Rita dadus a 70-es
években, Londonban dolgozik egy tehetős családnál, akik harmadik gyermeküket
várják, ám szörnyű tragédiák sora történik, így a család úgy dönt, nyárra a
vidéki kúriájukba költöznek. Eleinte minden jól megy, a gyerekek imádják
felfedezni a ház körüli mesés erdőt, édesanyjuk is kezd kilábalni
depressziójából, a baljós fellegek azonban itt is utolérik őket. Megjelenik az
anyuka erőszakos szeretője, és rejtélyes módon találnak egy kisbabát az
erdőben, akiről mind tudják, hogy nem volna szabad megtartani, mégsem szólnak
róla senkinek. Amikor már pattanásig feszül a helyzet, egyetlen éjszaka alatt mindnyájuk
élete örökre megváltozik.
De nem csak a
Harrington családnak kell nehéz döntéseket meghozni. Sylvie a jelenben egy
válás közepén van, idős anyukája kórházba került, mert leesett egy szikláról,
tinédzser lányáról pedig kiderül, hogy várandós. És ha mindez nem lenne elég
idegőrlő, Sylvie-t folyton kísérti ismeretlen múltja és egy sötét, rejtélyekkel
teli erdő, amivel ideje végre szembenéznie, ha fel akarja tárni szövevényes
családfája titkait, elfogadni önmagát, és a jövőbe tekinteni, hozzon is az
bármit.
Könyvtündér a sorok között:
Eddigi talán
legambivalensebb érzéseket kiváltó fordításomhoz van szerencsénk, ugyanis
bevallom kerek perec, angolul nem igazán élveztem olvasni, ám kárpótlásul
kaptam a végén heuréka-élményt, és amilyen jószívű vagyok, meg is bocsátottam
mindent, ami azt megelőzte. A gyönyörű eredeti borító(ko)n túl főleg
irodalmilag vett meg a dolog, tetszett a stílusa, szépek a mondatok, éreztem,
hogy szívesen fordítanám, de az arányaival nem voltam/vagyok kibékülve. Mivel
két idősíkon is játszódik a történet sok szereplővel, így az elején csak pislogtam,
hogy most akkor ki kicsoda és mik az összefüggések, és hogy egyáltalán miről is
akar szólni ez az egész, úgyhogy egészen az utolsó ötven oldalig nem igazán
ragadott magával a könyv, nehezen is haladtam vele. De a végén szépen
összerántja az írónő a szálakat, ahogy kiderülnek a titkok, hogy ki kinek a
kije – csak kérdés, hogy megéri-e egy négyszáz oldalas regényből ötvenet
élvezni igazán, és utólag átértékelni az élményt... De mivel az én munkám is
benne van, gyorsan meg is válaszolnám ezt a költői kérdést: haha, természetesen igen! :D
Képek forrása: Pinterest
Szóval az van,
hogy elkezdődik a sztori a hetvenes évek elején egy négytagú családdal és az ő
dadusukkal, plusz a vidéki nyaraló mindenesével meg a favágóval és a
szeretővel, az már rögtön nyolc szereplő kezdésnek, de ha túl könnyű lenne
megjegyezni őket, ugrunk is az időben közel ötven évet, beköszön még alsó
hangon öt-hat újabb szereplő, és mivel kapásból még fogalmunk nincs, hogyan
gabalyodik a szereplők közötti kapcsolati háló, és a két idősík között
látszólag semmi összefüggés, ráadásul három narrátorunk is van, sokáig olyan,
mintha két teljesen különálló történetet olvasnánk, amik egyike sem különösebben
izgalmas vagy eseménydús. Ugyanakkor aranyos. Ha valaki már azzal megelégedne,
hogy egy szép angol vidéki tájon megismerheti egy bűbájos dadus mindennapjait
egy mentális problémákkal, depresszióval és házassági gondokkal küzdő édesanya
és annak két csintalan, ám cuki gyermeke mellett, illetve a másik szálon egy
másik édesanya küzdelmeit válságba jutott házassága utáni önújrafelfedezése és
múltjával való megbékélése útján, valamint tizenéves lánya teherbe esésének
elfogadásával, az nem fog csalódni. Vannak ugye mindenféle kisgyerekek körüli
dilemmák és bonyodalmak, lásd magára hagyott csecsemőre bukkanás az erdő
kellős közepén, nem várt terhesség fiatalon, kisbaba elvesztése, szülés utáni
depresszió, meddőség, örökbefogadási mizériák, követendő és kerülendő
gyereknevelési példák, van itt minden, amin lehet őrlődni napestig, vagy
legalábbis addig, amíg a végén egymásra nem talál mindenki, és ki nem derülnek a
nagy családi titkok. Ja, és azt mondtam már, hogy még egy gyilkosság is van
benne? Miről beszélek, hogy nem valami eseménydús, mi? Mint említettem, amikor
már összefonódnak a szálak, minden kirakós darabka a helyére kerül, összeáll a
teljes kép, és visszatekintve értelmet nyernek az addigiak, az elég katartikus
élmény, úgyhogy végül is nagyon szépen felépített, megható történet, kedvelhető
karakterekkel, tehát ha kicsit nehezen is emészthető, megéri átrágni magunkat
rajta!
Visszatérve még
a borítóra, muszáj szólnom róla pár szót, mert a polcról való levételnél
„életbevágó” lehet. Alapvetően nem szoktam róluk említést tenni, hacsak nem
kirívóan gyönyörűségesek vagy elfuseráltak, de jelen esetben szóvá kell tennem,
mennyire nem tartom szerencsésnek. Nem azért, mert csúnya lenne (kinek a pap,
kinek a papné), hanem mert szerintem félrevezető, nem passzol a regény
tartalmához. Tudom, ne a borító alapján ítéljünk, ezt a bölcsességet mindenki
ismeri, mégis az az első, ami szembejön velünk a boltban vagy a neten, tehát
egyáltalán nem elhanyagolható a külső. Ez alapján a baljósan sötét,
fekete-vörös-arany kombó alapján én valami történelmi, kosztümös, szellemjárta
horrordrámára számítanék, a Más világ című film ugrott be róla, vagy a Virágok
a padláson című tabusorozat, pedig egyáltalán nem olyan. Attól még, hogy
van benne egy gyilkosság meg súlyos családi titkok, nem egy ilyen sötét
hangulatú thrillerről van szó, mint amit a borító színei és motívumai
sejtetnek. Kár, mert az eredeti változatok nagyon szépek, és szerintem sokkal
inkább visszaadják a mű hangulatát.
Az eredeti borítók
Végül pedig
fordítói kulisszatitkok rovatunk következik. :D Egyrészt ez volt a jubileumi tizedik
fordításom (<3), másrészt érdekesség, hogy most először keresett meg szerkesztő
módosítási javaslattal, ugyanis Bozót Babót (Baby Forest) eredetileg Bébi
Bereknek hívták, pontosabban hívtam én, de bizonyos szempontok miatt felmerült
az az alternatíva, hogy legyen inkább Bozót Bébi. Elismerem, ez magyarosabb és
szebben ragozható, de az én fülemben így együtt valahogy mégsem csengett jól
(ráadásul, és ezzel nem vagyok egyedül, 18 pluszos gondolatokat ébresztett, de
ez lehet, hogy csak a mi piszkos fantáziánkat minősíti), úgyhogy végül egy
Bozót Babóval a kecske is megmaradt és a káposzta is jól lakott, vagy hogy is
van ez… :D
Tündérfaktor:
10/7
Könyv adatai:
Eredeti címe: The Daughters of Foxcote Manor/The Glass House
Eredeti kiadási éve: 2020
Magyar fordítás kiadási éve: 2023
Kiadta: Alexandra
Fordította: Nagy Szilvia :)
Oldalszám: 408
ISBN: 9789635824687
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése