1944
végén és '45 elején, a második világháború végnapjaiban, amikor a német katonák már ki-, az
oroszok pedig bevonulni kezdenek Budapestre, magyarok egy hősies csoportja nem
akarja elengedni a leáldozóban lévő Harmadik Birodalom kezét és kitartóan
ellenáll a hőn szeretett országunkat leigázó szovjeteknek. Valahogy így
láthatták magukat a nyilasok annak idején (és látják őket egyesek sajnos még ma is), ám egy másik szemszögből az ő
történetük egyáltalán nem a hősiesség toposza, sokkal inkább egy kegyetlen,
fékevesztett ámokfutás a történelemnek egy olyan fekete lyukában, ahol a káosz
közepette már nem léteztek sem törvényi, sem erkölcsi szabályok, ahol a
sötétségben az emberek levetették emberi arcukat és szabadjára engedték a
bennük rejlő vadállatot, ami könyörtelenül és kéjes örömmel, önnön szórakoztatására pusztította el az útjába kerülő
prédát – csak előtte még eljátszadozott vele egy kicsit…
Könyvtündér a sorok között: