Penelope Douglas: Fall Away sorozat

(Mert ami késik, az nem múlik! Megígértem, itten vagyon! Öt legyet egy csapásra lesz a móka, úgyhogy aki szeret olvasni, vagy csak nagyon kíváncsi, az most igazán kiélheti magát – mazochisták előnyben –, hajrá!)

Miről szól:

Bully/Szívatás: Jared és Tate szomszédok és elválaszthatatlan legjobb barátok… voltak gyerekként, aztán felnőttek és a gimiben már a legádázabb ellenségekként keserítik meg egymás életét. Pontosabban a fiú a lányét, szerelmes óvodásként viselkedve, csakhogy a hajhúzgálást meghaladó „csínyek” egy idő után már durván átlépik a határt. Tate egy tanévet külföldön tölt, elmenekülve az érthetetlen szívatások elől, majd megerősödve visszatér, hogy végre ő is felvegye a kesztyűt. Egyenrangú felekként most már csak egy kérdés marad: melyikük üti ki a másikat? Vagy harmadik félként ringbe szál és végül győz a szerelem?

Until You/Nélküled: Tetszett az első rész? Titkon újraolvasnád, de az már nem lenne ugyanaz az élmény? Akkor duplázz! Az Until You-ban újra átélhetjük az első rész izgalmait egy másik szemszögből: most Jared mesél! De ennyivel még nincs vége! Nem csak Jared érzéseit ismerhetjük meg első kézből, sok-sok lebilincselő új jelenettel is bővült a cselekmény, és végre választ kaphatunk néhány kínzó kérdésre, amik segítségével jobban megérthetjük Jaredet és árnyaltabb képet kaphatunk olyan meghatározó mellékszereplőkről is, mint Madoc vagy K.C.

Rival: A korábbi részekben megismert hűséges barát Madocnak látszólag felhőtlen az élete. Zéró anyagi probléma, óriási luxusház, még hatalmasabb bulik, gondtalan lét, társaság, barátok, szórakozás – amire mindenki vágyik. De Madocnak csak egy vágya van: Fallon, a mostohatestvére, akitől évekkel korábban egy szörnyű félreértés és a szülők elszakították. Fallon azonban újra feltűnik és bosszút akar, csak még ő sem biztos benne, hogy kin váltsa be… De egy nyilvánvaló: kettejük közt még mindig izzik a levegő, s szenvedélyük lángja forróbb, mint valaha. Együtt pedig erősebbek lehetnek bármilyen akadálynál.

Falling Away: Jared „kistestvére”, Jax egyre több szerephez jutott a kötetek során, s most végre ő is osztatlan figyelmet kap a sorozat ezen részében. A fiú már első pillantásra kinézte magának K.C.-t, Tate legjobb barátnőjét, s bár Jax sosem engedte ki látóteréből a lányt, kettőjük között végül nem történt semmi, hiszen nem is különbözhetnének jobban.  Ám évek múltán a kirakatéletű K.C. elkövet egy apró hibát, aminek következtében meggyűlik a baja a törvénnyel és kénytelen az egyetemről visszatérni szülővárosába, hogy társadalmi munkával vezekeljen régi középiskolájában. A Jaxonnal való találkozás is elkerülhetetlen, és mint kiderül, sorsdöntő is, hiszen mellette K.C. végre ledobja az álarcot és elkezd rátalálni valódi önmagára – ahogyan Jax is.

Aflame: A sorozat záró kötetében visszatérünk Jared és Tate párosához, akiket újra elszakít egy nehéz döntés, s csak évekkel később kerülnek ismét egymás közelébe. De közben fordult a kocka. Tate már nem az az esendő lány, aki elolvad egy tüzes pillantástól. Pontosan tudja, mit akar az élettől és az ő terveiben már rég nem szerepel Jared. De ehhez a fiúnak is lesz egy-két szava, hiszen most már ő is pontosan tudja, hogy mit akar: Tate-et.

Könyvtündér a sorok között:

Odavagy a kliséktől és sztereotípiáktól hemzsegő new adult műfajért? Szeretsz olyat olvasni, amivel már találkoztál valahol, ami gyanúsan déjá vu érzéseket kelt? Bejönnek az irreálisan tökéletes karakterek fájdalmasan gondtalan jómódjukban? A Fall Away sorozatot neked találták ki! De te nem ilyen vagy, igaz? Utálod az egy kaptafa történeteket, a sablonfigurákat, az egyen love storykat? Nem érdekeeel! Akkor is neked találták ki! OLVASSSSSSD!

I-mád-tam! Annak ellenére imádtam, hogy számtalan alkalommal földbe döngöltem már ezt az erotikus new adult szörnyszülöttet, de mégis időről időre megesik rajta a szívem. Jelen esetben annyira megesett, sőt megzuhant, atomjaira hullott és pocsolyába olvadt, hogy két hét alatt olvastam ki az öt részes, uszkve 1700 oldalas sorozatot, nem ritkán még hajnal négyig is koptatva a retinám, amikor is a Nap kelt már rám és zavart az ágyba. Na nem volt hibátlan, hajaj, de minden hibájával együtt ezt a kis fantáziavilágot most nagyon csipáztam. (De azért csak így zárójelben suttognám az éterbe azt is, hogy – kivételesen – angolul olvastam és van egy olyan halovány sejtésem, hogy ez nem kis mértékben dobott az élvezeti értéken, mert sanszos, hogy magyarul a felét kínomban átröhögcséltem volna és belefájdult volna a szemem a sok forgatásba. Kicsit olyan lehet ez, mint a magyar szinkron, az is csak ritkán ad hozzá igazán az eredetihez. De persze, amíg nem olvastam magyarul is, who knows...)

Kezdjük az elején: Bully avagy magyarul Szívatás. Ismerjük az alapfelvetést, a szomszéd fiú - szomszéd lány felállást. Gyerekkori jó barátok, aztán jön a kamaszkor, jönnek a furcsa érzések, amik mindent elrontanak, és mielőtt elválaszthatatlanul egymásba szeretnének, teszünk egy kis kitérőt egymás zrikálásának kénköves bugyraiba, de csak hogy izgibb legyen a történet, hiszen ki ne szeretné az utálatból kialakult szenvedélyes love storykat?! (Aki most mégis feltette a kezét, az meg mélységesen szégyellje el magát! Fúj, te kis hazudós!)

A szereplők öntőformájával is találkoztunk már, ismerjük a gimis, félisten testű, nem-szeretem-a-színeket-csak-feketében-járok rosszfiút és a versenyszerű futásban tökéletesen formásra dolgozott, hosszú combú szőkeséget, aki természetesen még szűz és eleinte csak a szomszéd srác veszi észre benne a szemkápráztató szépséget, mert a lány amúgy igyekszik azt laza rock bandás pólók és lapos tornacipők mögé rejteni. (De legalább vagány, és az iszonyú menő!) Aztán ott van a mindig tip-top, manikűrözött, magassarkús Barbie baba legjobb barátnő is, vagy a pofátlanul dúsgazdag bunkó, de mint kiderül, aranyszívű és humoros, társaság közepe legjobb barát is. Hiába, na, nincs új a Nap alatt. De a klisékkel és sablonjelenetekkel együtt is mégis nagyon szerettem ezt a sztorit az összes szereplőjével és minden történetszálával. Lehet, hogy a karakterek a polcról kerültek le, de a kidolgozásukra nem panaszkodhatok. Ebben a műfajban, ebben a történetben tökéletesen megállták a helyüket. Éltek, érdekesek, megnyerőek voltak és minden „hibájuk” ellenére belopták magukat a szívembe. Ami azért is nagy szó – és most nagyon jaj de fúj de előítéletes leszek –, mert ezeket a népeket az életben valószínűleg még bottal sem piszkálnám, annyira más világnak érzem őket, de a lapok között én is egy voltam közülük, és irtó jó érzés volt részese lenni ennek az összetartó kis csapatnak. Még az antikaraktereket is „szerettem”, már olyan értelemben, hogy tartalmilag határozottan hozzáadtak a különben csak könnyed szórakozást nyújtó sorozathoz. Így viszont mély gondolatok, mondanivalók is bekerültek az egyébként nyilvánvalóan az erotikus jelenetekre kihegyezett sztoriba.

És ami elviszi a hátán az egészet, az a remek stílus és a humor. Nem fogsz rajta állandóan teli szájjal röhögni, de sok megmosolyogtató, megnevettető jelenet és beszólás van benne. Ó, azok a beszólások, riposztok és szájszegletemelő szituációk! Jegyzetelnem kellett volna, de ha beszippant egy könyv, képtelenség félretenni és kiírni a lényeget, mikor majd’ meghalok a következő mondatért/oldalért/fejezetért. Bírtam, nagyon bírtam a szócsatákat az összes kötetben. És okos is volt, nem minden percben, de voltak olyan pillanatok, amikor muszáj volt elszakítanom két szép szemem világát a lapoktól és pár másodpercig elgondolkodni az olvasottakon, hogy tényleg mennyire igaz, mennyire intelligens, mennyire gondolatébresztő volt az az adott félmondat, idézet, párbeszéd, monológ. És ezeket bizony óriási pozitívumként értékelem a műfajban, melynek, valljuk be, valahogy nem ez az elsődleges célja. Már önmagában az is üdítő, hogy valóban kapunk értelmes, érdekes, értékes elképzeléseket szerelemről, barátságról, emberi kapcsolatokról, és nem csak a szex a lényeg. Bááár, azért azok a jelenetek sem voltak utolsók! És erről ennyit is, mivel anyukám is olvassa a blogom… (Szia Anyu!) Mindenesetre tinilányokkal rendelkező gyakorló anyukáknak üzenem, hogy a csalóka magyar borító és fülszöveg ellenére nem biztos, hogy szülinapra ezt venném a „csöppségnek”, mert valószínűleg másnapig sem fog várni, hogy találjon magának egy Jaredet, aki meglepi a saját speckó szülinapi ajándékával, vagy egy Madocot, hogy keressenek egy izgalmas filmet a saját bejáratú moziszobájában, esetleg egy Jaxont, aki elviszi a vidámparkba egy magánkörútra az elvarázsolt kastélyban, if you know what I mean… (Aki olvasta a könyveket, az bizony van olyan szerencsés, hogy pontosan tudja, miről beszélek! ;) )

Bizonyos jelenetek is gyanúsan ismerősek voltak ugyan, mintha már olvastam volna könyvben, láttam volna filmen hasonlót, de nem fogok plágiumot kiáltani, mert tetszettek. Apróságok ahhoz képest, hogy mennyi remek, új, egyedi jelenettel bővült a paletta. Például csillogott a szemem az autóversenyzős részeknél, mint egy ovisnak gyereknapon a vattacukros előtt, amin én magam voltam a legjobban meglepődve, mert a valóságban egyébként hidegen hagynak a kocsik. Vagy azok a tetoválások, hmm. Nincs tetkóm, valószínűleg soha nem is lesz, de olvasás közben már-már le kellett kötöznöm magam, nehogy elrohanjak és televarrassam a testem. (Muhaha, szia Anyu, megint! Valaki hozza már azt a repülősót!) De számtalan egyéb bevállalósabb jelenetet is megillet a like, avagy thumbs up gomb, amiket túl hosszú lenne felsorolni (pedig nagyon csábító a lehetőség). Amit azért mégis kiemelnék, az a vége főkonfliktus, amit most nem lőnék le, hogy annak is üssön, aki még nem olvasta, de dicséretként annyit hadd jegyezzek meg, hogy le a kalappal a merész és igencsak aktuális ötletért az online veszélyekkel kapcsolatban!

Az eddig leírtak igazak a sorozat többi kötetére is, mert elég hasonló a többi szereplő sztorija és karaktere is, ami egyfelől lehetne kicsit negatívum is, mert – számomra legalábbis – túl határozottan nem különültek el az egyéniségek, de ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy akinek tetszett az első rész, az csípni fogja a többit is.

A második, avagy másfeledik rész az első kötetben megismert események újrajátszása Jared szemszögéből, ami, ahogyan azt előzetesen az írónő is beismeri, önmagában unalmas lenne, ezért feldobta azt további, kvázi kimaradt jelenetekkel, amik sok kérdésre is választ adnak. Az én szememben a két könyv így szorosan összetartozik, és lehet arról vitatkozni, hogy talán jobb lett volna egybefésülni a kettőt váltott narrálással, de nem érdemes, mert akármilyen oknál fogva alakult is így, tökéletesen élvezhető ez a rész is, sőt, talán még fel is dobja, hogy elő-előjönnek a már ismert jelenetek, csak most a másik szemszögből. Aki pedig mégis a váltott elbeszélésre szavazna, annak ott a többi kötet, ahol már ezt a módszert alkalmazza a szerző.

Azt hiszem, Madoc és Fallon története tetszett talán legkevésbé, de úgy legkevésbé, hogy az is nagyon tetszett! Az ő sztorijuk a legkeményebb, a legsötétebb, de lehet, hogy csak Jared és Tate úgyszólván „könnyed” gimis románca után ért picit váratlanul a komolysága. (Vagy csak már kezdett kiégni a szemem a harmadik etapra.) Bár, mint azt korábban is írtam, mindegyik részben megjelennek a súlyosabb témák is, hiszen van itt családon belüli erőszak, molesztálás, szülő elvesztése, internetes zaklatás, válás, bírósági per, abortusz, gyilkossági kísérlet, egyszóval kemény topikok is átszövik a love storykat. Hála a jó égnek, meg az írónő ízlésének! Visszatérve Madocra és Fallonra, rájuk is jellemző, hogy tűz és víz kettejük személyisége, ahogyan mindegyik párosunkra igaz az „ellentétek vonzzák egymást” alaptézis. Mindig veszekedésekből, ellenségeskedésekből, játszmázásokból alakul ki a románc, és jól is van ez így! Nem válik unalmassá, hiszen az írónő tele van ötletekkel, hogy mivel dobja fel az alapszituációt kötetről kötetre.

Jax és K.C. sem okozott csalódást. Nem hittem, hogy lehet még fokozni az izgalmakat, de lehetett. S ha már említettem a mellbevágó drámai szálakat és kijelentettem, hogy Madoc és Fallon története a legdurvább, nos, lehet, hogy mégsem lenne olyan egyértelmű a verseny a párosok között… Jax és K.C. múltja is annyi mocsokkal van tele ugyanis, hogy csodálom, hogy nem egy pszichiátrián vagy egy javítóintézetben játszódik a történet két emberi roncs főszereplésével. Akik az első rész keserédes évődésével maximálisan megelégedtek, azoknak Jax és K.C. története talán már sok is lehet. Komoly szintlépések vannak itt ugyanis, kérem szépen, több téren is. Vadul a dolog markánsan, de már így az ezredik oldalt meghaladva, azt hiszem, szép folyamatosan hozzászokik az olvasó. Engem legalábbis nem zavart, pedig tudjátok, mennyire harapósan kritikus vagyok, nem szórom a dicséretet két marokkal... A sztorit nem is részletezném, olvassátok el! Viszont csak egy kis kedvenc jelenetet hadd emeljek ki: amikor Jax vezetni tanítja K.C.-t kézi váltóssal. Hát, ha nekem anno így magyarázták volna a lényeget, lehet, hogy most szeretnék vezetni… De lehet, hogy ahhoz az oktatómnak is Jaxnek kellett volna lennie.

A sorozat befejező részében keretet adunk a mesének és visszatérünk Jared és Tate történetéhez, mely a nagy szerelem megtalálása után sem maradhat zökkenőmentes. Jared kilép Tate életéből és elhagyja a lányt. Persze minderre komoly oka van, s bár a kommunikáció nem működik köztük kifogástalanul, s ezért Tate nem tudja, hogy Jared nem szándékozik örökre elengedni őt, a fiú mindent értük, kettőjükért tesz. Az elválás kicsit hosszabbra sikerül, mint azt tervezte, de végül Jared visszatér és újraindul a kötélhúzás, de azt már tudjuk az első részből is, hogy ki az erősebb, s Jared megszerzi, amit igazán akar. (Meg aztán azt is tudjuk, hogy Tate is pontosan ugyanazt akarja, úgyhogy a feministák befejezhetik a hápogást!) Tökéletes és szépséges lezárása volt ez a rész a sorozatnak. Mint ahogy végig, most is itt volt velünk minden szereplő, ők sem maradhattak ki a jóból. És még egy olyan epilógus is vár ránk hét évvel későbbről, ami szinte már túl szép, hogy igaz legyen. (Aminek így nincs is semmi értelme, mivel tényleg nem igaz, tekintve, hogy ez csak egy könyv… Úristen, becsaptak!) Ezzel a befejezéssel pedig, bár tényleg vége a sorozatnak, mégis kapunk egy halvány lehetőséget a folytatásra, új szereplőkkel, csak várni kell kicsit, hogy megnőjenek… (Upsz, spoiler?)

Noha a sorozat kötetei önmagukban is megállják a helyüket, hiszen más főszereplő párosok vannak a középpontban, de azért ajánlom időrendben végigolvasni őket, mert mindegyik történetben megjelennek kedvenceink, mindenkiről kiderülnek közben apróságok, akkor is, ha épp nem ők uralják az adott részt, s így folyamatosan tisztul a kép, adódnak össze a puzzle darabkák, oszlanak el a megválaszolatlan kérdések. Olyan ez az egész, mint egy összetartó nagy család, nem lehet szétválasztani a könyveket sem.

Végül pedig a borítókról néhány gondolat, ami nem lesz újdonság azoknak, akik a műfajban olvasták már más kritikámat is. Nem, nem, nem és nem! Miért kell erőltetni ezeket a semmitmondó csókolózós, érzékien kamerába nézős, felsőtestmutogatós, "igen mindjárt szexelünk" borítóképeket? Műfaji sajátosság, tudom, de utálom őket. Persze valahogy biztos jelezni kell a tartalom lényegét, de változatlanul állítom, hogy látványra nem venném le a polcról. Hozzá se nyúlnék, annyira lealacsonyítóan olcsó benyomást kelt. És nekem ne rakjanak rá modell arcokat, hadd képzeljem már el én a szereplőket! Mondjuk az is igaz, hogy ezeknél azért fényévekkel rémesebb dizájnok is születtek már, úgyhogy nem teljesen kétségbeejtő a helyzet, de abszolút fantáziátlan. 

Kiszáradt kóró és a transzvesztita Pinokkió

Ami meg a magyar borítót illeti, értem én a fát meg az esőt, de nem, jaj nagyon nem! Mondjuk az eredetin lévő Pinokkió fejű srácnál, akinek ráadásul pont úgy van belőve a sérója, mintha valami transzi műszempillája lenne, jobb… talán, de ugyanolyan ötlettelen az egész. Vagyis a motívumok (fa, eső) kiemelése tetszik, mert központi elemei a könyvnek, de ebben a formában sajnos nem valami figyelemfelkeltő az a kiszáradt kóró. Ellenben félrevezető, mert semmi nem utal rá, hogy ez a sorozat azért bizony elég határozottan 18+-os.

Veszed el onnan a kezed, te kis szemtelen!

Viszont találtam egy borítókezdeményt, ami a befejező részt reklámozza. Na, ez már big lájk lett volna!

Pontozás tekintetében jár a 10-es a komplett sorozatra. Nem azért mert tökéletes, de annyira kellemes élmény volt olvasni, hogy egyszerűen nem kaphat kevesebbet. Most érzelmi alapon osztályozok… Olyan ez, mint amikor tudod a gyerekedről, hogy nem a világ legszebbje vagy legokosabbja, de neked az és kész, nincs vita! Most pedig megyek, foglalok időpontot a pszichológusnál és kikezeltetem a PBD-m!

Könyv utáni depresszió, avagy "Véget ért... Most mit kezdjek az életemmel?"

Utóirat bölcsesség: És tudjátok, mire jöttem rá? Az erotikus irodalom nem csak szórakoztató, de rendkívül hasznos is! Ha például ne adj' isten kirúgnának, már simán elmehetnék nőgyógyásznak is!

Tündérfaktor:

10/10

Könyv adatai:

Eredeti kiadási éve: 2013, 2014, 2014, 2015, 2015

Oldalszám: 332, 368, 368, 368, 262

Magyar fordítás kiadási éve: Szívatás – 2015, Nélküled – 2015

Kiadta: WOW

Fordította: Bótyik Bettina Zora

Oldalszám: 344, 376

ISBN: 9789631219951