… Ennek következtében az
egyik pillanatban imádják egymást, de mikor már épp azt hinnénk, hogy végre
egymásra találnak, kezdődik elölről a huzavona és a következő pillanatban már
amnéziás ősellenségek, akik nem emlékeznek az előző éjszakára. Ennek a
dilemmának fő okozója pedig Damon, aki a korábbi részben még a fiúk négyesének
egyik alappillére volt, aki aztán a sztori végére elborult és inkább
megpróbálta kinyírni legjobb barátait. A kíváncsiak olvassák el a kötetet, nem
akarok további poénokat lelőni a szereplők kapcsolati hálójáról, bár nem egy nagy
truváj rájönni az összefüggésekre, amit amúgy az írónő is egyedül csak Kai elől
titkol.
Lényeg
a lényeg, hogy most is élveztem olvasni Douglas munkáját, végig lekötött és ez
mostanában valahogy nagy szó nálam. Viszont a fangirlködésem mellett az igazsághoz
az is hozzátartozik, hogy ha félreteszem a pomponjaim, arcul csapnak a könyvvel
kapcsolatos aggályaim. Szám szerint kettő. Egyrészt, mint korábban jeleztem,
könyvben elmegy ez a cekcuálisan túlfűtött fiú-lány hatalmi harc, de basszus,
ha józan fejjel belegondol az ember lánya, konkrétan tele van durva szexuális
zaklatással a történet. Lányokat hajkurásznak, ijesztgetnek, rabolgatnak el,
taperolnak, szorongatnak, lökdösnek jobbra-balra és fenyegetnek lelkileg és
fizikailag egyaránt. És ezt a „jó fiúk” csinálják, a sztori hősei, akikért
olvadni kéne. Azt már nem is mondom, hogy miket kapnak az anti-karakterektől.
Különösen az aktuálisan felkapott, nagy port kavaró szexuális zaklatások
híreinek ismeretében ijesztő, vagy legalábbis erősen elgondolkodtató így
olvasni a könyvet, melynek nyilván nem ez a célja, mégis azt sugallja, hogy ez
a viselkedés, ezek a „játékok” teljesen normálisak, sőt egyenesen kívánatosak.
De
maradjunk annyiban, hogy ez csak fikció, meg a lányok is élvezték, meg
blablabla, fátylat rá. Az olvasmányélményt ez még nem döntötte romba. Ellenben ami
már a történet gyengesége, az a katarzis, illetve az a fő összeütközés, amit
elvileg annak szántak. A sztori fő konfliktusszála, amit már korábban
pedzegettem, Damon, aki az előző rész végén eltűnik, a többiek meg azóta is
rettegnek, hogy hol lehet, mikor tér vissza, csap le rájuk, áll bosszút, különösen
Rikán (mert ugye mindig minden baj okozója a Nő…). Lényegében több száz oldalon
keresztül őt keresik, kutatják mi lehet a terve, a következő lépése. (Innentől SPOILER!) Majd mikor
végre rájönnek és megjelenik Damon, az antihős, és újra együtt a csapat egy
rakáson, akkor… akkor nem történik semmi. Verekednek picit az esőben, kicsit
megered az orruk vére, a lányok sipítoznak, nehogy valaki komolyabban megsérüljön,
a fiúk elmondják Damonnak, hogy barom vagy öcsém, nem kellett volna
megpróbálnod kinyírni minket, mert mi szerettünk téged, Damon bólint egyet,
majd elsétál, eltűnik megint. Ergo uszkve 400 oldalt végigizgulunk, hogy mikor
jelenik meg és úristen mi lesz, mi fog történni, hogy aztán tulajdonképpen ne
történjen semmi, ne legyen megoldás, ne legyen feloldása a konfliktusnak. És ez
hiba.
De
gondolom, ezt a történetszálat lehet majd még húzni a folytatásokban. Douglast
ismerve pedig idővel pontot fog tenni minden kérdés végére. A lényeg úgyis az,
hogy Kai és Banks egymásra talált – ezzel most nem lőttem le valami hatalmas
csavart, I guess –, dúl a szerelem, a hős megmentette a hercegnőt a sárkánytól
és boldogan kufircolhatnak tovább, míg meg nem halnak. Végül pedig kapunk egy
kis betekintést a jövőre megjelenő harmadik részbe, amiben valószínűleg Damon
lesz a főszereplő, aki ismét lányokra vadászik, méghozzá az ízelítő szerint az
első részben megemlített Winterre, akinek állítólagos megerőszakolása miatt börtönbe
került a srác. Nos, beteg dolog ez, de én megéheztem. Várom a következő
részt!!!
Tündérfaktor:
10/6 (Vérzik a
szívem, de mivel az első részre 7 csillagport szórtam, erre sajnos nem adhatok
többet 6-nál, mert volt mibe belekötnöm… De azért szögezzük le még egyszer,
hogy így is príma élmény volt olvasgatni! Szóval továbbra is Penelope Douglas
FTW!)
Könyv
adatai:
Eredeti
címe: Hideaway
Eredeti
kiadási éve: 2017
Oldalszám: 436
Képek forrása: https://hu.pinterest.com/penelopedouglas/hideaway-2017/, Pinterest, Google
Képek forrása: https://hu.pinterest.com/penelopedouglas/hideaway-2017/, Pinterest, Google
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése