Türelem rózsát terem, kedves felebarátaim! Na, hát mi/ki mással is térhetnék vissza, mint Penelope Douglas! Végre egy könyv, amit volt időm kiolvasni az őszi szünetben és meg is mozgatott bennem valamit annyira, hogy billentyűzet után bizseregjenek az ujjbegyeim. Akik esetleg már nagyon hiányoltak volna, azoknak mind dobok egy virtuális szeretetpuszit! (Főleg Neked, kedves Verona! Köszönöm a lelkesítő szavakat a távollétemben is!;))
Miről
szól:
Kai
Mori próbál új életet kezdeni, visszatérni a rendes kerékvágásba három
börtönben töltött év után, de az ott történtek súlyos nyomot hagytak benne,
nehéz a továbblépés. Legjobb barátjának, Michaelnek már sikerült, és vitte a
csajt is, Rikát, akire pedig az egész banda fente a fogát, köztük Kai is. De
Rika valójában csak pótlék volt Kai-nak. Egy másik lányra emlékeztette arról a
végzetes estéről, akit azóta sem tudott elfelejteni.
Nik
Banks-et egész életében próbálták eltaposni, félretolni, visszafogni,
hátráltatni, leláncolni, mégsem tudták betörni. A családja a legnagyobb átka,
de a vér kötelez. Bármennyi fájdalmat okoznak is neki, a lány próbál
megfelelni, bizonyítani és kivívni elismerésüket. Nem szórakozhat, nem fiúzhat,
mégis van valaki, aki mágnesként vonzza. Egyetlen lopott éjszakát tölthettek
együtt évekkel ezelőtt, aminek túl korán vége szakadt, mégsem tudja kiverni a
fejéből.
Ha
újra találkoznak, vajon új esélyt is kapnak, hogy ott folytassák, ahol
abbahagyták, vagy már más a helyzet és mások ők is? Ellenségek szerethetik-e
egymást? S ha szeretsz valakit, átverheted-e anélkül, hogy elveszítenéd? Melyik
az erősebb kötelék, a szerelem, vagy a vér? Ha felkerül a maszk, újraindul a
játék, és minden kiderül!
Könyvtündér
a sorok között: