Harlan Coben: Az idegen

Miről szól:

Te hogyan reagálnál, ha egy ismeretlen olyan titkot árulna el neked, ami alapjaiban változtatná meg az életed? Vagy ha tőle tudnád meg, hogy a titkod nem titok többé, és ha nem fizetsz, másoknak is elárulja?

Adam Price is ebben a helyzetben találja magát, mikor egy idegen közli vele felesége rejtegetett titkát, ami egész idillinek hitt családi életüket bombázhatja szét. Adam nyomozni kezd, s közben olyan darázsfészekbe tenyerel, ami nem csak otthona melegét sodorja válságba, de az élete is veszélybe kerül.

Könyvtündér a sorok között:

Nem először vallok szerelmet Harlan Coben munkásságának. Ami megjelent tőle magyarul, az fent csücsül a polcomon. De sajnos időről időre belefutok kisebb-nagyobb csalódásokba. Mint például most.

Az idegen története alapvetően jó ötlet. Nem mintha sokat gondolkodnék, hogy megvegyek-e egy Coben könyvet, de ha így lenne, az ismertető alapján nem gyötörnének kétségek. Izgalmas a gondolat, hogy egy óvatlan pillanatban melletted terem egy vadidegen és a füledbe sugdos olyan információkat, amik megrengetik életed alappilléreit. Például én is kiesnék a plüssfotelből, ha valaki közölné, hogy szörnyű tévedésben élek és valójában nem szombat van, hanem vasárnap, és holnap újra meló. Jó, hát nem túl eseménydús az életem, na. Ennél valamivel aggasztóbb az infó, amit főszereplőnk, Adam kap. Felesége színlelte a terhességét. Mármint a harmadikat, mert két tinédzser fiúgyermekük már van. Viszont így már felmerül a kérdés, ha ilyesmire képes volt az asszonyka, akkor lehet, hogy a fiúk sem tőle vannak? Adamet kínozzák saját konspirációs teóriái, majd kérdőre vonja feleségét is, aki egyszer csak eltűnik és csak egy sms-t hagy maga után: „Lehet, hogy egy időre külön kéne költöznünk. Vigyázz a gyerekekre! Ne próbálj megkeresni! Minden rendbe fog jönni!” Tehát mit tesz Adam? Nyilván megpróbálja megkeresni a feleségét. Közben néhány ember megmurdel, nyomoz a rendőrség is, felbukkannak, majd eltünedeznek más idegenek is, előkerül egy bérgyilkos, újabb titkok, újabb rejtélyek, és a végén Adam megtalálja a feleségét. Hogy milyen formában, ahhoz tessék elolvasni a regényt!

Aki járt már a blogomon és olvasott negatívabb hangvételű kritikákat tőlem, az tudja a kudarc biztos jelét. Igen, ha leragad a szemem, az nem feltétlen azért van, mert álmos, hanem mert nem akar többet olvasni. Márpedig ha izgatja a történet, akkor is olvas, ha már álmos! Az idegennél hamar gyanússá vált, hogy oldalanként elbóbiskoltam rajta, és amikor már túl voltam a kétharmadán, tudtam, hogy ha most valami egetrengető csavarral is örvendeztet meg Coben, sajnos már akkor sem tudja jóvátenni az eddigieket. Valóban nem sikerült neki. De még a csavarra sem pörögtem rá.

Utólag cincálgatva Coben sztorijait, máskor is bele lehetett már kötni a részletekbe, de ez általában nem szokott zavarni, mert kárpótol a feszültség, ami végigviszi a cselekményt és a katarzisbomba csavarok a végén. Most egyáltalán nem izgultam, nem szorítottam senkinek, nem is nagyon érdekelt, hogy mi fog kisülni a végére, mert valahogy a kiindulópontot sem éreztem elég fajsúlyosnak, nem tett különösebben kíváncsivá. Aztán közben sem éreztem elég kidolgozottnak a szálakat. Cobenben persze azt szeretjük, hogy egész a végéig csak a fejünket kapkodjuk értetlenül és próbáljuk felcsipegetni az elhintett információmorzsákat, de a puzzle az utolsó oldalig nem fog összeállni. A végén viszont megtalálod a kirakós ezredik darabkáját is a kanapé alá csúszva, és amikor a helyére illeszted, felragyog a fény és megszólalnak a fanfárok. Most is kapunk persze magyarázatot a végén, de ha megnézzük az elkészült képet, kiderül, hogy csak egy Jackson Pollock.

Jackson Pollock: Convergence (Az emoji utólag került rá. Remélem nem takartam le vele valami fontos részletet!)

Lényegében szerencsétlen véletlenek összejátszásának köszönhető az egész hercehurca. Adam olyan dolgokat derít ki, amihez, mint kiderül, a feleségének tulajdonképpen semmi köze. Coben bedob a közösbe egy bérgyilkost, akinek feladatköre azóta sem teljesen világos számomra. A végén pedig behoz egy addig rejtegetett főgonoszt, aki nevetséges alapossággal tervelt ki minden részletet, hogy megússzon egy banális botlást. A motivációja számomra teljesen irreális blődség. Mármint most komolyan, sikkasztottam kicsit a gyerekek lacrosse-liga pénzéből, úristen, le fogok bukni, mit tegyek? Megölök gyorsan valakit, az majd segíteni fog!... C’mon! Mi ez a bullshit?! Mintha csórnék az osztálypénzből és megölném a szülőt, aki észrevette. Ugyan már!

Egyetlen fejezet hat és fél oldala csillantotta most meg számomra Coben zsenialitását, amikor az idegen épp egyik újabb áldozatát cserkészi be és mesél neki egy magát internetes párkereső szolgáltatásnak kiadó oldalról, amin valójában fiatal lányok árulják magukat gazdag férfiaknak. A nő, és vele együtt az olvasó is végig azt hiszi, hogy a férje a ludas és biztos megcsalja a feleségét, de aztán kiderül, hogy… :)

Nem tudom mi lehetett a fő baj, azt hiszem, most több minden is összejátszott abban, hogy Coben ezúttal nem kápráztatott el. Hiányzott az érthető indítékokkal megalapozott, végig feszült sztori. Nagyon nehezen indult be a cselekmény. A főszereplő a könyv feléig gyakorlatilag csak tipródik, hogy mit kezdjen magával, ami dögunalom. Hiányzott a jól ismert stílus, valahogy most más volt, mint amit megszoktam. Nem hinném, hogy ez a magyarázat, de most a magyar fordítást is más készítette (csak mondom, ez is egy kérdőjel). Talán hiányzott a humor is, ami a Myron Bolitar sorozatban olyan sokat dob az élményen. De hogy mondjak valami pozitívumot is, az eddig szidott borítók most fejlődtek egy fokocskát. Ezt például kifejezetten jól eltalálták (bár én még mindig a Kelly Kiadó változatait preferálom).

Harlan, te krimik istene, mi van veled? Embereld meg magad ezek után, mert abbafejezem a rajongást!

Tündérfaktor:

10/4

Könyv adatai:

Eredeti címe: The Stranger

Eredeti kiadási éve: 2015

Magyar fordítás kiadási éve: 2015

Kiadta: Jaffa

Fordította: Galamb Zoltán

Oldalszám: 334

ISBN: 9786155492815