Miről
szól:
Mivel most 8 (nyolc! NYOLC!)
könyvről fogok írni egyszerre, vágjunk inkább rögtön a sorok közé. Majd ott
kiderül!
És
akkor most jöjjenek a nyári emlékek! Hm? Hogy mi? November közepén? Nos, igen.
Mert ahogyan az ismert népi szólásmondás is tartja: Ami késik, az nem ér ide
időben!...
Szóval,
mi más is lehetne megfelelőbb alkalom egy tanárembernek a szórakoztató irodalom
habzsolására, mint a nyári szünet?! Idén mégis úgy éreztem, hogy hiába
készültem rá lelkiekben, hogy ezeöccá könyvet fogok kiolvasni – naponta –,
végül úgy tűnt, már nem csak a blogot, de a könyveket is hanyagolom… Majd
ránéztem a Molyos olvasmánylistámra és kiderült, hogy végül is 8 regénykét csak
kivégeztem, ami persze lehetne méretesebb szám is, de a semminél így is több.
Hogy miért nem hagytak bennem mégsem igazán nyomot, és miért nem vetettem eddig
monitorra őket? Hát talán azért, mert kivétel nélkül erotikus, többé-kevésbé
limonádé történetek voltak, amik kikapcsolták az agyműködésem. Félreértés ne
essék, pontosan erre volt szükségem, szóval nem panaszkodok, de okosabb,
ügyesebb és szebb sem ezektől az olvasmányoktól lettem…
Mint
azt már hangoztattam párszor, a New Adult nem igazán a szívem csücske műfaj, meg
aztán kicsit divat is fikázni. Pedig némileg álszentség oltani, hiszen csak van
rá kereslet. Ugyanakkor olvasni kell ahhoz, hogy fikázhassuk. Szóval édes-bűnös
ördögi kör ez! Engem is le szokott szívni az örvény, mit tagadjam?! Bár a most
terítékre kerülő könyvek nem is mind ebbe a kategóriába tartoznak, igaz a NA és
az erotikus műfaj erősen keveredik a mosásban, legalábbis az én fejemben még a
színfogó kendő sem mindig segít.
Gondolkodtam,
hogy egyben írjak-e róluk, vagy megérdemel-e valamelyik önálló bejegyzést, és
bár tény és való, hogy simán megérne egy rövidebb misét egyik-másik, de nem
vagyok pap, úgyhogy a tömbösítés mellett döntöttem – hogy ne kelljen már
ismételgetnem a kliséket… Merthogy azok azért vannak bőséggel, mint ahogyan azt
már bárki megszokhatta, aki erre a kategóriára szokott vetemedni. Már-már
evidencia, hogy minden szereplő tökéletes álomszupertopfotómodell, mert anélkül
ugye nincs huncutkodás, ezt minden átlagember tudja… És mindenkinek van otthon
egy különterme medencével, amit nem vízzel, hanem bankókkal szokott csurig
tölteni, különösen, ha férfi. Mindenki szerelmi életét durván akadályoztatja a
sors, mint Máriót a gombák, de mindenki nyugodjon le a p****ba, kíméljétek meg
körmeiteket a tövig rágástól, mert végül úgyis mindig rájuk töri az ajtót a
happy end.
Na
de haladjunk csak szépen sorjában! Mert azok kedvéért, akiket nem érdekel az
összes (vagy annyira azért nem fanatikus olvasóim) különszedtem őket. A
borítók segítenek eligazodni. Ja és mivel nem vagyok aranyérmes titoktartásban, egy-két spoiler biztos befigyel majd... bocsi!
M.
Leighton könyveivel kezdtem (Rajtad áll,
Rajtam áll), amikben Olivia a főszereplő hölgyike, aki egyszerre két pasiba
is belegabalyodik. Tudom, nem a legetikusabb keresztény hozzáállás ez, de már
csak azért sem olyan elképzelhetetlen, mert a pasik ikrek, sőt valójában egy és ugyanaz a férfi. Csak személyiségben különböznek kissé, hiszen
Cash a rosszfiú időnként rákényszerül, hogy eljátssza valódi ikertesóját,
Nasht, a sikeres, öltönyös ügyvédbojtárt, aki egy csúnya családi háttérsztori
miatt korábban felszívódott. A szerelmi „háromszöget” pedig még súlyosbítják a
később megjelenő igazi rosszfiúk, az orosz maffia is. Merthogy a második
részben Oliviát még el is rabolják, de persze aztán meg is mentik, meg minden,
ahogy az lenni szokott.
Az
első részt még szerettem olvasni. Nem volt életem könyve, ugyanis a szereplők
meglehetősen egysíkú karakterek, az unásig ismételt burzsuj, tetkós izomember
és a nádszálvirág szexi cica, aki ráadásul nem egy agytröszt (ami időnként
migrénjellegű tüneteket idézett elő frontális lebenyemben), semmi újdonság nem
volt benne, semmi frissesség, csak a szokásos „szépek vagyunk, irány az ágy”
alapkoncepció megspékelve egy kis lelki dilemmázással, mert hiszen „az anyukám
is megmondta, hogy a rosszfiúk csak kihasználnak”, de úgy egynek akkor is
elment.
Aztán
a második részben még hozzádobtak egy kis csihi-puhit is, mert az mindig kell,
hogy dagadjanak az izmok és legyen ok megmenteni a hercegnőt a gonosz karmai
közül, hogy aztán boldogan élhessenek, míg meg nem… íródik a folytatás. A
második rész már untatott, félbe is hagytam, belekezdtem egy-két újba, majd
nagy nehezen azért csak visszatértem és átvergődtem magam rajta, de ezt már nem
ajánlom jó szívvel senkinek.
Amik
viszont elvonták a figyelmem Leighton könyveiről, azok Lauren Blakely Kőkemény-e és Mister O-ja voltak. Amikor először olvastam a Kőkemény fülszövegét, hát enyhén szólva erős kétségeim támadtak,
hogy érdemes-e belefogni. Ráadásul ezek a kockahasas borítók is le szokták
csapni nálam a biztosítékot. (Érdekes különben, hogy a nők tárgyiasítása a reklámokban,
filmekben, akárhol, pavlovi reflexként hat a habzó szájakra, mert milyen
felháborító is az, bezzeg az ilyen erotikus tartalmú könyveknél nem probléma,
hogy az arcunkba tolják a pasik pucér felsőtestét. Szerintem tök ízléstelen és
fantáziátlan, de hát mindegy, nem vagyok én erkölcsi iránytű…) Szóval a
fülszöveg szókimondósága miatt tartottam tőle, hogy túlzott hangsúlyt kap majd
a lepedőakrobatika (vagyis a szex, illetve ahogy egy blogon olvastam: a „felnőtt romantika”), ráadásul az
is ilyen ordenáré módon, és nem lesz történet, ami nélkül megette volna a fene
az egészet. De hál’ isten nem így történt. Na nem mintha valami eget rengető
sztori lesne a gyanútlan olvasókra.
A
lényeg, hogy egy öntelt, farokméretére különösen büszke bártulaj playboy
fiatalember – aki ugye mocskosul gazdag és mocskosul tökéletesen kidolgozott a
teste – rákényszerül, hogy kicsit visszavegyen szoknyapecér életmódjából, mert az
apja új bizniszének tenne keresztbe, ha kiderülne róla, hogy nem az a
konzervatív, családcentrikus mintagyerek, akit a befektetők elvárnak. Ezért megkéri
csinos üzlettársát, hogy egy hétig játssza el a mennyasszonyát. Charlotte
belemegy a szívességbe, és közben, amire senki se számít, bumm, egymásba
szeretnek. Wow! Lehet, hogy nem a legeredetibb ötlet, de legalább kellő
táptalajt biztosít a vicces helyzetek kialakulásához. Márpedig az külön öröm
számomra, ha egy író a humor eszközével is képes játszani, nem csak a szexuális
feszültség buldózerként való előtérbe helyezésével.
Ennek
folytatása, illetve az első részben megismert mellékszereplők életének
kibontása a második kötet, vagyis a Mister
O. Ebben a képregényrajzoló, tetovált, szemüveges, de/és elengedhetetlenül,
evidensen, elementárisan tökéletes külsővel rendelkező Nick, vagyis Kőkemény
legjobb haverjának a kalandjait ismerhetjük meg Harperrel, aki Spencer (a.k.a.
Kőkemény) húga, úgyhogy elméletileg tiltott gyümölcs. Azonban vannak
gyümölcsök, amiket nem kell leszakítani a fáról, leugranak ők maguktól is,
ahogyan Harper is magától rohan a vesztébe és kér erotikus leckéket Nicktől,
hogy majd amikor az igazira kerül a sor, ne legyen már olyan tapasztalatlan. De
– Hogy is írtam az előbb? Ja, igen: – amire senki se számít, bumm, egymásba
szeretnek. Úgyhogy már nem kell tovább hajkurászni az igazit ennek a párosnak
se. A klisék itt is kivédhetetlenek, mégsem untam. A stílus ugyanaz, a humor
itt is megvan. Nekem tetszett. Nyári agyelszívó kikapcsolódásnak a klíma alatt
legalább olyan tökéletes volt mindkét regény, mint a benne szereplő pasik
tökéletes Adonisz-teste...
Ezt
a két sorozatot még négy egyéni versenyző követte, amikből egy még elnyerte
kritikus szívecském, egy még úgy-ahogy be tudott kúszni a lábtörlő alatt,
kettőt viszont acélbetétes bakanccsal rúgtam ki a friss levegőre.
Penelope
Ward Legdrágább mostohabátyám című könyvét
például szívesen olvastam. (Úgy látszik a Penelope név predesztinál a sikerre…)
Itt egy kamasz lánnyal, Gretával indul a történet, akinek édesanyja
újraházasodik, mostohaapja pedig ugyancsak gyerekkel érkezik a házba, Eleckel,
a szintén tinédzser fiával. Elec kezdetben egy pöcs, meg igazából később is, de
szerencsére Gretának bejönnek a bunkó pasik, úgyhogy egymás macerálása kezdi
átlépni a tabu határait, hiszen mégiscsak mostohatesókról van szó, bár ők erről
nem tehetnek, úgyhogy ahogy Greta, úgy én sem láttam benne különösebben
kivetnivalót. És Elecet sem kellett sokáig győzködni, mert a kezdeti
elutasítások és megtartóztatások után búcsúzásként – vissza kell költöznie ugyanis
édesanyjához egy családi gebasz kapcsán – mégis megtörténik, aminek meg kell,
ha már ennyire izzik a levegő… Aztán hét év telik el, mindketten felnőnek, már
nem részesei egymás életének, majd a (mostoha)apa temetésén kénytelenek újra
összefutni és persze előtörnek a régi érzések. De közben Gretának már volt egy
sikertelen eljegyzése, Elec pedig barátnőjével az oldalán tér vissza. Egy kis
intermezzo után Elec ismét kilép Greta életéből, másodjára hagyva faképnél a
lányt. Eltelik egy kis idő, Greta éli a hétköznapok rutinját, majd egyszer csak
kap egy e-mailt. Elec, aki már korábban is írópalánta volt, elküldte
önéletrajzi írását és szeretné, ha a lány olvasná el először. Ebből nem
különösebben megdöbbentő csavarként kiderül, hogy bár azt hittük, Elec a másik
nőt választotta, végül mégis inkább Gretának magyarázkodik egy sort és vall
szerelmet, hogy aztán személyesen is összefussanak, és végre valahára ne
kergetőzzenek tovább, hanem megfogják egymás kezét és ne is engedjék el többé,
mert love me tender, love me true, potyoghatnak a kisbabák, meg a szívecskés
konfetti.
És
ez csak a zanzásított összefoglaló, hogy legyen képetek a sztoriról, de itt
például tudnék még mesélni bőséggel, hogy mik történnek, ergo a cselekményre
igazán nem lehet panasz! Végre egy olyan NA mű, ahol van min izgulni, van élethű
történet, van bonyodalom, vannak csavarok és érdekes karakterek, eljutunk A-ból
B-be, és közben az az érzésünk, hogy ez a sztori előbb született meg, mint az
erotikus adalékjelenetek, és nem fordítva! És külön köszönet, hogy a pénz nem
volt idegesítő mellékszereplő, aki mindig beugrik a többiek elé, hogy ellopja a
showt. Anélkül is lehet ugyanis erotikus regényt írni, hogy a vagyoni helyzet
központi téma legyen, hogy az határozza meg az események alakulását, hogy kinek
mennyi feszíti a bankszámláját és abból miket/kiket vehet meg csettintésre.
Igazából
egyetlen kifogás merült csak fel bennem, attól viszont kicsit be is morciztam a
végére, hogy Elecnek az a bizonyos irománya, amit elküld Gretának, van vagy 60
oldal, ami hiába a pasi szemszögéből íródott, a 90%-a semmi újat nem mond,
tehát lényegében újraolvastatja veled az addig történteket, és ez kissé
felnyomta bennem a pumpát. Nincs semmi bajom a váltott nézőpontú
elbeszélésekkel, és azt sem bánom, ha ugyanazt az eseményt ismerhetjük meg
különböző szereplők szemén keresztül, de itt nem éreztem jelentőségét, mert
kábé ugyanazt kaptam az arcomba másodjára is, aminek így nem sok értelme volt,
hiába az a néhány valóban hasznos magyarázat, melyek utólag indokolják a szituk
alakulását. De ezen kívül a könyv abszolút üde színfolt volt a palettán, amin,
mint tudjuk, vagy legalábbis én úgy érzem, a szürke árnyalatok vannak
túlsúlyban – már ha értitek, mire gondolok…
Ami
még egész tűrhető volt, az Kirsty Moseley-tól a The Boy Who Sneaks In My Bedroom Window, vagyis A fiú, aki bemászott az ablakomon, amihez
rajongói fordításban volt szerencsém, ráadásul három lány is osztozott a
munkán, úgyhogy ilyen téren minőségi kérdésekbe nem is mennék bele – bár most a
korábbiaknál se tettem megjegyzést a nyelvezetre, stílusra, satöbbire, pedig
csipkelődhettem volna…
Itt
a történet szerint adott egy gimis leányzó, Amber, akit apja korábban molesztált. A
lánynak van egy bátyja, Jake, annak pedig egy legjobb barátja, Liam, aki
titokban rendszeresen a lánynál alszik, mert Ambert csak így nem gyötrik
rémálmok. Persze szép lassan egymásba szeretnek, amit továbbra is titkolni
kell, mert… nem is igazán tudom miért, hogy a nagytesó ne durcizzon be. Aztán
megjelenik újra az apa, akivel ismét komoly konfliktus alakul ki, hiszen Ambert
megint fenyegetni kezdi, illetve, mint kiderül, új családjának is biztosítja a hasonlóan "békés, meghitt családi otthont", úgyhogy
fel van adva a feladat, hogy őket is meg kellene menteni.
Ebben
a könyvben is természetesen hangsúlyos a romantikus szál, de megjelenik a
családi erőszak témájának boncolgatása is, ami határozottan nagy piros pontos
pozitívum. Még akkor is, ha tény, hogy nem most találkoztam a legkidolgozottabb
formájával. Vagyis van mélyebb mondanivalója is a történetnek, nem csak az
öncélú ágyrugó-próbákat igyekszik összekötni az író valami alibi
háttértörténettel, s ezzel engem már viszonylag könnyen le is lehet kenyerezni.
Ami
mégis idegesített, hogy azért hiába a komoly jelenetek, alapvetően igencsak giccses,
nyálas, cukorsziruppal töltött cukormázas cukorbonbon lányregény ez, és túl sok
a nyavalygás, a szenvedés, az örlődés is, különösen Amber részéről, miközben
már rég felvállalhatta volna kapcsolatukat a kis gerlepárunk és akkor le van a
gond. Sokszor irreálisnak éreztem az olvasottakat, a viselkedéseket, a reakciókat,
ami vagy azért van, mert már nem vagyok 16 éves, mint Amber, vagy azért, mert a
cukorpótlós limonádé szintjét azért nem üti meg a mű, de még így is azt kell,
hogy mondjam: soha rosszabbat!
De
volt rosszabb. Kettő is. W. W. Hallway (aki, ha jól sejtem, mellesleg álnév
alatt működő magyar író lehet… hmm, vajon miért nem meri vállalni gyermekét?) és
Meghan March „remekművei”, a Sebző vágyak
és a Vágy és hatalom. (Tanulság: többet nem olvasok olyan könyvet, aminek címében
szerepel a vágy szó!)
Imádom ezt a
fülszövegrészletet: „Igazi erotikus
csemegét tart most az olvasó a kezében. (…) A „Sebző vágyak” nem közönséges
erotikus irodalom, a szerző a hipnózisban is alkalmazott beszédtechnikát
használja stíluseszközként, s ez ösztönzőleg hat erotikus ösztöneink
megismerésére; ugyanakkor a könyv romantikus szerelmi történetként és
lebilincselő krimiként is megállja a helyét, hiszen a legutolsó lapjáig
bővelkedik az izgalmas fordulatokban.” Kac-kac kukac! Különösen így utólag
rettentően mókásnak találom ezt az ismertetőt! Erotikus csemege? Hipnózisban is
alkalmazott beszédtechnika? Lebilincselő krimi? Izgalmas fordulatok? Ugyan már!
Romantikus szerelmi történetnek is harmatos, nemhogy a többi jelzőnek. Kezdjük
ott, hogy szemérmetlen 50 árnyalat
koppintás, amivel már tele a puttonyom! Tessék már kitalálni valami újat,
könyörgöm!!! Unom a csilliárdos, titokzatos, szexuálisan tikkes pasikat és a
bugyuta, esetlen, férfiak nélkül életképtelen hölgyikéket. Az egyetlen extra a
sztoriban, hogy a jóval idősebb pasi a lány apjának régi barátja, lehet, hogy köze volt annak halálához, amit a lány próbál kideríteni, s bár erre ő
nem emlékszik, már hat évesen is találkozott vele, ami már akkor meghatározó köteléket
alakított ki kettejük között. Csakhogy nekem ebből, meg persze a későbbi
megnyilvánulásaikból annyi jött le, hogy a bácsi látens pedofil, a néni meg egy
apakomplexusos guminő, akinek csak a levegőtől nem ereszt le a feje. A sztori
többi részéből néhány kínosan nevetséges jelenet kivételével nem sok maradt meg
hosszú távú memóriám kénköves bugyraiban. Szerencsére. De akit érdekel,
olvasgassa csak! Végül is a szidás ellenére ez még mindig nem a műfaj legalja. Tulajdonképpen gratulálok honfitársunknak, hogy bebizonyította, ő is képes 50 árnyalatot írni! Ügyes. Csak mondjuk minek?...
És akkor
elérkeztünk utolsó versenyzőnkhöz, a Vágy
és hatalomhoz. (Már mindjárt vége, kitartás!) Az ismertető első sora: „Tömött a pénztárcám és jó nagy a férfiasságom. Ennyit az önéletrajzomról.” Felmerül a kérdés, hogy vajon miért kezdtem én el
olvasni ezt egyáltalán? Nos, halványlila fi… akarom mondani, gőzöm sincs. De
példának okáért, csak hogy mentegessem magam, a Kőkemény is kísértetiesen hasonlóan indít, és az egy kellemes
élmény volt, úgyhogy elsőre ítélni becsapós lehet. Hát most nem volt az.
Pontosan azt hozta, amit sejtetett, csak amíg a Kőkeményben
kompenzált a humor, addig itt mindez a kőkemény valóság, véresen komolyan
gondolva. Ennél nárcisztikusabb és sekélyesebb karaktert akkor se tudnék
megalkotni, ha korbáccsal csapkodnának. Márpedig ha nyomokban sem lehet
azonosulni a főszereplővel, akkor ott bajok vannak. Mondjuk nőként biztos
inkább a női főszereplővel kéne azonosulnom. De az se megy. Mert hát hogyan is
tudnék azonosulni egy olyan nővel, akinek bejön egy olyan férfi, mint ez a
f*sz?! Az egy dolog, hogy egy éjszaka erejéig összehozza őket az élet, de miért
és hogyan lesz ennek folytatása? Ki az a mazochista agykárosodott, aki hagyja,
hogy ennyiszer és ilyen alpári módokon megalázzák, zsinóron rángassák, és úgy
kezeljék, mintha valami két lábon járó női nemi szerv lenne, annak egyetlen funkciójával? Ha elég feszes ott
alul, akkor már mindegy ki is ő valójában? Mi ebben a szexi, vonzó, erotikus,
pláne romantikus? Vagy ha a csávónak van lóvéja és kockahasa, esetleg „jó a segge”, akkor már
nincs is több kérdés? De van! Legyen! Ahogyan visszaköszön például irodalomóráim
gyakran ismételt kérdése is: Mire gondolhatott a költő? Nos, vajon mire
gondolhatott Meghan March „írónő”, mikor megszületett fejében a gondolat, hogy
írjon egy olyan regényt, amiben lényegében mindent összefoglalt, ami ellen a
női társadalom évszázadok óta küzd, és inkább piedesztálra emelje azt? Vagy
Meghan March titkon férfi? Ha igen, gratulálok a nemátalakító műtéthez! Google
képek alapján elég jól sikerült!
És akkor most
egy pillanatra tegyük félre a sztorit... bár hogy is lehetne elvonatkoztatni
tőle, hiszen az a lényeg! Ja de még le sem írtam: adott egy feltörekvő karrierista countryénekes fiatal nő, meg egy KIBEB*SZOTTULGAZDAG üzletember, akik egy éjjel összefutnak egy bárban, felszedik egymást, a pasi nem tudja elfelejteni, előveszi a pénztárcáját és vagyonának, befolyásának, hatalmának segítségével belekényszeríti a nőt egy házasságba... Jól hangzik, mi? Ne izguljatok, ez elvileg romantikus, úgyhogy majd egymásba szeretnek! Na de nézzük meg a nyelvezetet, a szerkesztést, vagyis
a gondolatokon túli irodalmi értékét is ennek az izének. Nyelvhasználat: mocskos.
Nem, nem a jó értelemben, hanem olyan gusztustalanul, közönségesen, trágárul,
obszcénül, vulgárisan ocsmány módon. (Köszönöm szinonima szótár!) Szerkesztés: Csupán kétszáziksz oldal? Függővég? Trilógia? A semmiről? Komolyan, ennél
felháborítóbb módját az emberek lehúzásának! Konkrétan úgy ér véget az első
rész, hogy sehogy. De ha ingyen vágnák hozzám, akkor se érdekelne a folytatás,
nemhogy még Mátyás királyokat dobáljak ki a bugyellárisomból érte! Ja és a kedvenc
mennyiségnövelő húzásom, ami előtt minden szakdolgozat- és disszertációíró
lenyűgözve emelné kalapját: „Huszonegyedik
fejezet: Creighton: Enyém a nő. A teste, a szíve és a kibaszott lelke.” Ennyike. Ez így egy teljes oldalas fejezet... Ó, és még egy fülszöveg fail: „Meghan
March erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfahímekről, akiket térdre
kényszerítenek.” Mármint mivel? A szépségükkel és a szűk nunijukkal?
Hát nem is tudom, ez így számomra nem annyira hízelgő. Na, mély levegő! Goosfraba! (Ki nevel a végén? – Jack Nicholson után szabadon) Szóval ezt próbáljátok meg NEM elolvasni! Mert fáj. Én már csak tudom.
Nem maradt más
hátra, mint a számokra váltás. Nem biztos, hogy igazságos leszek így az
olvasások óta eltelt hosszú-hosszú hónapok távlatából, de azért adjunk neki!
Tündérfaktor:
Rajtad áll: 10/6
Rajtam áll: 10/3
Kőkemény: 10/7
Mister O: 10/7
Legdrágább mostohabátyám: 10/8
A fiú, aki bemászott az ablakomon: 10/5
Sebző vágyak: 10/3
Vágy és hatalom: 10/1
Tehát maradjunk annyiban, hogy a Kőkeményt, a Mister O-t
és a Legdrágább mostohabátyámat
bátran merem ajánlani, a többi mehet a levesbe… Köszi a megtisztelő figyelmet!
Könyv
adatai:
Eredeti
címe: Down To You, Up To Me
Eredeti
kiadási éve: 2012, 2013
Magyar
fordítás kiadási éve: 2014, 2015
Kiadta: Könyvmolyképző
Fordította: Goitein Veronika
Oldalszám: 264, 256
ISBN: 9789633739952,
9789633993934
Eredeti
címe: Big Rock
Eredeti
kiadási éve: 2016
Magyar
fordítás kiadási éve: 2016
Kiadta: Művelt Nép
Fordította: Márton Andrea
Oldalszám: 288
ISBN: 9786155676130
Eredeti
címe: Mister O
Eredeti
kiadási éve: 2016
Magyar
fordítás kiadási éve: 2017
Kiadta: Művelt Nép
Fordította: Farkas Melinda
Oldalszám: 288
ISBN: 9786155676314
Eredeti
címe: Stepbrother Dearest
Eredeti
kiadási éve: 2014
Magyar
fordítás kiadási éve: 2017
Kiadta: Könyvmolyképző
Fordította: Benedek Dorottya
Oldalszám: 312
ISBN: 9786155104459
Eredeti
címe: The Boy Who Sneaks In My
Bedroom Window
Eredeti
kiadási éve: 2012
Magyar
fordítás kiadási éve: 2013
Fordította: rajongói ford.: Viven, Maya, Josie
Oldalszám: 377
Eredeti
címe: Sebző vágyak
Eredeti
kiadási éve: 2013
Kiadta: Art Noveau
Oldalszám: 432
ISBN: 9789633997499
Eredeti
címe: Dirty Billionaire
Eredeti
kiadási éve: 2015
Magyar
fordítás kiadási éve: 2017
Kiadta: Álomgyár
Fordította: Goitein Veronika
Oldalszám: 238
ISBN: 9786155692246
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése